A kép nagyon hatásos, és nagyon furcsa ez a vöröses–kékes színvilág, mindezzel együtt ez egy jó ritmus lenne. Kicsit pontatlannak érzem azt, hogy ahogy látom, bemozdult a kép, ilyenkor ahhoz, hogy ez az egész hatni tudjon, nagyon fontos lenne az, hogy azok a zúzmaraformák, ahogy a faágon létrejönnek, vagy az a tüskeszerű formavilág, ami itt megjelenik, az határozottan jelenhessen meg, mert ennek lesz azután ellenpontja a madár tollazatának puha bársonyos jellege. Tehát a kettő ellentétpárja akkor tud megjelenni, ha mind a kettő a maga rendszerében határozott jelleggel bír. A másik része az a dolognak, hogy annyira kimetszetted a valóságot a dologból, hogy nagyon erősen rákerült a madárra a hangsúly. Ugyanakkor az a szerencsétlen madár épp pihenget, és örül, ha túléli ezt a telet, tehát ő nem igazán aktív, ezért nincsen szeme. És pont ezért, mivel ebben a helyzetben van, talán kicsit kevesebb hangsúlyt kellene rá helyezni, és akkor ez az egész, mint formai játék szerepelne. Ha pedig a formai irányban mozdulnánk el, akkor kevésbé lenne érdekes számunkra az, hogy maga a szereplő mennyire egyedi, vagy mennyire hordozza a fajtajelleget. (hegyi)
értékelés: