3. Természetfotó

Avarlakó

Avarlakó

Lehetne a házi kedvenc lecke is, de inkább őszinek gondoltam. Newton legújabb szokása, hogy az összekotort avarhalmokban pihizik.

A helyzet az, hogy az üzenet abszolút jól érthető és tetszetős, de a kompozícióval azért nem tudok mit kezdeni, mert ebből a kameraszögből hiányzik a kép felső részéből. Ha lejjebb mentél volna, tényleg bele az avarba, és abból a nézőpontból készítetted volna a képet, akkor úgymond értelmezhetővé vált volna, hogy miért van ennyire levágva a kép felső része, mert akkor lényegesen nagyobbat kaptunk volna az avarból, és ehhez képest ennek a tetején, vagy ebben az egészben benne ülne a kutya. Most ez fentről van még mindig fotózva. Nyilvánvaló, hogy ez nézőpont kérdése, hogy mennyire akarjuk személyessé, vagy szubjektívvé tenni a kameraállást, de ebben a formában most, ha ezt veszem evidenciának, amit most mutatsz, akkor a kép felső része nagyon közel van a kutyához. Ő a fő motívum, és látod, nagyjából a kép közepénél kezdődik az ő formája, ezen kellene változtatni. A megfigyelés helyes, úgyhogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Őszi autó

Őszi autó

Ágnes, fogom a fejem, nézek ki belőle, és nem értem ezt a képet, nem értem miért lett ez lefotózva. Ugyanaz a helyzet, mind a postaládával, hogy valamiről beszélnél, de nem arról beszélsz, hanem valamit még segítségül hívsz, de nem tudom, hogy minek. A postaládás is mellébeszélés, mert ha téged a levelek érdekelnek, akkor tessék azt fotózni. Hagysz te elég időt magadnak, hogy egy-egy dolog át tudjon rajtad folyni? Vagy türelmetlen vagy? Ezt most kérdezem, és erre kérek egy választ! Mennyi időt töltöttél ennek a képnek a megfogalmazásával? (hegyi)

Madáritató

Madáritató

Az a baj Laci, hogy értem én, de madáritató madár nélkül hadd ne mondjak példát, hogy az micsoda. Ezek a kifagyott vízcseppek is olyan érdekesek, olyan, mintha cukrot olvasztottunk volna, és az fagyott volna így meg. Nem biztos, hogy én ehhez a képhez ennél közelebb tudok kerülni. Szépek a fények, és értem, hogy mi volt az, ami a szemedet odavonzotta ehhez a képhez, csak nem jó ez a megoldás. Túl sok zaklatott forma kerül bele, akár alul a jobb oldalnál, akár a kép felső részénél, hogy ott elindul valami újból. Sajnálom, de nem tudok beleszeretni ebbe a képbe. (hegyi)

Lombhullató

Lombhullató

Sokat gondolkodtam, hogy beküldjem-e évszakok leckébe. Egyrészt azért a bizonytalanság, mert túl evidens, és ezzel együtt szerintem nem igazán egyéni vagy egyedi megoldás, bár a nagyon csábító, kápráztató színeket végül is száműztem, mert a lombját hullatóról szerettem volna képet készíteni, és színesben nagyon másról szólt nekem ... az evidenciától talán ennyiben elrugaszkodik. De elég ez? És ez a kisúlyozott, giccs-közeli állapot hova billen? Ezek érdekelnek. (UI: és nagyobb méretben - úgy érzem - jobban működik.)

Ez így jó, ahogy van! Nincs ezzel semmi meló tovább, ez kész. Rendben van a tömegelhelyezés, a kompozíció is jó, nem kell ezt ennél jobban túldumálni, nem hiányoznak a színek. Egy kicsit tényleg a giccs határán van, de kiviszi a giccsből az a nagyon határozott forma, ami a törzsnél, és az ágaknál létrejön, jó az, hogy még ennyi lomb van, de csak ennyi, és már kezd látszódni ez az érhálózat az ágakkal. Ez egy teljesen jó képi ritmus, szerintem ez egy jó megoldás. Megint azt mondom, hogy az már rajtad múlik, hogy megelégszel-e ennyivel, vagy megkérsz egy havert, hogy valami kerekes szatyorral, vagy talicskával kezdjen el a másik fatörzsnél megállni, hogy azt kitakarja, mert az engem egy kicsit zavar, és ez akkor szólna igazán nagyot, ha az ott nem lenne, de nyilvánvaló, hogy azt nem kiretusálni kell, hanem valami mással takarni. Lehet ott egy babakocsis nő, vagy egy újságot olvasó ember, vagy valaki csak úgy odaáll ahhoz a törzshöz, szóval nem tudom, de valamivel azt ott helyre lehetne billenteni. Még egyszer mondom, ez csak az én hülyeségem, ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

TapétákTapéták

Tapéták
Tapéták

Sokáig vacilláltam azon, hogy egy képnek rakjam-e fel, vagy kettőnek, és aztán arra jöttem rá, hogy maradjunk annál, amit Tamás nagyjából utasításként adott, hogy ez egy lecke, és akkor egy képnek rakom fel. Mind a kettő másról szól. Nekem az első kép kevésbé van kész, mint a második. Az első kép hangulata erősebb, ugyanakkor a formai megoldása nekem pontatlanabb. A második képbe viszont semmivel nem tudok belekötni, az úgy jó, ahogy van, és ez azért nagy szó, hogy én ezt mondom, mert én a kéket is, és a zöldet is csak mérsékelten szeretem, főleg ezt a fajta zöldet, de abszolút jó a ritmus, tehát, a második kép hibátlan. Úgyhogy a második kép miatt megvan a 3 csillagos leckemegoldás. Lehet, hogy itt a ti segítségetekre szorulok, hogy mit kell, hogy kezdjek ezekkel a képpárokkal, mert nem egyértelmű nekem. Valamilyen belső rendnek kellene történnie, de akkor ennél nagyobbnak kellene lennie a differenciának, hogyha mondjuk komplementer színeket kellene keressek, vagy nem tudom. (hegyi)
értékelés:    

Az Óriás

Fantasztikus helyek azok, amiket megtalálsz, nagyon szépek. Ez most nekem ezzel a fifty-fiftyvel állítás, hogy a fele a hegy, a fele meg a semmi, nekem annyira nem jön be, de maga a helyszín fantasztikus lehet. A bajom viszont az, hogy elkezdtél utómunkázni, és nem állt melletted senki, hogy a kezedre csapjon, hogy ennyi élesítést ez az egész nem bír ki. Mert onnantól nem hiteles, tudod? Valaminek, ami a valóságban megtörténik, te magad az utólagos bindzsizéssel elveszed a hitelét. Most itt még hozzátehetném az égnek a machinálását is, de mondjuk azt, egy kevésbé értő szem nem veszi észre, ugyanakkor azt, hogy túl van élesítve, azt igen. Így azt mondom most neked, hogy ez egy 1 csillagos kép, a tömegelhelyezéssel, és az utómunkával sem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

ősz

ősz

emlékül...

Anita, ezzel a képpel nem tudok mit kezdeni, bocsánat, vannak itt ilyen otromba formák, és direkt használom ezt a szót, hogy ez így eléggé drabális itt az előtérben, miközben nem nagyon egyéni, és nem nagyon értem, hogy mit akarunk ezzel mutatni. Beestünk valahová ide a patak mellé, de hát, igen, és akkor mi van. Tűz be a fény, de nem szépen mutatja a sráfokat, az élesség fene tudja, hogy hol van. Nem egyedi a helyszín, nem érzem azt, hogy közöm lenne hozzá, formákat elindítunk, de nem fejezzük be. Ezt én nem ismétlésre, hanem továbbgondolásra adom vissza. (hegyi)

reggel - ébredés

reggel - ébredés

Késő őszi, reggeli órák, a természet ébredése, mikor még alig látni a környezetet, esős-borongós-fáradtőszi-fátyolos.

Lírai, szép, de unalmas. Tényleg fantasztikus az a színvilág, amit itt megfigyelsz, de ez nekem így most kevés a boldogsághoz, mert nem történik túl sok minden ezen a képen. Ott van egyébként a két főszereplőnk, tehát rajta van az ott a képen, csak valahogy annyira távolról szemléljük őket, hogy nem komolyan vehetők. Úgyhogy most vagy elkezdünk velük foglalkozni, de akkor közelebb kellene menni, vagy a fene tudja, akkor valamit találj ki, ami mozgalmassá teszi, mert az árnyjáték elindul, de nagyon vékonyan. Ismétlés. (hegyi)

ősz

ősz

Nagyon érdekes ez a színpadi tér, amit mutatsz. Valahogy a reményről beszél, és a hatás abból adódik, hogy az előterünk sötét, és világosabb helyzet felé mozdulunk. Azt sajnálom, hogy az égnél mégis kilyukad a kép, talán, hogy ha kevésbé lenne jelen, ha egy olyan helyszínt keresünk, ahol megtalálható ez a fényviszony, de az eget nem látjuk, akkor jobban tudnánk koncentrálni a kép középpontjára. Azt még hozzátenném, hogy nem tudom, hogy azon kívül, hogy ez fénytanilag ennyire határozott, vajon maga a helyszín is az-e? Azért teszem fel ezt a kérdést, mert biztos van valami érzelmi kötődés ehhez, de ha ennyire határozott eszközökkel dolgozunk, akkor a környezet nem lehet sematikus. Márpedig ez eléggé az. Ennél egyénibb környezeti helyet kell keresni, tehát a feladat adott, pontosan jól érzed azt, amit a világításról tudni kell, ugyanakkor a kompozíció és a tér rendezés még nem tökéletes. Az, hogy keresztben fekszik egy fa, még kevés ahhoz, hogy ebből egy történet álljon össze. (hegyi)
értékelés:

Borozó

Borozó

Ne haragudj Noémi, de ezt egyszerűen el fogom intézni, mert ez a kép azért nem jó, mert annyira egyszerűsítettél, és annyira szűkítettél ezen az egészen, hogy ember legyen a talpán, aki rájön arra, hogy ez egy pohár, meg hogy elkezdje értelmezni azt, hogy mitől van ez a furcsa szín, és hogy mi halt ebbe bele. Valahogy ezt most túlgondoltad. Azt gondolom, hogy ennél kevesebb is elég. Másrészt, nem vagyok arról meggyőződve, hogy esztétikailag helye van ennek a bogármaradványnak. Szóval, értem én, hogy meghökkentjük a nézőt, de ez most indokolatlan. (hegyi)

Piros pöttyös

Piros pöttyös

Azt nem tudom, hogy mivel érted el azt, hogy ennyire két tónusú lett a kép, de ez nagyon jót tesz ennek a fotónak. Nagyon érdekes az, ahogy ezek a kis termések ezen a saras földön megjelennek. Bele kötni sem nagyon tudok ebbe az egészbe, mert ez egy jó meglátás, és egy jó üzenet. Átélhető az élmény, köthető az évszakhoz, mégis egyedi, és annak külön örülök, hogy nem valami közhellyel dolgozunk. (hegyi)
értékelés:    

Erdőben

Erdőben

Tedd egymás mellé az előző leckéddel ezt a képet, és hadd ne én elemezzem le, hanem elemezd le te, hogy mit látsz a kettő között. A néni a bódéban, meg az erdőben az avar, tehát, ez a kettő most, hogy jön össze? Mert ez semmi, ez a kép így önmagában nekem nem elég a boldogsághoz. Nagyon szépek a fények, tényleg nagyon érdekesen játszik az avarral, de most akkor el kellene dönteni, hogy az avar érdekel téged, vagy a háttér, vagy a kettő együtt, vagy ennek a mélysége, vagy kilapítottuk ezt két dimenzióba, vagy mi az, ami ebben neked fontos? Mert ez most nem dőlt el, és így én sem tudok vele mit kezdeni, meg szerintem a néző sem. Ez a kép bárhol, bármikor készülhetett volna, és bárki megcsinálhatta volna. És az a bajom Ágnes, hogy ha ekkora a képeid között a minőségi szórás, akkor az vagy azért van, mert nem koncentrálsz a fotóra, azaz nem veszed komolyan ezt, vagy nem vagy következetes, vagy a tudatosságod hibádzik. Ezen mindenképpen kell változtass. (hegyi)

nyár...

nyár...

Az a helyzet, hogy ez egy nagyon szép díszlet, de hiányzik nekem a sztori. Kínálja magát ez a pad, meg az asztal, és nem történik vele semmi. Oda lehet dobni egy női táskát, vagy odatámasztani egy kerékpárt, vagy valamit, ami arra utalhat, hogy itt azért valahol zajlik az élet, és nem csak megfigyelők vagyunk. Ennyi az, amit hozzá tudok tenni. (hegyi)
értékelés:

Óriások alatt

Óriások alatt

Nagyon érdekes az, amit látunk. Valamiért nekem Ansel Adams jut eszembe erről a képről, nem tudom, hogy melyik albumában vannak hasonló megoldások. Nála az a lenyűgöző a képnél, hogy mindezt olyan formátumban exponálta, hogy annyira részletgazdag, és nagyon precízen laborált ügyet hoz utána létre, hogy az egész tényleg olyan, mint egy grafikai, vagy egy festészeti munka. Annyira nyugalmas és kiegyensúlyozott az egész, hogy mint egy ilyen örvény húz befelé a kép a saját világába. Nyomokban ez itt is fellelhető, nem mondom, hogy száz százalékosan korrektre van laborálva, mert a fénybe forduló felületek nekem túlságosan világosak, a kép nagyjából közepe táján van egy csík, ami túl sok fényt kapott. Hát ezt Ansel Adams a saját zónarendszerében a laboránsnak is kiadta úgymond utasításként, hogy mi, hova, mennyit tartson be, vagy mennyit erősítsen rá. Itt is nagyjából erről lenne szükség, de ettől függetlenül a megoldással abszolút egyetértek, tényleg jó megfigyelés, úgyhogy erre én megadom a 3 csillagos leckemegoldást. Az egyszerűségben megtalálni a különlegeset, valami olyanra felhívni a figyelmet, amit a mezei utazó lehet, hogy észre se vesz, és ennek érzem a hatását, és ezért fontos ez a kép. (hegyi)
értékelés:    

Őszi csokor

Őszi csokor

Sajnálom, nem volt nagyobb asztalom.

Elfogadom a bocsánatkérést az asztal miatt, és végre elindultunk valami felé a vázát illetően is, most kevésé érzem problémásnak a szereléket. Jó ez a vörös és narancs együttes, bár azért én hiányolom most ebből a kéket, elvittük az egészet ebbe a sárgás világba, de a színhelyességhez én most azt mondom, hogy érdemes lett volna még egy kicsit ezzel foglalkozni, mert ez most nem pontos. Ami a kompozíciót illeti, ezt abszolút el tudom fogadni, bár az egy kérdés számomra, hogy most akkor mi történik itt az alapon. Nem az a kérdés, hogy miért kicsi az asztal, hanem az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel. Azt kéne inkább eldönteni, hogy akarom-e a térbeliséget ábrázolni, vagy pontosan azt a célt akarom elérni, hogy ez lebegjen valahol a térben. Most a kettő között vagyunk. A képnek van olyan része, ahol ez a lebegés tettenérhető, és van olyan része, ahol lebukik az, hogy ez egy talapzaton áll. Nem én fogom ezt eldönteni, ezt neked kell, Feri, hogy mi a cél. És amíg ezt nem döntötted el magadban, vagy nem tudom, hogy egyáltalán felmerült-e ez kérdésként, addig ez a néző számára sem lesz eldöntve. A másik problémám az, hogy a világítással kell még egy kicsit játszani. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy megvan a 3 csillag a leckemegoldással, mert ez az évszakoknak egy jó kifejezése, és kedvelem azt, amikor Feri provokál, úgyhogy elfogadtam. (hegyi)
értékelés: