Jó ez a meglátás, és nagyon érdekes az, hogy ezt így észrevetted, és látom, hogy téged is ez a struktúra izgatott, miközben meg kellett volna hozni azt a döntést, hogy engem ez izgat, és nem leltárt akarok készíteni. Itt nem az a kérdés, hogy mekkora ez a pálma, meg hogy hogyan viszonyulunk mi ehhez távolság tekintetében, ráadásul egy nagylátószög felé hajadzó objektívvel mentél ennek neki, hanem itt az a lényeg, ahogy ez a nájlon erre a pálmára rákerült. Nem a macskakő és a vizesedő fal a fontos, hanem az a lényeg, ami ezzel a növénnyel történt, akkor erről beszéljünk, a kép is erről kell, hogy beszéljen, ezt fogalmazd meg, ennek keresd meg azt a részét, ami hozzád a leginkább közel áll, ami ebben az egészben téged izgat. Nyilvánvaló, hogy nem lehet ezt innen kimozdítani, nem tudjuk azt megcsinálni, hogy egy tengerparton van ő így benájlonozva, és ha egy tág kompozícióban ábrázolod, akkor egy nagyon erős üzenet lehetne. Ez itt most a fal mellé van beállítva, onnan valószínű nem nagyon tudod elhúzni, jó nehéz is lehet, hanem akkor itt kell megcsinálnod azt, amit ez az egész mutathat, akár szembeállva ezzel a hátsó fallal, és akkor közelebb lehet jócskán menni. Akkor is lehet egyik irányban egy tágabb kompozícióval játszani, de itt például maga az, amibe ez be van ültetve, nem fontos. A szárból valamennyi fontos, de az igazi ritmus és az igazi gyönyörűség a nájlon és a pálma levelei között történik meg. Ismétlést kérek, ha lehetséges, ha nem, akkor ez érdekes, mint tanulmány, de akkor tessék végiggondolni a legközelebbi ilyen munkánál. (hegyi)