3. Természetfotó

A kép nagyon hatásos, és nagyon furcsa ez a vöröses–kékes színvilág, mindezzel együtt ez egy jó ritmus lenne. Kicsit pontatlannak érzem azt, hogy ahogy látom, bemozdult a kép, ilyenkor ahhoz, hogy ez az egész hatni tudjon, nagyon fontos lenne az, hogy azok a zúzmaraformák, ahogy a faágon létrejönnek, vagy az a tüskeszerű formavilág, ami itt megjelenik, az határozottan jelenhessen meg, mert ennek lesz azután ellenpontja a madár tollazatának puha bársonyos jellege. Tehát a kettő ellentétpárja akkor tud megjelenni, ha mind a kettő a maga rendszerében határozott jelleggel bír. A másik része az a dolognak, hogy annyira kimetszetted a valóságot a dologból, hogy nagyon erősen rákerült a madárra a hangsúly. Ugyanakkor az a szerencsétlen madár épp pihenget, és örül, ha túléli ezt a telet, tehát ő nem igazán aktív, ezért nincsen szeme. És pont ezért, mivel ebben a helyzetben van, talán kicsit kevesebb hangsúlyt kellene rá helyezni, és akkor ez az egész, mint formai játék szerepelne. Ha pedig a formai irányban mozdulnánk el, akkor kevésbé lenne érdekes számunkra az, hogy maga a szereplő mennyire egyedi, vagy mennyire hordozza a fajtajelleget. (hegyi)
értékelés:

András, egy kicsit sűrűbb jelenlétet kérnék tőled. Azért mondom ezt, mert ha félévente egy kép érkezik, arról nehéz ívben kommunikálni, és felépíteni egy munkát. Elfeledkeztél rólunk, ezt nem dörgölöm az orrod alá, de remélem, hogy a továbbiakban ez nem így lesz, és határozottabb jelenlétet kapunk. Ami a képet illeti, azt tudom mondani, hogy fantasztikus a leirat, amit adsz hozzá, hogy hogyan is történik ez nálad és mi a megfigyelésed. És azután kapunk ebből egy kiragadott képkockát. Azt kérdezem, hogy ez a legjellemzőbb erre a történetre? Amikor egy csúcspontot keresek azon a mesén, hogy miért különleges neked ez a virág, és hogy hogyan állsz meg, amikor mész a suliba, vagy hogyan csensz róla egy szem cseresznyét, vagy hogy ez az egész hogyan hat rád, akkor most, amit látunk, ez – én csak kérdezem – a legjellemzőbb állomása ennek? Azért teszem fel ezt a kérdést, mert önmagában ez a kép, ha nincs leirat, számomra nem nagyon mesél arról, amit az elmond. Nem látom benne a kapcsolódást, nem látom sem az iskolába menést, sem a várakozást, sem azt, ahogy ez elfoglalja a helyét a te életedben. Nekünk is van cseresznyefánk, ezt a mi fánkról is fényképezhetted volna. Úgyhogy lesz most is cseresznyevirágzás, és jó lenne, ha végiggondolnád azt, hogy hogyan tudnád a cseresznye és a közted lévő kapcsolatot megfogalmazni, azt a lírát, amit elmesélsz ebben a kis bekezdésben, hogy mindez neked mindennapos élményt tud adni. Lehet, hogy érdemes ezt az egészet egy történetként megfogalmazni, egy képi etűdként viszonylag hosszabb időt rászánni, ezt én rád bíznám, de az biztos, hogy ez most nekem nem nagyon mesél erről a kapcsolatról. (hegyi)

Zoli, nehéz helyzetbe hozol, de annak örülök, hogy nagy mennyiségben jöttek képek, mert mindegyik nagyjából ugyanarról beszél számomra. Mégpedig arról, hogy kimegyek, fényképezek egyet gyorsan, mert megláttam, dokumentálom, de ennél nem lépünk tovább. Ez is fontos, fontos dokumentálni a jövőre nézve is, hogy tudjam azt, hogy jövő télen is ugyanígy fogom hagyni a kis bográcsot, de a háttérből elveszek valamit, vagy közelebb húzom a padot... Mint fotós, elkezdhetsz ezen gondolkozni, hogy lehet, hogy az asszony haragszik azért, hogy ottmaradt a bogrács, ugyanakkor neked ez üzenettel rendelkező információforrás lehet, de - megint az a bajom, mint az előző képednél, a buszmegállóban – fentről lefotóztad... ez így semmi. Miért nem guggoltál le? Menjél közel, menjél bele az élménybe, ne 5 méter távolságról akarj nekem bebizonyítani valamit, hogy számodra miért fontos, mert nem fog megtörténni. Ha szemmagasságból fényképezel, az az alávetettség szituációja. Mit érdekel engem a háttérben a szomszédnak a kis szerszámos háza? Vagy miért fontos nekem az a valami a háttérben, a fák között az a kis izé, nem tudom, hogy mi? Az egy izé, és ezzel az izével nem tudok mit kezdeni, ahogy az árokkal sem. Önmagában, ha ennyire zavaros az egész, akkor egyszer csak nem fog engem érdekelni, miközben meg ott a zseniális meglátás, a bogrács a három lábával, meg a kis székekkel. A hangulat ott volna, de nem értem, hogy miért innen és miért így lett ez fotózva, miért nyomtad le a bal alsó sarokba? Kompozíciós problémáim is vannak. Hasonló, mint az előző képnél, és érdekes a párhuzam is, hogy a bácsis képnél is, hogy annak is az alsó harmada, vagy negyede az, ami érdekes, és ennél a képnél is az alsó negyed érdekes. Én ugyanezen átestem már akkor, amikor az első portréimat csináltam, hogy az ember feje fölött ott volt 60 km távolság, mert azt gondoltam, hogy akkor lesz jó a kompozíció, hogy ha a fejét beteszem középre, mert a fejéről akarok beszélni. Idő kellett, mire rájöttem, hogy a francot, mert a feje fölött van 50 liter ég és ezzel az 50 literrel mit kezdek, minek van az ott? Kb. erről van itt is szó, hogy valamit beraktál valahová, de miért oda? (hegyi)

Zoli, többedszerre kapjuk meg ezt a kanyart. Elhiszem, hogy számodra ez fontos, mert itt zajlik az életed, de valahogy még mindig nem sikerült megfognom azt, hogy ez mitől egyedi? Annyi kanyar van ám az országban, te azt el nem hiszed, hogy mennyi! Ettől ezek a kanyarok nekem, hogy egy bácsi épp belement a táblába, nem válik izgalmassá. Jók az úton lévő vonalak, vagyis jó lenne, de nem azzal foglalkozunk. Azt mondom, hogy magadnak kellene feltenni a kérdést, hogy ebben téged mi érdekel? Bátortalannak érzem ezt, Zoli! Ha téged az úton lévő autónyomok-foltok érdekelnek, akkor foglalkozz azzal, és akkor nem érdekes a bácsi, nem érdekes a tábla... Kicsit úgy érzem, hogy lusta voltál lehajolni. Ott volt a kezed előtt a megoldás. Mi a francnak kell neked a villanyoszlop, meg a háttérben lévő erdő, meg ez az egész vacak. Ennek a képnek negyed része használható, a bácsi feje fölött az előzni tilos táblánál levágtam volna az egészet fent is, meg oldalirányban is. Lefelé viszont hiányzik a képből. Nem nagyon értem, hogy ezt miért így fotóztad, azon kívül, hogy biztos hideg volt, és ha le kellett volna guggolnod, akkor kétséges lett volna az, hogy fel tudsz-e állni. Ismerem ezt, és tegyük hozzá, hogy én nálad lényegesen kövérebb vagyok, tehát én is nehezen guggolok le, mert aztán lehet, hogy segítség kell, hogy valaki felállítson. Ez a kép nincs megoldva. (hegyi)

Dolgoztál már te ezzel a fejre állított világgal – ha jól emlékszem talán az a Műjégpályánál volt -, és az is egy nagyon izgalmas dolog volt, és ez is az. Egyébként az az érdekes dolog benne, hogy más hatást tudtál elérni azáltal, hogy egy jégfelületet hoztál a képbe és ez teljesen másképp dolgozik, mint a vízfelület azáltal, hogy egy statikusabb, jobban tükröződő felületet mutat. Ezért ennek a hatása is erősebb. De most ennél a képnél hiányolom a valóság részt – ott tulajdonképpen a kép alján talán egy nagyon vékony csík megjelenik, ez sem 100%-ig biztos. Tehát magyarán, nekem az kevés, hogy fejre fordítok egy képet. Nagyon érzékletes az egész, nagyon szimpatikus, de a fejre fordítás nekem egyelőre így egy trükk. A viszonyrendszert kellene felépíteni, hogy a tükröződő világ hogyan viszonyul a valósághoz. Most a valóságot szinte teljesen kikapcsoltad. Ha pedig azt mondom, hogy ez csak az ami érdekes, akkor lehet, hogy visszafordítanám ezt a képet mert ettől ez a tükröződés még gyönyörűen működhet – most egy poén miatt vagy egy poénért feláldoztunk valamit, ami az egésznek a szubjektivitása és személyessége. Ez a poén egyszer oké, megnézhető, de azért miután rájöttünk arra, hogy fejére fordítottad a képet, már le is lepleződött a dolog és nem nagyon sok minden marad, ami miatt ezt a képet hosszú távon nézegessem, miközben gyönyörű lenne, hogyha a valóság is valahol megjelenhetne. Most én azt mondom, hogy az a víztükrös tükröződő világban (függetlenül attól, hogy egy más hangulat) nekem több volt, mint most ebben. Formailag ez is izgalmas, de nem jut el arra a mélységre mint az a kép. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép egy nagyon szép, hosszú expozíciós fotográfia. Gyönyörűen elmostad a vizet, nagyon szépek ezek a csíkok itt a képen. Azt kell, hogy mondjam, nagyon jó nézőpontot találtál, ráadásul a híd megvilágítása is a kezedre játszik ebben a történetben. Azt gondolom, hogy ha a képnek csak ezeket a részeit, a fényekkel létrehozott mesét nézem, akkor is egy jó képet kapunk. Viszont ennek a képnek a nagyon nagy erénye az a figura, aki ott áll a hídon. Pontosan az időtlenségben, a várakozásban teljesedik ki az ő szerepe és ehhez segít hozzá a mozgás ábrázolása és az, hogy hosszú expozíciót használtál, mert minden egyéb más elmozdul, a híd és ő maga, az ő szemlélődése marad. Ettől válik ez az egész egyedivé és tóthcsabássá. Köszönöm szépen, három csillag és leckemegoldás. Kedves Csaba várom a képeket, kapcsoljunk egy kicsit erősebb fokozatra, hajrá dolgozzunk. (hegyi)
értékelés: