3. Természetfotó

Nyár

Nyár

Onnan kezdem, hogy a megfigyelés nagyon finom. Ami a földön történik az árnyékkal, az egy nagyon jó játék. Az a problémám, hogy nem úgy kezelted ezt az egészet, hogy ez csak egy felütés, és ez ad majd lehetőséget arra, hogy létrehozz valamit, hanem ahogy ez megtörtént, úgy ezt lefotóztad. Egyrészt el kell dönteni azt, hogy a valóságból mennyit kapcsolok be. Gondolom, ez valamilyen fém szerkezet, ennek a lába már látszik, mint valóság, de nekem ez kevés. Vagy még többet kellene ebből adni egy kicsivel, és akkor határozottabb lenne a jelenléte, vagy még ennyit se, és meghagyni az egészet egy rajznak a betonon. Másrészt a megfigyelés tökéletes, de én itt egy kihagyott ziccert érzek, ami arról szól, hogy a valóság lenyomataként az árnyék létrejön egy valós helyzetben, tehát itt már eleve megvan egy dimenzió-játék és még erről készül egy leképezés a fényképezőgéppel, de közben ennek az egésznek a térbeliségével nem játszol. Ha oda odadobódik egy bugyi, egy kombiné, egy strandpapucs, vagy tökmindegy, hogy micsoda, egy labda, akkor ez a valós térben már izgalmas dimenziójátékot hoz létre. Most ez így önmagában egy jó megfigyelés, de nem tud több lenni ennél. Szép kis melankolikusan kedves hangulat, de ennél nem megy tovább, miközben mind a tömegelhelyezés, mind maga a játékosság igényelne még valamit. Ez így nekem most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

közös nyár

közös nyár

Az a bajom most itt, hogy lehet, hogy ha kevesebbet akarunk egyszerre megmutatni, akkor többet sikerül. Ami itt a lényeg lenne nekem, azok a lábak, meg még akár a pokróc. Miközben ezeket kisodortad valahogy a képhatárra, meg a képhatáron kívülre is, és főszerepet kapott a kóla. Eleve nem értem, hogy mi ez a pohár. Abban biztos vagyok, hogy ha én elmennék piknikezni, akkor még azzal vacakolnék, hogy ilyen pohárba töltsem azt a kólát, mert hát lehet ezt üvegből is inni, de mi a szerepe ennek, tehát, hogy mit akarunk mutatni azzal, hogy középre, tulajdonképpen a fő mondanivalónak a kólát tettük meg, és erre rendeztük be az egészet. Ha nincs kóla, hanem kerékpár van, meg lábak, meg mező, akkor működhetne. Kérek egy ismétlést. (hegyi)

Táj

Táj

Mesterséges és természetes harmóniája...

Bár nem nagyon értem a leiratot, hogy mi az, ami neked ebben a mesterséges, és a természetes harmóniája, de azt kell, hogy mondjam, hogy ez a képi megoldás finom tónusokkal dolgozik, jó a dinamikája, kifejezetten beleszerettem ezekbe a zöldes-sárgákba, amik a mezőn létrejöttek. Tulajdonképpen egy mesekönyv illusztrációjaként is megállná a helyét. Azt nem nagyon értem, hogy miért ebben a kivágatban kapjuk meg ezt a megoldást, mert nekem még pont kellene ebből a zöldből, tehát ez még most kilóra nem adja ki. Ha kapnék még egy ujjnyit ebből, akkor a képarányt is jobban érezném, lenne előterünk, ahonnan ez a ritmus úgymond elindul. Ez az, amit én még hozzá tudtam tenni, ez egy jó kis játékos kép! (hegyi)
értékelés:

Tavasz

Tavasz

Ezt a képet akkor csináltam, mikor az elmúlt hetekben nagyon sokat esett az eső, mintha a tavasz nem akart volna véget érni, bár nem nagyon bántam, mert az eső jót tesz a földnek. Ha természetben, apró dolgokat fotózom, csak annyi a tennivalóm, hogy észreveszem azokat a tökéletes arányokat, amiket már jóelőre valaki kigondolt. Végtelen mennyiségű szép fotót lehet kinn csinálni. Ezen a képen úgy érzem, sikerült összefoglalnom valamit.

Ez a kép akkor adná ki formailag a csúcsát, ha egy kis zsebtükörrel vagy alufóliával fényt derítenél az indára. Ugyanis így most kb. hasonló fényértékkel és tónussal bír, ettől összemosódik a háttérrel, a színkontraszt nem elég. A megfigyelés viszont érzékeny és finom, úgyhogy a két csillag mindenképpen megvan. (hegyi)
értékelés:

fordított világ I.

fordított világ I.

Nem mondom, hogy ez egy vidám kép lenne, erős, karcos, még azt is mondhatom, hogy erőszakos, agresszív kattogás, miközben az egész úszik valami szomorúságban, lemondásban... furcsa, hogy ennyire rajzos képelemek a maguk ritmusában hogyan hatnak a nézőre. A kérdés számomra ezekben a tükröződéses kirándulásaidban mindig az, hogy vajon mit keres Bara, vajon merre jár, vajon megtalálja-e, amit keres ebben az álomvilágban. Azt is mondhatnám, hogy abban az értelemben féltelek ettől, hogy bár kiváló gyakorlat ez a komponálásra és a formaérzékenység fejlesztésére, de épp mivel varázslatos, így nehezen is engedi el azt, aki egyszer ezen az ajtón benyitott. Azt hiszem, hogy keresni kell azt, merre vezet tovább az utad, és talán ha a formákkal határozottabb döntések irányában kezdesz el játszani, akkor a választ is megtalálhatod. Mire gondolok? Miből mennyi, álom és valóság aránya, formák és koordináták önkényes felrúgása és újrarendezése, szóval ezek azok a kérdéskörök, amiket neked el kell dönts és a magad viszonyát ezekkel ki kell alakítsd, egyszerűbben mondva a kezedbe kell vedd az irányítást, mert egyelőre még nem vagyok meggyőzve róla, hogy te irányítasz és nem maya fátyla. (hegyi)
értékelés:

Jönnek mennek az évszakok

Jönnek mennek az évszakok

"Nem gyakran látok 4 évszakot két nap alatt, de ha igen, akkor Texaszban ." Megy az ősz, de már itt a nyár. Ez megint telefonnal készült, nagyjából vakon, mert a napsütéstől nem láttam mi van a képernyőn. Utólag csak felbontást váltotattam meg. Próbáltam ugyanlevágni a betont az elejéről, de úgy tűnt azzal csak rosszabb lesz. Jöhetnek ötletek ki hogy fényképezte volna.

Jóllehet az okozta a problémát, amit leírsz, hogy nem volt kontrollod a napsütés miatt, a végeredmény tekintetében azt tudom mondani, hogy ahhoz, hogy érzékelhető legyen, amit leírtál, ahhoz lehet, hogy közelebb kellett volna menni, ezzel az oszlop és az autó is lekerült volna a képről, mert nem az út a problémás, hanem a sok egyéb zavaró képelem. (hegyi)

Tavasz-fonó

Tavasz-fonó

Az a harsányság, és az az erő, amivel ez a növény itt élni akar, és hozza a maga őrületét a színeivel és a formáival, az mindent visz, és ehhez képest inkább már képhibaként jelentkezik ez a pókhálószerű valami, meg ez az állatka, ami oda talán bele van ragadva, vagy nem tudom, hogy ő most kicsoda. Az a helyzet itt most, hogy a természet ereje jócskán felülírta azt, amit te ezzel mutatni akartál. Ami ezzel a pókhálóval, vagy ökörnyállal, vagy nem tudom, hogy mi akar ez itt lenni történik, az itt most mellékesnek számít, miközben, ahogy látom a címben, ez lenne az, ami neked felkeltette az érdeklődésedet. Valószínű, hogy olyan helyzetet kell világításban keresni, hogy erősebbek legyenek ezek a vonalak, vagy egy olyan pillanatot, amikor a harmat ezt megpettyezi, nem tudom, de valami olyat, ami felveszi a versenyt, és méltóvá teszi őt a képi ábrázolásra, mert most ez inkább csak valami rondaság, mintsem hogy akarnám nézegetni. Olyan, hogy hát, miért nem takarítottad le? Miközben neked meg ez volt a fontos. (hegyi)

Majális

Majális

Annyiban majális, hogy van rajta valami zöld, meg valami park helyzet, meg emberek. Egyéb párhuzam a Szinyeihez nem sok van. És mint olyan, én ezt nem is érzem annyira erősnek ezt a képet, és azt is megmondom, hogy miért. Minden, ami ebben izgalmas és szép, távol van. Tehát, egy olyan helyzetből fotóztad le ezt az egészet, amiből lehet, hogy nem zavarod a csajokat, akik ott összegyűltek, ugyanakkor ők ilyen kis bolhaméretek, azért ne tévedjünk nagyot, azért az ő méretük és elhelyezésük szerintem fontos lenne. Sokkal fontosabb, mint például az a rész, ami ennél a nagyon szépen föléjük hajoló bokor mögötti résznél jelentkezik. Van a kép bal oldalán egy egész nagy flekk, ami önmagában nekem nem érdekes. Ha elmozdulsz ezen a képen, és a kamerával egészen közel mész, és keresel egy olyan pontot, ahol ez az elbújás élmény, ahogy oda ők bekucorodtak erősebb, akkor ez működhetne. Máshogy fogalmazva, olyan ez az egész, mintha lenne egy filmforgatás, ahol ugye létrehoznak a statisztákkal, meg a szereplőkkel, meg a háttérrel, meg mindennel egy helyzetet. Aztán készülne egy olyan werkfotó, ami ezt az egészet lebuktatja, hogy jah, hát, ez a fa csak festve volt, jah, hát, az a rendőrautó csak papírmaséból volt, jah, hát az a macska nem is volt döglött. Szóval, most én azt érzem, hogy ez nem tesz ennek jót, hogy ennyire távolságtartóak vagyunk. (hegyi)

ősz

ősz

Ez egy szép kép. Van benne valami értelmetlen lázadás, ez a néhány fa a semmi közepén, senkinek, megközelíthetetlenül... Egyetlen ami számomra még finomabb lehetne, ez a levegő-föld arány módosítása, mert most az ég így nekem nem nagyon izgalmas. Egy ujjnyival ha kevesebb, és az odakerülhet lentre, akkor lenne kiegyensúlyozva, de így is szép. Abszolút jól értelmez egy érzelmi viszonyt az őszhöz. (hegyi)
értékelés:    

Kerti cserje mézelő méhvel

Kerti cserje mézelő méhvel

Láttam benne távolodni a tavalyi őszt.

Nekünk is van kertünk, és az én megfigyelésem szerint ezek a méhecskék akkor, amikor ott van az idő, és megőrülnek, hogy akkor most össze kell gyűjteni a virágport, akkor eléggé hipnotikus állapotban vannak ahhoz, hogy akár még egy kicsit lehet rendezgetni is a környezetet, mert úgyis vissza fog oda mászni ez a méhecske. Mert most nekem sok ez a zöld vadság, ugyanakkor meg nem elég határozott. Tehát, ha a mélységélességgel ennyit játszunk, amivel nekem semmi bajom nincs, akkor az előtérbe ide behajoló két nagy levél baromira zavar, mert ez a cserje, ennek a virága nem tud abban a formában érvényesülni, ahogy az optimális lenne. El kell döntenünk, hogy mi a fő téma, annak kell a legnagyobb hangsúlyt kapnia, és ehhez képest előteret, hátteret ennek értelmében kell rangsorolni. Ez a rangsor most felborult. Kérek egy ismétlést! (hegyi)

Tavasz

Tavasz

a határban jártamban keltemben...:)

Az egésznek a ritmusa, ezek a fehérek fantasztikusan jók. Én, mint néző azért vagyok zavarban, mert van a képnek két jól elkülöníthető fele. Az egyik fele a fehéreknek és a barnáknak a ritmusával egy nagyon érdekes vibrálást ad, a másik fele, amiben a színek, a fény jobban jelen van, viszont ott a formák izgalmasabbak, és a színjáték a sárgákkal, a fehérekkel, barnákkal, zöldekkel, a dinamika nagyobb. Az egyiknél koncentráltabbnak érzem a kontrasztos megoldást, és a rajzosságát, a másiknál meg a történetet érzem erősebbnek, de hát, ez egy képen belül történik meg, ráadásul nagyjából középen válik ketté, de úgy, hogy van egy sáv középen, ami meg a két értelmezés határán olyan semmilyen lesz. Ahol már nincs meg ez a ritmus a fehérekkel, de még nem indul meg a mezőnek a ritmusa. Valahogy ezt kellett volna megoldani, hogy az a sáv ott ne így szerepeljen, ne így jelenjen meg. Lehet, hogy ha egy kicsit jobban bekucorodsz a fák közé, akkor ez kevésbé jelentős, szóval, hát nem voltam ott, ezt én nem tudom neked jól megmondani, hogy hogyan kellett volna másképp csinálni, csak azt, hogy mit. 2 csillag. És Csongor, csak mondom neked, hogy amikor nem itthon voltál, akkor lényegesebben aktívabb tagunk voltál, mint amikor most itthon vagy, és aktív lehetnél, de nem vagy az. Vegyük úgy, hogy akkor most én várnám ezt az aktivitást. (hegyi)
értékelés:

Esőben

Esőben

Finom ez a dolog, csak arról nem vagyok meggyőződve most ebben a világításban, ezzel az utómunkával, hogy amit látok, az egy vízpermet, vagy az valami utólagos effekt, ami archaizálni akar, tehát ennek a szerepe nekem most nem száz százalékosan egyértelmű. Amit látok, az önmagában nem rossz. Kicsit furcsa, mert a kép felső részénél kapunk egy nagyobb levegőt, miközben az egész oldalirányban eléggé beleszorul ebbe a keretbe, így nekem kompozícióban nincs helyén, de a megfigyelés jó. Nem voltam ott, hogy meg tudnám mondani, hogy hogy lehetne ezt az egészet másképpen megfogalmazni. Még valami, hogy ugye a virágoknak a feje az emberben mindig hoz egy asszociációt, hogy ők ilyen kis emberkék, vagy gyerekek, és ők most elfordultak a kamerától kicsit szégyenlősen, ami még ráadásul ezzel a színnel még össze is jön, tehát passzol is a dolog. Igen ám, de akkor erre rá kell tenni még egy lapáttal ahhoz, hogy ez a szégyenlősség, ez az elfordulás még jobban működjön. Vagy pedig, ha nem ez volt a cél, akkor miért így történt most a dolog? Valamelyik virágocska nem ártana, ha ránk nézne, ha nem ez volt a cél. (hegyi)
értékelés:

Ébredő hajnal

Ébredő hajnal

Ebredo hajnal Burgos es Hontanas (Spanyolorszag) kozotti utamon.

Ez egy nagyon izgalmas kép. Sokat gondolkodtam azon, hogy lehet, hogy ha egy 10 perccel később készül, akkor az egésznek nagyobb tere van, vagy több tömege, vagy olyan húsosabb lesz, vagy olyan szerethetőbb, de aztán rájöttem, hogy valószínű, hogy nem az volt a célod, hogy szerethető legyen. És ezt én el tudom fogadni, mert ebben van drámaiság, van félelem, legyőztük az estét, legyőztük az éjszakai hangokat, végre jön már a reggel, végre visszakerülünk a valóságba, ez mind itt van a képen. Egyetlen megjegyzésem van, miközben meg fogja kapni a kép a 3 csillagot a leckemegoldással együtt, hogy a kép felső részéből egy ujjnyit simán vágnék, le tudnék arról mondani, ha az alsó részéhez hozzátennék, mert nekem onnan meg hiányzik ez az egy ujjnyi sötétség. Tehát, pontosan azt a drámát kellene belőni ezzel, hogy van egy múlt, ugye az éjszaka, és van a jelen, amikor hajnalodik. Van egy félelmes világ, a sötétség, és van a kivilágosodás, maga az, hogy jövünk vissza az életbe. Ennek az arányát kell megtalálni, és ehhez nekem most több fekete kellene az alján. (hegyi)
értékelés:    

aranymező

aranymező

Őszi, még éppen meleg naplementék idején készült kép, remélem sikerül vele pár gyermekkori élményt is előcsalni vele.

János, örülök ennek a képnek. Annyi problémám van csak, hogy ez egy színpad, és nekem valaminek még történnie kellene. A másik, hogy ha az aranymező érdekel, akkor a háttérben lévő fák ahhoz nekem nem kellenének. Lehet annyit mozogni szerintem ebben az egészben, elmenni egy kicsit más irányba talán, és kizárni azt a háttérből, hogy megmaradjon ennek a ritmusa. De azok ott nagyon sötétek, nagyon fekete vonalak vannak benne, és így nekem nem ad ehhez hozzá. Nem jól van az most odakomponálva. Húz az egész egyébként arra, ettől az egész kép tömegében billen a bal oldal felé. Nem a horizont billen, hanem a súlyelosztás. Szóval a hangulat jó, és az élmény is megvan, de nekem hiányzik róla egy főszereplő. Ez lehetne akár az, hogy megkéred Dórit, hogy feküdjön bele ebbe a búzamezőbe, emelje fel az egyik kis talpacskáját, és akkor nem látunk semmi mást, csak egy női lábat, szerintem már ez is sokat segítene. Ráadásul, ha úgymond ki kell takarni valamit a háttérből, akkor azzal a lábbal ez is megoldható. Ez most csak egy ötlet a sok közül, nem is szeretnélek nagyon orientálni ebben, hogy most mi legyen az a konkrét megfejtés, de valami mindenféleképpen jót tenni, miközben a fénytani megfigyelés precíz, azzal nincsen semmi baj. Úgyhogy adok erre 1 csillagot, mert a hangulat jó irányba indult el, de a kivitelezéssel még nem vagyok kibékülve. (hegyi)
értékelés:

Engedd el!

Engedd el!

Jó ez a ritmus, és én nagyon szeretem ezt a fajta elrajzoltságot, ami a háttérrel történik. De ez a pulóver nekem olyan fura, még akkor is, ha értem, hogy belegabalyodott a pulcsiba ez az ág, és megpróbálod magadról lerázni. Valahogy ez értelmezésben most belül marad a személyes körünkön, mármint az alkotóén, és nekem, mint nézőnek, bár lekövethető a sztori, de nem olyan nagyon erős az üzenet, másrészt ez annak is köszönhető, hogy nincs meg a mozgástér. Tehát, ott hullik lefelé egy levél, de valamiért ragaszkodtunk ehhez a fekvő formához, miközben akár egy négyzetes is, ha kapott volna még lent teret, akkor többet mutatna és mondana. Még valami, hogy nem mindegy, hogy mit kezdünk a formákkal. A függőlegesekkel a fákkal, az oldal résznél lévő kicsit dőlő horizonttal. Az egésznek van egy nagyon szép íve és egy nagyon szép ritmusa, ehhez képest ez a gallydarab, amit itt kapunk a pulóvernél nem szép. Nem szép az a gyökérszerű valami ott rajta, nem szépen van összepöndörödve, nem mindegy, hogy mi az, ami ezt az egészet létrehozza, mint üzenet. Én ilyenkor azt mondanám, hogy a megfigyelés fontos, mint tanulmány rögzítsük, de aztán meg kéne ismételni valahogy úgy, hogy ez esztétikai formában jelenjen meg. Tehát, ha ezt a geget úgymond megfigyeltem, ez a történet raktározódott, akkor ezt utána egyszer csak hívjam elő, akár megrendezett körülmények között is, hogy én döntsem el azt, hogy mi lesz az a szereplő, amit beemelek, tehát hogy milyen levéllel fogom ezt eljátszani. Azért mondom ezt, mert tudom, hogy furcsán hangzik, de a nézőnek ebből nem fog feltűnni semmi, hogy te ezt eljátszottad, főleg, ha jól csinálod, hanem kap egy esztétikus üzenetet, aminek örül, elrakja, és akár a falára is kiteszi. Ezt meg nem biztos. Azért nem, mert taszító a forma. Erről beszéljünk még, meg kíváncsi vagyok a véleményedre is, hogy mit gondolsz erről, úgyhogy ezt én most visszaadnám. Nem biztos, hogy ismétlésre, de továbbgondolásra mindenféleképpen. Azt viszont most már talán kimondhatom, hogy az érzéseid, amiket képileg akarsz közölni, azok nagyon-nagyon rendben vannak! (hegyi)