Az egy érdekes kérdés, hogy miért ebbe a leckébe került ez a kép, ugyanis ez egy szociografikus megközelítés, és mint olyan, engem ez a fajta viccelődés nem nagyon érdekel, hogy most akkor képzeljük el, hogy ez az ő ágya. Egyébként meg az is lehet, hogy így van, de most ez a helyzet nem ezt mutatja, hanem egy egészen más szituációt, ahogy azt a cím is jelzi. Azt gondolom, hogy a lecke besorolása nem korrekt, mert megfigyelhető egy ilyen helyzet úgy is, hogy az valóban az ágy leckébe kerüljön, de most ezt én ebben nem látom. Ha ez a szociográfiába került volna, akkor azt mondanám, hogy ez egy jó megfigyelés. A tónusrend egy kicsit billeg nekem, de ettől függetlenül megvan a 3 csillag, valahogy pont a mélyebb tónusoknál kellene egy kicsit közelebb hozni ezt az egészet, mert nekem nagyon bebukik a figura, de a megfigyelés pontos. Nem tudom... Azért vagyok nehéz helyzetben, mert hogyha nem lenne fontos az, hogy milyen leckékre küldünk megoldásokat, hanem csak úgy érkeznének a képek, akkor azt mondanám, hogy ez rendben van, de a leckebesorolás ki lett találva valamiért, nyilvánvalóan azért, mert fontos az, hogy az ember a maga gondolati irányait pontosan belője, tehát, hogy mit miért és hogyan csinál meg. (hegyi)
értékelés:

Ez már egy sikeresebb megoldás, azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus. Azért, lehet, hogy annyi játékosság belefért volna, hogy elforgatod 90 fokban. Tudom, hogy ő nem ebben a formában volt jelen, de mindenesetre lehet, hogy érdekes játékot hozna létre. Így is jó, nekem ez így is működik, de lehet, hogy én annyi alkotói szabadságot kérnék, hogy ezt forgassuk el. A pillanat jó, az egésznek van egy jó kis dinamikája, úgyhogy megvan a 3 csillag. Nekem tetszik ez a kép! (hegyi)
értékelés:

A kép nagyon izgalmas üzenet. Kár, hogy a felső részénél az ég kilyukad, de ettől függetlenül ez egy nagyon jó ritmus, ráadásul elég szürreális az egész ahhoz, hogy az ember elgondolkodjon azon, hogy mi a francért vannak ezek megszámozva, mi lehet ennek a célja. Nyilvánvaló, hogy ennek van valami szakmai és technikai oka, de ezt ne firtassuk. A tónusok is szépek, a rendje is szép az egésznek, így azt gondolom, hogy ez egy tökéletesen rendben lévő természetfotó lecke. Lehet azon vitatkozni, hogy mit minősítünk természetfotónak, de ez is egy stáció, ez is egy állomás, még ha a természet szempontjából nem is igazán üdvözítő, de előbb-utóbb ez elkövetkezik, hogy kivágjuk a fákat, és felhasználjuk valamire. Ezt most nem kívánnám minősíteni, mint helyzet, mert a fotó magáért beszél. Köszönöm szépen, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

A képforma számomra borzasztóan idegen. Értem, hogy egy panorámafotó-szerű helyzetet akarunk látni, de én meg azt mondom, hogy nem nagyon érdekel engem a panorámája ennek a dolognak, mert az csak egy háttér, díszlet, itt a két szereplő az, akik fontosak. Ha egy kicsit a demerung felé megyünk visszafele az időben, akkor ez a kép tökéletes lenne. Ebben a formában most a háttérben álló figura – még az én kalibrált monitoromon is – alig megkülönböztethető az égtől. Időben kicsit korábban kellett volna ezt az expozíciót megtenni, mert azon még, ha nagyon világosra is sikerült, utómunkában még mindig tudunk dolgozni, de ezt visszahozni nagyon nehéz. Álltam én már ott, ahol ez készült, onnan a sárkányrepülők szoktak nagy előszeretettel elrugaszkodni, szóval maga a helyszín jó, és az ötlet is jó, hogy a két cigarettázó fickó nézi a várost. Összefoglalva: a képformával nem tudok mit kezdeni, hogy miért van ez a nagyon vízszintes forma, a figurák elhelyezése nem indokolja, lóg ott a levegőben a kép jobb oldala, és az időpontot korábbra hozva többet adni, nem kell sokkal, de egy 5-10%-kal többet adni a sziluettből. Visszaadnám ismétlésre! (hegyi)

Az a helyzet, Csaba, hogy egyre inkább azt érzem, hogy te így lemodellezed a mozgásokat, amit a fa szerinted végez. Itt is, mint egy forgalomirányító a repülőtéren, már csak a két zászló hiányzik a kezedből. Én ezt értem, de a csonkolásokat nem nagyon. Térdnél történik egy vágás. Ha a felső régiót ennyire nyitottan hagyjuk, akkor az alsót miért vágtuk le? Jó ez az elszánt tartás, de megint nem látom a tekintetet. Megint ugyanaz az a helyzet, mint a parton készült képnél, hogy civil. Ha ez egy Levis reklám akar lenni vagy egy Caterpillar bakancs reklámja, akkor értem, akkor van szerepe, de akkor nem működik a fekete-fehér, mert akkor harsány, reklámszínekkel kell dolgozni: nézd, ez a szabadság és mindezt ez a nadrág és ez a cipő adja. Visszaadnám átgondolásra. (hegyi)

Őszintén nagyra értékelem azt, hogy Csaba komolyan veszi ezt a leckét, és több próbálkozást is láttunk már a megoldásra, és azt gondolom, hogy az irány abszolút érthető, és számomra nagyon becsülendő is, mert mindig olyan élményt szeretne átadni Csaba, ami nemcsak neki személyesen fontos, de amennyiben jól érzem, az üzenetben van egy – remélem, nem használok túl nagy szót - nevelési szándék. Mégpedig az, hogy a természettel való kapcsolatunkra figyeljünk oda. Ez a kép talán egy vízparti fát mutat a háttérben, nagyon szép tónusokkal, nagyon szép felhőkkel, tehát az egész nagyon plasztikus és nagyon jól megoldott a megvilágítás, nagyon jók a tónusok. Az előtérben pedig látjuk a szerzőt, aki az én meglátásom szerint, valamilyen távol-keleti küzdősportnak lehet egy pozíciója, vagy pedig jóga bemutató, nem vagyok ebben nagyon képzett, ezt tessék nekem elnézni. De az értelme abszolút világos, és az üzenete is érthető számomra. Ez a póz nyilvánvaló, hogy azzal együtt, amit egy ember, mint pantomimes tud felénk közvetíteni, párhuzamban van a háttérben lévő fával, tehát látjuk a fa ágát, az égbetörő ágakat, a gyökeret, a kapaszkodást a lábbal megoldva. Tehát ez a része teljesen világos. Amivel nekem problémám van, és ez többször jelentkezik, és nem csak Csaba képénél, amire többször azt mondtam, hogy civil, de úgy látszik, hogy én nem fogalmazom meg világosan.
   Arról van szó, és ez az én problémám, hogy látunk valamit, amiben a fa, az fa, a föld, az föld, a homok, az homok, az ég és a felhők is világosak, és látunk egy szereplőt, aki gesztusaiban nagyon erős üzenet küld, de mindehhez nem csatlakozik hozzá a kellék. Látunk itt egy pólót, egy farmert, talán egy edzőcipőt, nadrágszíjat, ha a kisközértbe lemegyek vásárolni, akkor kb. ilyen ruhában fogok lemenni. De azt gondolom, hogy az egy érdekes gondolatiság, és egy érdekes kérdéskör, hogy vajon mivel tudunk erősebben üzenni. Tökéletesen értem, és helyén való az, amikor az ember a saját környezetével neutrálisan, a valóságot ábrázolva találkozik, és azt mondja, hogy bemutatom saját magamat, így ülök az asztalnál, így beszélgetek a barátaimmal a kertben, tehát különböző szituációkat mindenféle módosítás nélkül közöl. A szociográfiának is van egy ilyen iránya, és ez tökéletesen érthető, és elfogadható. Ugyanakkor ezektől az üzenetektől azokban a helyzetekben, amikor elfér a civil ruha, érvényes és hozzáad a jelenethez, érdemes erősen megkülönböztetni azokat a helyzeteket, amikor elvont üzenetet szeretnénk elmondani és megmutatni úgy, hogy abban legyen valami univerzális. Tehát itt a fa a világ összes fáját megszemélyesíti, a föld is a világ összes földjét, az ég is. Ez nem speciálisan valamilyen fa, ez nem speciálisan valahol készült, hanem tulajdonképpen egy általánosítás történik, egy uniformizálás, amikor azt mondjuk, hogy igen, hogyan rajzolnék le egy fát egy papírlapra, vagy hogyan ábrázolnám ezt, akkor egy sematikus ábrázolás történik. Nyilvánvaló, hogy az ember ebben is megkeresi az esztétikát, tehát olyan fát keres, aminél nem elégszik meg azzal, hogy jellegzetesen fa formája legyen, hanem olyan utalást tesz, ami esztétikailag is egy magas minőséget képvisel, tehát nincsenek benne nagyon befejezetlen ágformák, nincsenek benne letört, vihar által leszakított részek, mert az nyilvánvalóan másról mesélne. És ha ebbe a helyzetbe belesétálunk a magunk civil ruhájával, akkor az olyan, mint amikor a rendező belép a képbe, és instruálja a színészt. De ha sematikus helyzetet akarunk, akkor nem fog működni ez a jelmez. Azért mondom ezt, mert ez a kép tökéletesen működne aktban, vagy lepleket, textileket használva, de nem valamilyen divatcég által gyártott ruhadarabokban, hanem ha magunk köré tekerünk ruhadarabokat, és azzal hozunk létre valamilyen párhuzamot. Ezt az alkotóra bíznám, de az biztos, hogy a civil megoldás itt nem fog működni. Azt gondolom, hogy azért érdemes ezt átgondolni, mert a formával tökéletesen egyetértek, és ebben nagyon sok munka van, valamint az is látszik, hogy Csaba foglalkozik a saját testével, építi, gondozza azt, és ha ezt az irányt veszem, akkor számomra nem nagyon érthető, hogy miért maradunk meg egy olyan határon belül, aminél legyengítjük az üzenetet. Ez egy tökéletesen érthető, és 3 csillagos lecke lenne, bár egy kicsit az élesítéssel csínján bánnék, mert most itt egy picit nekem sok. De amellett, hogy ez egy 3 csillagos lecke, szeretném, ha beszélgetnénk róla, mert egyrészt szeretném megismerni Csaba véleményét, másrészt fontosnak tartom, hogy átbeszéljük ezt a kérdést. (hegyi)
értékelés: