Valószínű, hogy a kép valamelyik vízparti helyzetünkben készülhetett, akár a Velencei-tónál, akár a Balatonon, ez ilyen szempontból talán mindegy. A leckebesoroláshoz kapunk a leirathoz egy értelmezést, hogy ez a viharok miatt a nyárban értelmezendő, de nekem tulajdonképpen ez is mellékes. Itt a fő dolog az a ritmus, amiről ez a kép mesél, amivel a felhők közötti átszűrődő fénysávokkal létrejön, ami már önmagában nagyon szép. Ennek a formaiságnak ellenpontjaként szerepel a víz felülete, a maga hullámaival és ritmusaival, és ezen, mint szereplők, ott vannak a kis vitorlák. Az egész egy nagyon jó gondolat, és nagyon jó megfigyelés. Azt kell, hogy mondjam, hogy ezek azok a dolgok, amiknél nem csak szerencse kérdése, hogy ott van a fényképezőgép, hanem annak a kérdése is, hogy egyáltalán meglátja-e azt, hogy ezt le kell fényképezni? És ennek nagyon örülök, hogy János azok közé tartozik, akik ilyeneket észrevesznek. Ugyanakkor azt azért hozzáteszem, hogy ha én magam vágom ezt a képet, akkor a fotó jobb oldalából azt a tulajdonképpen újból kezdődő ritmust, ami a felhő paca a sötétben, azt én már lehagytam volna. Elvileg lehet ellenpontja a bal oldali sötét foltnak, de gyakorlatilag ahhoz, hogy ez működjön, a víztükörnél is történnie kellene valaminek, és ha jól megfigyeljük, akkor ennél a víztükörnél újabb információt nem kapunk. Viszont önmagában ez a formai újrakezdés nekem már nem tartozik a képhez. Egy sokkal erősebb belső kohéziót látnék akkor, ha ezt lehagynánk. Ettől függetlenül a kép a 3 csillagos leckemegoldások körébe tartozik. Nyilvánvaló, hogy előbb, vagy utóbb el kell jutni odáig is, hogy a kép kivágásokat pontosítsuk, de nem s kötelező ezzel 100 százalékig egyetérteni, amit én mondok, elfogadható ez a kép így is, sőt, nagyon szép munka, köszönöm! (hegyi)
értékelés: