Ősz témába kellett fotóznom, többször neki kellett futnom valahogy nem sikerült elkapnom azokat a pillanatokat. Végül egy véletlen folytán a Fiumei sírkertbe kötöttem ki, és itt megtaláltam a számomra jelentő őszt. Olyan érzésem volt, mint ha egy erdőben sétálnék. A sorozatból ezt a képet választottam, a lényeg, úgy érzem benne van.
Nagyon tetszik -- finom őszi csend. Nem is szaporítanám a szót, felesleges. :)
Nekem a pad lábhiánya és a mögötte lévő életlen összefolyás miatt mintha a földön lenne a pad. A támla is félig van benne, a levelek meg kicsit messzebb kerültek, de kis részük éles csak, ezért most bizonytalan vagyok, hogy mi volt a (fő) cél: egy nyugodt pad, vagy a levelek nyugalma a padon, esetleg az ősz színei?