A mi, dunaújvárosiak Duna-kanyara és Szigetköze.
Köszönöm, majd valamit kihozok a helyből. Ide bármikor szívesen kimegyek fotózni.
A mi, dunaújvárosiak Duna-kanyara és Szigetköze.
A helyszín szép, az egész egy jó és ízléses kompozíció, csak üres a terep, nem indul el a mese. Esztétikus, kompozícióban is rendben van, de nincs történet. Valaminek történnie kellene itt a köveknél, az előtérben. Valami mese talán itt indulhatna el, és hadd ne én legyek az, aki megmondja, hogy micsoda, mert nem nekem kell ezt megmondani, az lenne a jó, ha ezeket az utakat magatok járnátok be és magatok találnátok meg, de mindenképpen azt mondom, hogy igen, itt van most a következő lépés, megvan a forma, de mit akarok ezzel mesélni. Az kevés, hogy ez szép, mert a szépséghez is kell valami plusz, hogy az a kép a nagy képözönben megmaradjon a nézőben. Azok a képek maradnak meg könnyen, amelyekben valamilyen mese elindul, mert azt a mesét már tudom hova tenni magamban, az a mese már megjegyezhetővé válik. Ez így nem megjegyezhető. Nagyon szép, de ez még csak a színpad, itt még csak felgyúltak a színpadi fények, és várjuk az előadást. Ezt most visszaadom ismétlésre, bízva abban, hogy ezt elrakod magadban, kimész ide és fogsz itt még csinálni képeket, és megcsinálod azt, hogy ebből legyen valamilyen üzenet, mert a helyszín gyönyörű. Ismétlés. (hegyi)
Valamiért félbemaradt egy mondatom, de már nem tudtam javítani:
A dunaújvárosi Duna nekem az a magaspartos rész, de tény, hogy ez szépen visszaadja a hazai folyószakasz általánosabb képét. Gabri szerintem azt érzi, hogy feléjük még csak folyó, itt meg a síkvidéken szétterülő nagy folyam a Duna ettől más a hangulata. :) De szép tud lenni ez a polárkék égbolt, összhatásában tényleg olyan képeslapos nekem a hatása. És ezt most nem negatív jelzőként használom a félreértések elkerülése végett. :)
Van, hogy jó, ha van, de inkább ne legyen című Törökösenemhez, melynek ma este nyolcas premierjére ezennel tisztelettel meg is invitállak a chatre, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.