3. Természetfotó

Ahogy olvasom itt a leiratot, itt egy témamegoldásról van szó, feladatot kapott Nikolett valakitől, azt mondák neki, hogy mutasson az őszre variációkat, megoldásokat, és ő ezt a képet küldte. Én azt gondolom, hogy ez egy egészen izgalmas kompozíciós megoldás, mégpedig azért, mert az, ami az előtérben történik a levelekkel, az az elmosott, fátyol mögé rejtett, de mégis színeiben és tónusaiban határozott jelenléttel bíró háttérnél gyönyörűen újból megjelenik. Ezek a sárgák, rozsdaszínek, a zöldek is, anyagszerű, kézzelfoghatóvá válik ezek által a pad, szinte érezzük azt a nyirkos ősz végi, tél eleji illatot is. A fények nagyon kegyesek, mert határozottan mutatják a formákat, de mégsem kopogósak, tehát van az egészben egy határozott jelenlét, amit a fények által sikerült tompítani, ezeknek az üzeneteknek az éleit lekerekíteni. Ami a képben kérdéses számomra, hogy ettől, ahogy most ez a pad ábrázolásra került, olyan, mintha ez nem is egy pad lenne, hanem egy fa deszkázat. Tehát nagyon a föld síkjára került attól, hogy a pad struktúráját nem mutattad meg, miközben jelzésértékkel a pad támláját benne hagytad. Magyarán, hogyha a kép jobb oldala már nem lenne képen, – a háttámla tartóvasai és deszkázata – akkor ez a fajta dilemma nem lenne a nézőben, hogy ez egy pad vagy csak egy formai játék. Ahogy itt látom, van öt darab deszka, amin ülni lehet, és ebből te a legutolsót vetted perspektívában középpontnak, miközben ezt a perspektívát kitoltad a kép jobb oldalára. Lehet, hogy ha egy kicsit elmozdítod magad balra, és a második vagy a harmadik deszkát fogod középpontba, akkor nincs ez a kérdés a nézőben. Igen, lehet mondani, hogy akkor kevésbé izgalmas maga a kompozíció és ebben egyet is értek veled, értem, hogy miért a legutolsó deszkára helyezted a párhuzamosságnál a voksodat. Mégis azt mondom, hogy ha ez a döntés ennyire határozott, akkor viszont valamennyit érdemes lett volna ebből a struktúrából meghagyni, mert a lírája megmaradt volna a képnek. Ettől még az üzenet célba talált, de törekednünk kell arra, hogy a megfogalmazásunk pontos legyen, mert a pontossággal érjük el azt, hogy minél nagyobb közönségnél nagyjából hasonló élményeket tudjunk kiváltani. Én azt gondolom, hogy ez egy három csillagos kép, de leckemegoldás céljából várnék még ide ismétléseket. Jó lenne, ha azt a fonalat, amit nyáron elindítottál, azt tovább mozgatnád. Nyáron kaptunk tőled egy téli képet első leckének, de most egy nagy szünet van. Nagyon remélem, hogy újból fölveszed ezt a fonalat, és folytatod azt az irányt, amit elkezdtél az első leckéddel. Jó lenne egy második, egy harmadik lecke, ugyanis az önportrékkal mutatkozunk be egymásnak. Nem csak távolságtartó leckemegoldásokat küldünk, hanem magunkról is küldünk üzeneteket. Ez egy fontos része a Látszótérnek. Én azt szeretném kérni tőled, hogy pörgessük fel ezt a motort és jöjjenek azok az önképek, szeretném, ha minél többet beszélgethetnénk a képeid kapcsán, mert én úgy érzem, hogy van értelme. Azt is határozottan érzem, hogy van egy stabil világod, amiben esztétikában és formában mozogsz, és ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert ez a bázisa mindenféle vizuális kommunikációnak, és nálad ez a bázis úgy tűnik, hogy stabilan meg van. Szeretném, ha megosztanád a munkáidat velünk. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a forma, egész érdekes az, ahogy komponálsz. Nekem egy kevéssel több kellene ebből a domboldalból, és nem tudom mik azok a formák. Biztos van azoknak jelentésük, most ez annyira nem jön ki, viszont ebben a tónustartományban zavaró. Lehet, hogy ez a helyszín nagyon fontos neked, de ellentmond egymásnak a ködös gesztus, ami nagyon szépen megrajzolódhatna, közben meg ezek a nagyon határozott formák szembemennek azzal az iránnyal, amit ezek az organikus formák jelentenek. Ha nem ez a ködös megközelítés van, ha ezeket tudatosan úgy komponálod bele, hogy róluk akarsz mesélni, akkor ennek van létjogosultsága, de most ebben a formában valahogy ez mégsem így jön létre. Nem tudom, hogy ez mennyire van messze attól, ahol te vagy, és hogy ismételhető-e, de visszaadom ismétlésre. Nem ezt a képet, hanem annak az eldöntését, hogy miről akarsz mesélni: a ködről, és hogy milyen szépen színezi a tónusokat a köd, vagy kifejezetten erről a helyről, ami ezekkel az izgalmas szobrokkal itt létrejött. Ha ezt eldöntötted, akkor afelé fogsz majd elindulni. Kíváncsian várom. (hegyi)

Nagyon érdekes ez az egész, azt is mondhatom, hogy illusztrációnak tökéletes lenne. Ha bármilyen lelki vagy érzelmi megközelítésben azt nézem, hogy milyen keresztutakhoz jutunk el, milyen útelágazásokhoz, akkor ez egy tökéletes illusztrációja ennek. Lehet azon gondolkodni, hogy vajon Nóra jobbra vagy balra ment, melyik izgatta jobban. Sejtésem szerint, ahogy én Nórát ismerem, ő balra ment, én lehet, hogy jobbra mentem volna. Ez nagyon furcsa, hogy kinek melyik ösvény izgalmasabb, vagy melyik az, amelyik hozzá közelebb áll. Miközben nagyjából egyformák a fényviszonyok, nekem az egésznek az érzelmi megközelítése a jobb oldalnál izgalmasabb, a bal oldaltól egy kicsit félek. Ha nézegetjük ezt a képet, akkor a nézőben is ezt az izgalmat tudjuk felkelteni, hogy őt állítottuk egy döntés elé, hogy melyik úton menne, melyiket választaná. Fantasztikusan szépen a színek, a tónusok, a levegője, a tere ennek az egésznek. Ha az egész egy ujjnyival lejjebb kerülne, tehát nem csak annyi, hogy levágsz a tetejéből egy ujjnyit, mert akkor az egész szétesik kompozícióban, hanem azt az egy ujjnyit, amennyit fentről letakarsz, hogy ne lyukadjon ki az ég, azt alul hozzátennéd, mert kellene az, hogy honnan jövünk, hogy a valóságból, abból a realitásból, ahonnan elindulunk, még egy picivel többet kellene adni, és akkor tényleg ez egy nagyon szép rendszer lehetne. Így se rossz, nem azt mondom, hogy ezzel így nagyon nagy bajok vannak, de hát mindig az a kérdés, hogy hogyan lehetne jobb. Az én érzetem szerint így. A három csillag abszolút megvan, hiteles az egész, és ez a legfontosabb, és az a jó, hogy van egy helyzet, amit tálcán kínált neked egy szituáció, és azt te meg is ragadtad, nem sokat vacillálsz, hogy ezt lefényképezzem-e, vagy csak menjek a magam útján. Nagyon érdekes ez a helyszín. Ha megvan ez a helyszín, hogy hol van, és bejárható, akkor ezt még sok mindenre használhatnád. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Hát látom, hogy a móló és a víz több mindenkit megihlet. Itt most egy trükköt is kapunk azzal, hogy a fönt és a lent megfordul. Ez azért érdekes egyébként, mert nem valami túl szájbarágós módon történik, hanem hagy minket a kétségek között, hogy oké, megfordította, de tulajdonképpen, lehet, hogy mégsem biztos, hanem ott elszálltak a szélben ezek a falevelek. Szóval az egész olyan érdekes, lehetne ez akár a valóság is. És ez az ereje ennek az egésznek. A képaránnyal itt sem tudok mit kezdeni, megint azt mondom, hogy nem nagyon értem, hogy miért szeretitek ezt a fajta képarányt. Azt gondolom, hogy azokat a képarányokat, amik a klasszikus képarányok, nem véletlenül találják ki, sem a 4:3-at, sem a 16:9-et, fene tudja, hogy ez most melyikhez akar közelíteni, vagy melyik irányba mozdul el. Én a 4:3-as képaránynak vagyok a híve, vagy valami ahhoz közelihez. Nem tudom, hogy ez most hova tart. Valahogy nekem olyan idegen, ezt hozzá kell, hogy tegyem. És ezért nem tudom azt most jól megmondani, hogy ez a képkivágás így most helyén van, vagy sem. Ugyanis, ha ezt a képkivágást nézem, akkor azt gondolom, hogy a képnek a jobb oldala fölöslegesen sok. Akkor valahol én egy ujjnyit ott vágnék. És akkor már helyrebillen az egész. Miközben azt is gondolom, hogy javarészt az lenne a jó, hogy ha az került volna eldöntésre, hogy a fölső vagy az alsó rész az, ami fontosabb, és ahhoz még azt hozzácsapni nagyjából, amit itt most levágtunk. Ezért gondolom azt, hogy ez 2 csillag most. És persze fentiek nem jelentik, hogy ne lehetne extrém, a szabványtól eltérő arányokat használni, de azoknak képhatáron belül indokoltnak kell lenniük. (hegyi)
értékelés:

Ősz, csend, víz. Nem nagyon értelek, hogy ezt most miért az évszakokba kellett berakni, miközben a csend leckében tökéletesen megállta volna a helyét. Az évszakoknál én nem nagyon látom ezt megoldottnak. Mert ez lehet tél is, lehet kora tavasz is, mert ez nagyon sok minden lehet, nem kötelezően csak ősz. Ha a tömegelhelyezést nézem, megint az a kérdés, hogy miért nem tudsz nagyvonalú lenni a tér kezelésével. Nagyvonalú vagy oldalirányban, de fölfelé és lefelé nem. Ez a tömeg, amit ez a móló képvisel, igényelné pontosan azt, hogy körülötte kiússzon a tér. Abban most egy kicsit tanácstalan vagyok, hogy hogyan tudnám számodra egyértelművé tenni azt, hogy mik azok a kompozíciós és tömegelhelyezési szabályok, amik mentén ezeket egyértelműen át tudod érezni. Egyrészt ez a képforma, vagy ez a képarány nekem idegen. Tehát ebből egy másfél-kétujjnyi hiányzik, de egy ujjnyi minimum, alul vagy fölül. Másrészt, ha a képarányt, magát rendbe hoztuk, akkor azt már adni fogja, hogy hol helyezzük el magát ezt a mólót. Nincs ez nagyon rossz helyen, de nem megítélhető a képarány torzulása miatt. Szóval ez most nekem 2 csillag, Gábor. Mindazzal együtt, hogy szívem szerint azt mondanám, hogy ismételd meg. Jó lenne ezeket az ismétléseket megcsinálni, mert én azt hiszem – és ez nem csak rád igaz, Gábor, hanem a többiekre is – hogy a haladásnak néha – nem tudom máshogy mondani – a lustaság a gátja. Az a lustaság, hogy amikor azt mondja a Hegyi, hogy ismétlés, akkor fejben ismétlünk és nem a gyakorlatban. Holott a gyakorlati ismétlés az, ami elmélyíti a tudást. Nem én találtam ezt ki, nem az én okosságom. (hegyi)
értékelés:

Fantasztikusak ezek a füstpamacsok, ezek a nagyon festményszerű hatások, amiket itt látunk. Talán annyit engedj meg Dávid, hogy hozzátegyek, hogy a fönti, teljesen kilágyuló égboltból biztos, hogy vágnék, talán egy másfél ujjnyit simán. Mert hogy ott van olyan rész, ami már nem hordoz semmilyen formai párhuzamot. Kézenfekvő és Zsolt nagy kedvence, tehát engedjétek meg, hogy megemlítsem Turner nevét, aki a maga vízfelületeivel, viharaival és fényeivel nagyon hasonlatos irányban mozgott. Azért is vágnék egyébként a kép fölső részéből, hogy a valóság, amit a fák képviselnek és ez az egész játékos, de drámai füstjáték, tömegében jobban arányuljon egymáshoz, jobban viszonyuljon egymáshoz. Nyugodtan bele lehet vágni ott a fölső füstgomolyagba. Szóval én azt nézem, hogy ez a másfél ujjnyi az biztosan elkel. De a 3 csillag megvan. Furcsa természetfotó, tegyük hozzá, olyan tingeczdávidos, de hát ez is hozzátartozik, a pusztulás romantikája. (hegyi)
értékelés: