Halogattam a Látszó téri belépésem, mert úgy gondolom, hogy még sok tanulni valóm van, és majd ha már jobb fotókkal tudok előállni, vagy jobban értem a képeket, majd akkor lépek be.
De jó, hogy nem vártam olyan sokáig, mert tanulságosak ezek az elemzések.
Zsoltnak, a képi nyelvről írt mondatait jó, hogy előhozta ez a kis polémia. Igen, én is azt gondolom, hogy a képi nyelvvel azért nem (mindig) lehet pontos közléseket elmondani, és nem is feltétlenül kell. Erre vannak a szavak, mondatok.
Csabi egy kicsit túlgondolja ezt a képet. Nem hiba ez, ő így működik, sokan mások, meg másként.
Ha ezt a képet nem a barátság lecke megoldáshoz töltöd fel, hanem a szorgalmiba, mint egy találós kérdést, hogy vajon mi az a két fénycsík, akkor a kép mondanivalóján valószínűleg nem lenne vita. Ettől még persze a képről elmondott több dolog nem változna. Számomra eléggé egyértelmű volt, hogy az a két csík cigaretta, és nem mondjuk valamiféle aszteroida, vagy más égi jelenség.

Azzal semmi gond. Csaba, nem tudom máshogy megfogalmazni, mint ahogy írtam is, mindegy, hogy mi a terv, ha az estétika és a kompozíció nem pontos, akkor a néződ nem azt kapja, amit szeretnél. Úgy érzem, hogy talán az lehet a nézőpontbeli különbség, hogy a közlés erősebb vagy a forma. A képnyelv egyik fontos (ha nem a legfontosabb) jellemzője, hogy a forma van elől. Az ember a formákat azonosítja elsőre, a tartalmi, úgymond verbális közlés az már csak sokadik a sorban, forma, esztétika, tömegelhelyezés, ezek a befogadónál hamarabb érnek célba, mondhatni tetszik vagy sem, de ez van. Ahogy az írásnál a szöveg tartalma, nyelvi beágyazottsága az első és csak erre épülhet rá a megfestett helyzet, ha billeg nyelvileg, ha pontatlan, testidegen kifejezések vannak, ott elmarad a katarzis.

Itt a két ciginyom a háttér sok hasonlatos tónusban és formában mozgó részlete okán önmagában nem áll meg, kellenek a testek is, és a vita az ezek megjelenítésének helye és aránya, ráadásul még egy fontos dolog, hogy a panorámába hajló arányok sem indokoltak, hiszen ez nem egy panorámafotó, - avagy ha azt szeretnéd, hogy mint egy rontott panoráma, a kép festőiségébe rondítson bele a két alak, akkor meg ezt az irányt kell határozottabbra venni. Most a kettő között vagyunk félúton.

Egy fontos jelenség van még: a csonkolás. Ha erősítünk az embereken egyszer csak előugrik két szétvágott test.

Úgy érzem ez egy nehéz sztori, de tanulságos.
Kicsit fentebb csavartam a kontrasztot, hogy jobban megjelenjenek az alakok. Úgy tényleg értelmetlen a kompozíció és hiányzik a jobb oldal. A jelen állapotban én ezt nem érzem. Van egy éjszakai panoráma és az égen két fénycsík kb harmadban. Lehet, hogy nekem kevésbé vájt a szemem, de ez így tiszta ügynek tűnik. Ami tovább viszi a gondolatot az a hiány: a fekete sávok, lyukak a panorámán.
Én azt gondolom, hogy az emberi jelenlét a fotókon iszonyúan erős. Egy kéz, egy szem, egy kontúr mint a mágnes vonzza a szemet. Szerintem ehhez a jelentés libikókához az emberi tényezőket minimalizálni kell képileg, hogy ne rántsák el az egyensúlyt - főleg a háttérhez viszonyítva.

Értem. Köszönöm szépen a segítséget!

Értem. A kompozíció így is lötyög, a feketébe hajló háttér összemosása az alakokkal nem pontos attól, hogy késő lett felvéve a kép. Ha azt akarod, hogy ne egyből essen le egy poén, akkor úgymond "mindkét" képnek, azaz a poénos és az anélküli képnek is pontosnak kell lennie, hogy ide-oda menjen ez a móka.

Késleltetés.
/Michael Freeman/

Csaba, próbáld a néződ szemével nézni - mi a franc a két csík? Miért akarod zavarba hozni a nézőt? Mi vele a célod?

Köszönöm Zoltán a segítséget! Nem mondd többet a dolog. Két alak áll és dohányzik, nézi a várost. Fényezhetem én, meg vághatom, világosíthatom de az üzenet ennyi marad. Igazad van, hogy nekem fontosabb volt a játék, a meteor, a poén mint a BARÁTSÁG lecke. Köszönöm!

Csaba, ha barátság leckében van, akkor gondolom logikus az alakoktól indulni. A kép a barátságról az alakoktól szól, az alakok között lehet barátság. A barátságot akartad kifejezni, vagy azt hogy szép a panoráma este a Hármashatár-hegyről?
Én azt nem értem, hogy mit nem értesz? :)

Pontosan fordítva gondolkodunk. Zsolt, Számodra a két alak a fontos és lényegtelen a város. Nekem a viszont fontos volt a város, hogy kontextusba helyezze a csíkokat. Nekem ez egy játék, "szellemesség" mint írta Gábor. Én értem, hogyha a figurák felől közelítünk akkor furcsa a panoráma, de nem értem miért kizárólag az alakok felől lehet közelíteni. Mikor ezzel párhuzamosan írod, hogy a figurák legyenek erősebben megjelenítve. Mi a cél?

Zsolt, köszönöm szépen az értékelést!
Bevallom zavarban vagyok, mert több szempontból is nehéz azonosulnom a leírtakkal. Számomra a két fénycsík volt a fontos. Képileg és tartalmilag is. Elég sok fotót csináltam a helyszínen, végül úgy éreztem ez az amit szeretnék visszaadni. Ha megmarad a két teljes alak, szerintem nem adunk hozzá a tartalomhoz semmit. Sőt én úgy éreztem csak vesztünk vele, elvesztjük a hangsúlyt a parázs-meteorokról. Elvesztjük a kohéziót a két alak között: annyi marad, hogy két ember egymás mellett áll a város fényei előtt.

Mi a szösz, talán meteor? Cél volt a határhelyzet: ne legyen túl direkt a két figura, de legyen megfejthető a szituáció. Nekem a város panorámája és a parázs-csík volt képileg megfogható. A másik egy technikai aggály: kevés fényben néhány méterre van a fotós előtt a téma, a háttér kb 3000 méterre. Szerintem nincsenek csodák: muszáj döntést hozni, hogy mi legyen éles. Ha hosszabb az expozíció, tetten érhető lett volna a figurák életlensége még ellenfényben is. Az a véleményem, hogy sikerült egy gondolat mentén felépíteni a képet. Én belátom, hogy azt hangsúlyoztam a képen ami szerintem fontos volt, ha másban keressük a lényeget, akkor csalódást okoz a dolog. Nagyon szépen köszönöm a véleményeket!

Csaba, a két fénylő cucc az cigi! Az én kezemben a fényképező volt. Ez egy vadon nőtt (lőtt) fotó, ők két gyanútlan járókelő.

Tényleg Csabi, mi az a fénylő cucc a kezetekben? Gondolom nem cigi.

Gábor! Köszönöm szépen.

István, fontos a Véleményed! Két ember vaksötétben áll, dohányzik, nézi a várost. Én nem tudok túl sok alternatív sztorit iderendelni, főleg nem életszerűeket. Meg túlzottan nem is akarok.

Igazából nem akarom megvédeni a képet. Van akinek átment, van akinek nem. Ez nem egy beállított fotó. Két ember dohányzott a Háromashatárhegyen én meg legjobb tudomásom szerint lefotóztam Őket. Itt nem a barátság mechanizmusa boncolódik, hanem egy példa hogy valaki hogyan ápolja. Ez így ledobja magáról a narratívát szerintem

@Csaba: én két sötét alakot látok, amint egy város fényei előtt sötétben egy hegyoldalon (?) állnak és mintha bagóznának. Üzeneted lényege az lenne, hogy a "városon kívüliségükben" sorstársak? Vagy "inverzitásuk", majdhogynem teretlenségük - vagyis ábrázolásmódjuk - lenne barátságuk közös nevezője?

Barátságot erősítő kontaktus a szereplők között nem érzékelhető számomra, és a szituáció számtalan helyzetben elképzelhető - persze barátok, de nem barátok között is. És most sem kizárt a vakságom, vagy a tévedésem...

Nekem működik barátság leckében.
Szellemes megoldás.

Mit látunk a képen?

Ez a fotó tényleg tök jó, tetszik is, de miért lesz barátság? (Inkább fény és árnyék lecke jut eszembe róla)