3. Természetfotó

Látunk három képet, ebből kettő fantasztikusan szép, ez a második és a harmadik. Az első képpel, ezzel a traktoros őrülettel nem nagyon tudok mit kezdeni, mert ez nekem nem tartozik képileg abba a minőségi kategóriába, mint a másik kettő, legfőképp egyébként a második. Az egy gyönyörű kép. Azt kell, hogy mondjam Tamás, hogy ha ezt a második képet kinyomtatnád, én szívesen kitenném a falra is, mert ez annyira tetszik. Az első és a harmadik már annyira nem, ott megoldja neked okosba a szín azt, hogy ez az egész érzelmileg hova kerül, de a harmadik kép is abszolút működik, azzal sincs problémám. Az első képről beszéljünk egy kicsit. Benne van ebben a képben az a plusz, amivel ez működhetne, ugyanakkor nem értem, hogy miért verted ide bele a fejünket ebbe a nagyon közeli fatörzsbe? Itt van feketében tartva egy ilyen forma, ami ennek az egésznek a líráját tulajdonképpen szétveri. Miért baj ez? Azért, mert a lírát már eleve kikezdi a traktor, tehát már ott eleve billegni kezd az egész, de a traktor, meg ez a fűzfa még úgy működne az úttal, meg az út végén levő párával, magyarán, ha két lépést előrébb mész, és odateszed a feneked ennek a fának, nekidöntöd, és onnan készülne ez a kép, akkor szerintem, ez egy jobb megoldás lenne. Így most olyan furcsa. Azt gondolom Tamás, hogy miközben erre én nagyon szívesen megadnám a 3 csillagos leckemegoldást, de hát, ha már valaki egyszer azt a dolgot vállalja, hogy három képet küld egy helyett, akkor annak meg kell állni mindnek a lábán egyedül is. Ha a középső képet küldöd be, akkor hat csillagot is kapsz, de ettől most ez csak kettő. (hegyi)
értékelés:

A loccs az oké, és az nagyon szép, tényleg, ilyen koronaszerű az egész, és tényleg nagyon jó, de azért a loccshoz tegyük már azt hozzá, hogy ennél egy kicsit nagyobbat loccsan, mint amennyit te most hagysz a képből. És még egy dolog, van egy fénytani iránya ennek az egésznek, ami egy átlós irány, a jobb felső résznél vannak még meg a Nap fényének részei, de már a bal alsó résznél ebből alig kapunk meg valamit, és érdemes lett volna megtartani ezt az irányt úgy, hogy ez ne ilyen átlós, hanem egy fentről lefelé mozgó irány legyen, és úgy komponálni ezt az egészet majd ezzel a loccsanással. Mindeközben maga a víz hatása, és a víz ábrázolása tökéletes. Tehát a leckemegoldás tulajdonképpen meglenne, ha nem lenne ennyire szűk. Ezt a szűk érzetet az is adja, hogy a tükröződésből is valaminek még érdemes lenne jönnie. Hát, valahogy így, én ezt most 2 csillagra tudom értékelni. (hegyi)
értékelés:

Valószínű, hogy a kép valamelyik vízparti helyzetünkben készülhetett, akár a Velencei-tónál, akár a Balatonon, ez ilyen szempontból talán mindegy. A leckebesoroláshoz kapunk a leirathoz egy értelmezést, hogy ez a viharok miatt a nyárban értelmezendő, de nekem tulajdonképpen ez is mellékes. Itt a fő dolog az a ritmus, amiről ez a kép mesél, amivel a felhők közötti átszűrődő fénysávokkal létrejön, ami már önmagában nagyon szép. Ennek a formaiságnak ellenpontjaként szerepel a víz felülete, a maga hullámaival és ritmusaival, és ezen, mint szereplők, ott vannak a kis vitorlák. Az egész egy nagyon jó gondolat, és nagyon jó megfigyelés. Azt kell, hogy mondjam, hogy ezek azok a dolgok, amiknél nem csak szerencse kérdése, hogy ott van a fényképezőgép, hanem annak a kérdése is, hogy egyáltalán meglátja-e azt, hogy ezt le kell fényképezni? És ennek nagyon örülök, hogy János azok közé tartozik, akik ilyeneket észrevesznek. Ugyanakkor azt azért hozzáteszem, hogy ha én magam vágom ezt a képet, akkor a fotó jobb oldalából azt a tulajdonképpen újból kezdődő ritmust, ami a felhő paca a sötétben, azt én már lehagytam volna. Elvileg lehet ellenpontja a bal oldali sötét foltnak, de gyakorlatilag ahhoz, hogy ez működjön, a víztükörnél is történnie kellene valaminek, és ha jól megfigyeljük, akkor ennél a víztükörnél újabb információt nem kapunk. Viszont önmagában ez a formai újrakezdés nekem már nem tartozik a képhez. Egy sokkal erősebb belső kohéziót látnék akkor, ha ezt lehagynánk. Ettől függetlenül a kép a 3 csillagos leckemegoldások körébe tartozik. Nyilvánvaló, hogy előbb, vagy utóbb el kell jutni odáig is, hogy a kép kivágásokat pontosítsuk, de nem s kötelező ezzel 100 százalékig egyetérteni, amit én mondok, elfogadható ez a kép így is, sőt, nagyon szép munka, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Elhiszem Zoli, hogy ez hajnalban készült, és ez a határ, de az a problémám, hogy ami a valóságban történik, azt valahogy le kell tudni képezni a fotó eszközeivel úgy, hogy tudomásul veszi az ember, hogy bizonyos dolgok a technikából adódóan el fognak veszni. Az a fajta finom remegés, ami ilyenkor a levegőben van, elveszett, és helyette egy ilyen szürkés fátyol került az egészre. Ez a szürkés fátyol viszont nem tesz ennek az egész dolognak jót. Ha engem kérdezel, akkor az utómunkánál valamit biztos, hogy korrigáltam volna. Ez az egyik. A másik, hogy önmagában annyira nem izgalmas most ez a helyzet, hogy olyan sokáig akarjam nézegetni. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor itt, ami ebben izgalmas lehetne, az tulajdonképpen a kép egynegyedénél megtörténik, a többi már nem tartozik ehhez hozzá. Ami az égen történik, az így, ebben a koszos formában nem biztos, hogy sokat ad a dologhoz, az előtérben is eléggé problematikus nekem ez a szürkés árnyalat. Ahogy ez az egész átfordul ebbe a vöröslő ritmusba, az a szép, ehhez jó lenne ez a zöld, már ha megkapnánk azt a zöldet, és az égen lévő felhők is beleférnek még ebbe, de ez majdhogynem csak egy ujjnyi rész, vagyis nem sokkal több. Mindez nem gondolnám, hogy mint történet, elvinné a vállán ezt az egészet. Valamit ebbe még, mint színpad, be kéne hozni, mint szereplő, mert így most a színpad oké, de nem látom azt, hogy mi az, amibe a szememmel kapaszkodjak, tehát, jár ide-oda a szemem, mint a tekegolyó, csak nem tudom, hogy hol fog ebbe megnyugodni. Olyan nagyon határozott kontrollpontok sincsenek, hogy valamilyen ritmust úgymond elkezdjek bejárni ezen a képen. Céltalanul bolyongok, és ez nem biztos, hogy jó. Visszaadnám továbbgondolásra. (hegyi)

Hát, itt kilóra minden megvan, csak annyira távol vagyunk, hogy ez az egész egy leíró jellegű képpé válik, nyaraltunk a nagyinál, és a gyerekek jókedvűen játszottak képeslap, amit aztán elküldünk haza. Ahhoz, hogy ez élménnyé válhasson, közelebb kell menni, bele kell helyezkedni, szóval nem lehet ezt ilyen távolról nézni. Persze, így biztos nem leszünk vizesek, meg ez az egész így kellően távol van ahhoz, hogy minket felkavarjon, vagy felzaklasson, de ehhez a képhez bizony az kéne, hogy benne legyünk ebben a sztoriban. Az ilyen gegeket, poénokat nem lehet öt méterről megoldani, ezt kell, hogy mondjam. (hegyi)

Erőltetjük ezt a természetfotó dolgot, mert ugye volt már egy kép a lépcsőházban lévő muskátlival, és nagyjából én ezt most ugyanoda tudom sorolni. A megfigyelés rendben van, és nagyon tetszik az, hogy a korlát díszeivel foglalkoztál, és ezek a képen szépen megjelennek, bár egy hajszálnyit belevágtál ebbe, és ez lehet, hogy kár volt, mindenesetre jó ötlet, hogy megjelenik a képen. Ugyanakkor nem nagyon értem, hogy mi szükség van az ajtó részre, ami a gangon megjelenik, mert ha a képnek ezt az egynegyedét egy határozott vágással a bal oldalon levágom, akkor lehet, hogy egy izgalmas képet kapok egy feszes kompozícióban. Ott most ez kigyengül, a figyelmet is elviszi, mert a legvilágosabb rész az lesz, és azt nézem, hogy mikor fognak kijönni az ajtón, és nem a galambbal foglalkozom. (hegyi)
értékelés:

Hangulatos kép, kicsit olyan, mintha egy filmből lenne részlet, egy megfigyelés, ahol a hűtlen asszony után nyomoznak, aki épp bement egy indokolatlan fagyira a cukrászdába, hiszen ősz van, ilyenkor nem fagyizik senki. Szóval a hangulat adott, ha valami hiányzik, az abban keresendő, hogy egy ilyen sztori, amit mondtam, ez csak egy rész történet, vagyis ha egy kvázi nyomozást építek fel, annak kell lennie folytatásának is, önmagában egy képben ez nem áll meg. (hegyi)
értékelés: