Őszintén nagyra értékelem azt, hogy Csaba komolyan veszi ezt a leckét, és több próbálkozást is láttunk már a megoldásra, és azt gondolom, hogy az irány abszolút érthető, és számomra nagyon becsülendő is, mert mindig olyan élményt szeretne átadni Csaba, ami nemcsak neki személyesen fontos, de amennyiben jól érzem, az üzenetben van egy – remélem, nem használok túl nagy szót - nevelési szándék. Mégpedig az, hogy a természettel való kapcsolatunkra figyeljünk oda. Ez a kép talán egy vízparti fát mutat a háttérben, nagyon szép tónusokkal, nagyon szép felhőkkel, tehát az egész nagyon plasztikus és nagyon jól megoldott a megvilágítás, nagyon jók a tónusok. Az előtérben pedig látjuk a szerzőt, aki az én meglátásom szerint, valamilyen távol-keleti küzdősportnak lehet egy pozíciója, vagy pedig jóga bemutató, nem vagyok ebben nagyon képzett, ezt tessék nekem elnézni. De az értelme abszolút világos, és az üzenete is érthető számomra. Ez a póz nyilvánvaló, hogy azzal együtt, amit egy ember, mint pantomimes tud felénk közvetíteni, párhuzamban van a háttérben lévő fával, tehát látjuk a fa ágát, az égbetörő ágakat, a gyökeret, a kapaszkodást a lábbal megoldva. Tehát ez a része teljesen világos. Amivel nekem problémám van, és ez többször jelentkezik, és nem csak Csaba képénél, amire többször azt mondtam, hogy civil, de úgy látszik, hogy én nem fogalmazom meg világosan.
   Arról van szó, és ez az én problémám, hogy látunk valamit, amiben a fa, az fa, a föld, az föld, a homok, az homok, az ég és a felhők is világosak, és látunk egy szereplőt, aki gesztusaiban nagyon erős üzenet küld, de mindehhez nem csatlakozik hozzá a kellék. Látunk itt egy pólót, egy farmert, talán egy edzőcipőt, nadrágszíjat, ha a kisközértbe lemegyek vásárolni, akkor kb. ilyen ruhában fogok lemenni. De azt gondolom, hogy az egy érdekes gondolatiság, és egy érdekes kérdéskör, hogy vajon mivel tudunk erősebben üzenni. Tökéletesen értem, és helyén való az, amikor az ember a saját környezetével neutrálisan, a valóságot ábrázolva találkozik, és azt mondja, hogy bemutatom saját magamat, így ülök az asztalnál, így beszélgetek a barátaimmal a kertben, tehát különböző szituációkat mindenféle módosítás nélkül közöl. A szociográfiának is van egy ilyen iránya, és ez tökéletesen érthető, és elfogadható. Ugyanakkor ezektől az üzenetektől azokban a helyzetekben, amikor elfér a civil ruha, érvényes és hozzáad a jelenethez, érdemes erősen megkülönböztetni azokat a helyzeteket, amikor elvont üzenetet szeretnénk elmondani és megmutatni úgy, hogy abban legyen valami univerzális. Tehát itt a fa a világ összes fáját megszemélyesíti, a föld is a világ összes földjét, az ég is. Ez nem speciálisan valamilyen fa, ez nem speciálisan valahol készült, hanem tulajdonképpen egy általánosítás történik, egy uniformizálás, amikor azt mondjuk, hogy igen, hogyan rajzolnék le egy fát egy papírlapra, vagy hogyan ábrázolnám ezt, akkor egy sematikus ábrázolás történik. Nyilvánvaló, hogy az ember ebben is megkeresi az esztétikát, tehát olyan fát keres, aminél nem elégszik meg azzal, hogy jellegzetesen fa formája legyen, hanem olyan utalást tesz, ami esztétikailag is egy magas minőséget képvisel, tehát nincsenek benne nagyon befejezetlen ágformák, nincsenek benne letört, vihar által leszakított részek, mert az nyilvánvalóan másról mesélne. És ha ebbe a helyzetbe belesétálunk a magunk civil ruhájával, akkor az olyan, mint amikor a rendező belép a képbe, és instruálja a színészt. De ha sematikus helyzetet akarunk, akkor nem fog működni ez a jelmez. Azért mondom ezt, mert ez a kép tökéletesen működne aktban, vagy lepleket, textileket használva, de nem valamilyen divatcég által gyártott ruhadarabokban, hanem ha magunk köré tekerünk ruhadarabokat, és azzal hozunk létre valamilyen párhuzamot. Ezt az alkotóra bíznám, de az biztos, hogy a civil megoldás itt nem fog működni. Azt gondolom, hogy azért érdemes ezt átgondolni, mert a formával tökéletesen egyetértek, és ebben nagyon sok munka van, valamint az is látszik, hogy Csaba foglalkozik a saját testével, építi, gondozza azt, és ha ezt az irányt veszem, akkor számomra nem nagyon érthető, hogy miért maradunk meg egy olyan határon belül, aminél legyengítjük az üzenetet. Ez egy tökéletesen érthető, és 3 csillagos lecke lenne, bár egy kicsit az élesítéssel csínján bánnék, mert most itt egy picit nekem sok. De amellett, hogy ez egy 3 csillagos lecke, szeretném, ha beszélgetnénk róla, mert egyrészt szeretném megismerni Csaba véleményét, másrészt fontosnak tartom, hogy átbeszéljük ezt a kérdést. (hegyi)
értékelés: