3. Természetfotó

Eső után...

Nem pontosan, csak körülbelül a 265. napon.

Ritka eset, hogy végigolvasom az eszmecserét a képről a kommentekben, de itt megtörtént, és azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága ebben a helyzetben. Nyilvánvaló, hogy aki tárgyiasan, kilóra akarja szemlélni, annak igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy de hát, itt látok valamit, de abban sem vagyok biztos elsőre, hogy ez milyen állat, aztán, amikor felfedezem azt, hogy ez egy maci, akkor most ő meghalt, vagy mi történt vele, mert nem értem. Miközben meg azt gondolom, hogy annak is igaza van, aki azt mondja, hogy ez egy hangulat, egy élményátadás, és nem a tárgyiasságot kell számon kérni rajta, hogy a maci mennyire szabályosan van ebben jelen, hiszen úgymond a saját környezetében látjuk - még akkor is, ha ez egy medvetelep -, és ő itt most épp akár pihenget, vagy kifeküdt az esőre. Nekem egyébként az első pillanatban az jött gondolatként, hogy nézzük ugye tél végén, hogy előbújt-e a mackó a barlangjából, hát ő előbújt, aztán ott is maradt. Bizarr az egész. Van ennek egy szürrealitása a nézőpont megválasztással, a felhőkkel, ezzel a kóróval, mindennel együtt. Nem hagyja nyugodni a nézőt, és ez mindenféleképpen előny. Az, hogy mennyire akarjuk a nézőket segíteni, az már egy jó kérdés, és nyilvánvalóan függvénye ennek az egésznek az, hogy egyáltalán mennyire tudunk, vagy merünk közel menni ehhez a helyszínhez, vagy mennyire engednek közel ehhez az állathoz. Több kérdés merül fel egyszerre, ami befolyásolhatja azt, hogy mit tudunk megoldani. Tökéletesen értem azt, ha valakinek az a problémája, hogy ő ezt a macit halottnak látja. Embereknél is létrejön ez, amikor portrét csinálunk valakiről, aki mondjuk alszik, hogy hogyan tudom azt érzékeltetni, hogy ő nem meghalt, hanem éppen pihen, és kell-e ezt egyáltalán, merthogy az is egy fontos dolog, hogy nincs kontroll alatt a szereplő, tehát ez egy olyan kérdés, főleg embernél, hogy jó-e az, ha úgy fényképezel le valakit, hogy nincs kontroll alatt. Sok-sok kérdés, ki-ki hozza meg a maga döntését és válaszát, én ebben most nem kívánnék állást foglalni, mégpedig azért nem, mert el tudom fogadni mind a két irányt. A legegyszerűbb megoldás az lenne ehhez a képhez, ha ez egy képsor része lenne, mert a képsornál jól lehetne érzékeltetni azt, hogy ez egy történet része. Én láttam egy másik közösségi oldalon egy másik macis képet is ebben az időben, a kettő együtt már értelmezhető volt. Még egyszer mondom, hogy én el tudom fogadni mindegyik irányt, és az is eszembe jutott, hogy a szerző valószínűleg tudatosan akart zavarba hozni minket, hiszen készültek egyéb képek is, de ő mégis ezt a képet gondolta megmutatni. Megadom rá a 3 csillagot, köszönöm szépen, de a természetfotóra azért várnék még képeket, és egy kicsit nagyobb aktivitást kérnék Ágnestől. (hegyi)
értékelés:

Faljáró

Gyakorolhattam a futást.

Kár azért a szárnyért, amit levágtál, meg azért is, hogy nem elég rövid az exponálás, és a kis rovarkának a feje bemozdult. Egyébként a helyzet maga jó lenne. De itt a mélységélességgel is probléma van, mert a hozzánk közelebb eső szárny már nincs benne az élességi tartományban, és az expozíciós idővel is van problémám, meg azzal is, hogy az alkatrészei ennek az állatkának kimaradtak a képből. Úgyhogy én ezt most visszaadnám ismétlésre. Egyébként furcsa, mert valószínű, hogy te magad is elmozdulhattál, mert a felső résznél valahogy egyébként is látok valamilyen bizonytalanságot az élességben. Mintha ráhúztál volna erre valami effektet, hogy élesebb legyen. Furcsa... Valami nem kerek. (hegyi)

A nyár közepe

Az a helyzet, hogy ha ez monokróm színbe kerül, akkor azt mondom, hogy csak-csak elmegy valahogy, bár a kiégett részek miatt ott sem annyira, de talán abban igen. Évszakok leckére ez nekem egy picit kevés. Valami kéne, ami megbolondítja. Nem tudom, hogy szoktál-e sütni, vagy főzni rendszeresen, vagy kedvtelésből. A modern konyha mindig is azzal kísérletezik, hogy valami bolondságot, valami extrát, valami emlékezeteset belecsempésszen abba az ételbe, íz harmóniába, így kerül egy pörkölthöz egy csipetnyi fahéj, vagy egy süteményhez valami sósabb íz, hogy valami elkezdje az embert birizgálni, és nekem ebben a képben ez nincs még meg. A helyszín rendben van, és a meglátás is jó, sőt, a kompozíció is rendben van, csak keresem azt a pontot, ami ebből a tapéta jellegből ki tud engem rántani, és egyelőre még nem találom, és ennek a képen kellene lennie. Úgyhogy én ezt visszaadnám, nem azért, mert rossz, hanem továbbgondolásra. Van mód rá, mert eléggé elhúzódik most ez a szépen zöldellő nyárelő. Szerintem lenne értelme dolgozni még ezzel, nem szeretnék mondani ötleteket, hogy mi legyen az a megoldás. A kommentekben olvastam egy reagálásodat, ami arról szól, hogy a kép közepén van egy olyan rész, ahol a legmagasabban vannak a lombok. Az a baj, hogy ezt akárhogy is próbálom, de elképzelni sem olyan könnyű. Lehet, hogy ez neked, mint élmény ott van a fejedben, mert ott ültél, vagy álltál, és mozgott ez az egész a maga formájában, ha mástól nem, a széltől, és ott te ki tudtál kandikálni és kukucskálni, és láttad, hogy ott a legmagasabb. De ez egy álló képen, ebben a tónusrendben nem jön át. (hegyi)

Itt a tavasz

Nehogy az előző feketefehér kép miat rámfogja valaki, hogy pesszimista lennék, itt egy kis szines. Ezt kb 1 hónapja fényképeztem amikor ezek a kis kedves vackok kezdtek mindenhol előjönni, csak nem volt időm feltölteni.

Szilárd, ez egy nagyon fontos helyzet, amit megláttál, ráadásul még esztétikában is egy elég jó irányt vettél fel, mert a zölddel ez a bordó nagyon jól ritmizál, nagyon jól dinamizálja ezt az egészet, mert a vörös már eleve egy dinamikus dolog, ez a kis gaz, növényke szintén. Egy dolog, amire érdemes ilyenkor odafigyelni, hogy itt van ez a két főszereplő, a vörösünk, meg itt van a zöld, és hogy mi van még? Ezt meg kell nézni, nem fog elszaladni. Odamész a kiskamerával, akár csinálsz egy tesztet, és utána megnézed, hogy mi van a képen még. És hogy ami a képre került ezeken kívül, az szükséges-e? Most menjünk ezen végig: a képen van egy vörös (talán) járdaszegély, ezzel úgy érzem, hogy nagy baj nincsen, a térbeliségét ábrázolja, ahogy a fénnyel bánsz, tehát az rendben van. Van a zöld növényke, és bár nem biztos, hogy optimális hely, ahonnan ezt lefotóztad, merthogy nem fordul nagyon felénk, eléggé meg van sértődve valamiért, de még ez is egy vállalható irány. Aztán, ahogy megyünk lefelé a növénykén, vannak a száránál ilyen kis koszok. Hogy azok oda belekeveredtek, valami szöszmöszök, vagy az a növénynek az elszáradt levele, azt nem tudom. Az már kérdés, azt már lehet, hogy egy kicsit kéne rendezni. Aztán megyünk még lefelé, és eljutunk az úttestig, és az úttesten is ott vannak ezek az uszadékok, vagy nem tudom mik, lehet, hogy a gyökerei, a fene se tudja. Ebből azért, amit lehet, főleg ezeket a nagyon határozott vonalakat, amik keresztezik ezt az egészet, érdemes lett volna eltakarítani valahogy. Nyilvánvaló, nem kell megölni ezt a kis gazt, mert akkor hogyan fogod lefotózni, de amennyit enged, annyit kellett volna tisztázni ezen. És hogyha ez megtörténik, utána már tényleg csak utómunka kérdése, hogy ez az egész egy kicsit kontrasztosabb legyen, kevésbé legyen ilyen fátyol rajta, és akkor a dolog működhet. Ezek nélkül viszont a témafelvetés az, amit értek és el tudok fogadni, de a képi megoldás még nincs a végállomásán. (hegyi)
értékelés:

Kiskert alulnézetből

Az a kérdés, hogy a természetet itt az ég akarja szimbolizálni, vagy ez a növényke? Nem tudom, hogy ez milyen növény akar lenni, de kicsit azokra a képekre hasonlít ez, mint amiket én csináltam hanyatt fekve a szobában, ami nem biztos, hogy rossz, tehát el lehet kezdeni merengeni nem csak a lakáson belül, hanem akár egy külső térben is, de akkor ennek egy képsor részének kellene, hogy legyen. Önmagában ez a kép nekem nem indítja be a történetet. Természetfotónak valahogy ez kevés, akárhogy is próbálom, hogy hunyorítok, hogy mit akarok látni ebben a felhőpamacsban, bár lehet, hogy tudnék valamilyen formákat kiemelni belőle, de azért annyira nem határozottak ezek. Van humora a dolognak, hisz az ember egy kiskertet nem így fotóz le, és ezt a humort én értékelem, de azért valami egyedien beazonosíthatónak kellene a képen lennie, a kisház sarka, a hinta állványa, a rózsakert széle... Tehát ha egy kép, akkor ennél több értelmezhető képelem kell, ha sorozat, akkor lehet úgymond mozaikokból összeállítani az egész sztorit, de akkor a sztorira kell rámenni. Szeretném ezt úgy visszaadni, hogy tessék folytatni, kiegészíteni, és egy mesét ide tetsszen nekem rakni. (hegyi)

Lebuktak

Ha már mindenáron ezekkel a madarakkal akarunk viccelődni, akkor ez már inkább humoros, és ezt a képet inkább el tudom fogadni ebbe a leckébe, de azért ez is elég primer. Megint azt mondom, hogy keressük már egy kicsit azt az áttételességet, amitől 2 percnél tovább tart az örömünk. Egyszer megnézem ezt a képet, konstatálom, hogy tényleg vicces, ahogy a feneküket mutatják, de ez azért nem egy térdcsapkodós vicc. Nem annyira erős. (hegyi)
értékelés:

Körmenet

Örülök, hogy Csaba nem adja fel a küzdelmet a humor leckével. Ez nekem még mindig nem a humor kérdésköre, nem nagyon látom, hogy ebben mi a vicces, de biztos van benne valami, csak lehet, hogy előttem van még ez az ajtó zárva, ezt el tudom képzelni. De nekem ez most inkább egy természetfotó, vagy egy jól megfogott pillanat. A kép maga egy jó ritmus, és ráadásul ezekkel a kecses madarakkal ez a nagyon szögletes, erős, tört fa jól ellenpontoz, kicsit szűknek érzem a teret, de minden más rendben van. Abban maradtunk a képelemzéseknél, hogy ha a lecke maga nem oldódik meg, akkor maximum 1 csillagot tudok adni. Nem tudom áttenni másik leckébe, mert hova tegyem át? Te ezt nagyon ebben akarod tartani, hát legyen, csak legyen valamilyen magyarázat hozzá, azon kívül, hogy odateszed, hogy körmenet. Már most melyik körmenetre tetszik gondolni? Szóval, nem tudom, hogy a kép humornál kell-e a nézőt ennyire tornáztatni? (hegyi)

Közel a tél

Siklás a jégen, a dallam a zene a tánc az együtt mozgás öröme.

A képpel abszolút egyet tudok érteni. Nagyon érdekes ez a tükröződéses játék, nagyon jók a színpárosítások is, a levelek vöröse és a híd kékje, és ez az egész egy ilyen vizes környezetben nagyon jól ritmizál. Az is jó, ahogy ezen a felületen megjelennek az emberek. Azt nem nagyon értem, hogy most akkor a híd akar-e lenni az új horizont, vagy hogyan vagyunk? Most nekem ez tömegben egy kicsit billen. Nagyon sajnálom a bal felső sarokban azt a belógó vastag ágat, mert az nekem oda nem kellene. Amit én kicsit problémának érzek, az az, hogy arról, amit leiratban írtál, ez a kép nem nagyon szól, mert teljesen más az az attitűd, ami megmozgat ebben a képben, ezek legfőképpen formai, dinamikai mozgások, amik bennem elindulnak. Még egyszer mondom, az ötlet jó. A kompozícióval lehet, hogy érdemes lenne még játszani máskor, mert meg kell nézni, hogy mi hova kerül. A Hősök terének ezt a karéját eléggé összekuszálja most a fa, miközben a kevésbé érdekes rész itt a hídnál nyitva marad. Tehát, lehet, hogy érdemes lett volna annyit mocorogni ezzel a kamerával, hogy mi az, amit meghagyunk, és mi az, amit takarunk. A takarás most ebben a képben nem biztos, hogy szerencsés. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy az a tárgyi környezet, amiben ez a mese most elindul ezzel a hangyával, meg a tücsökkel (vagy nem tudom, mi ez a másik állat), ebben a formában nem elég meseszerű. Tehát, lehet, hogy ez a valóságban így zajlott le a konyhakövön, ugyanakkor ez a konyhakő ebben a nagyításban elviszi a figyelmet arról a harcról, meséről, ami történik, hogy a szorgos hangya győzött ebben a küzdelemben. Jók lennének a gesztusok, sőt, még a megvilágítás is abszolút érthető. De azt gondolom, hogy érdemes ezzel úgy is foglalkozni, hogy megteremtesz köré egy mesét. Akár azzal, hogy átteszed egy másik papírlapra, és megvárod, amíg odamegy a hangya sógor, és elkezd kunsztokat mutatni, mert hát az élelem fontos neki, vagy akár erre, mint egy gyerekrajz, lehetne rá rajzolni is. Nem akarom neked megadni most a teljes tárházat, hogy mit lehetne ebből kihozni, de most ebben a miliőben nekem kevésbé élvezhető ez. Azt is tegyük hozzá, hogy mindezzel együtt egy kicsit szűkre is van vágva. Ha el tudom fogadni azt, hogy ez egy baleset, mert jött a kereszteződésben kis motorkerékpárral a sáska, és nekiment a hangyának, akkor is felismerhetőbbé kell ezt valahogy tenni. A trükk, a mese fontos, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. (hegyi)
értékelés:

Téli fény

Hogy hol vagyunk, és mi történik, azt nem teljesen értem, és itt most azt mondom, hogy valami olyasmi történik, ami fotográfiailag nagyon nehezen megfogható. A kép címéből kiindulva téged itt ebben az érdekelt, ami ez a nyirkos, beszürkült, depressziós fényvilág télen, de ahogy a káoszt sem a káosszal ábrázoljuk, úgy ez sem ezzel fog sikerülni, hogy szürkében tartod az egészet. Akkor fogom érezni, hogy tél van, és akkor fogom érezni ennek az egésznek a fáradtságát, ha pl. a Napból kapunk valamennyit, akár csak egy nagyon kis kört, ami ezt az egészet attól teszi értelmezhetővé, hogy van egy fényesebb pont, és akkor van egy viszonyítási alapunk. A csak szürkével nem tudok mit kezdeni. Nagy szürke felület van, és akkor azt mondom, hogy ez egy laborálási hiba. Ami a kép témáját illeti, hát, ezzel nem tudok mire menni. Szürreális, tehát egészen Chagall-i, ahogy ez a kislány mászkál a tetőn, csak nem nagyon értem, hogy ő ott most mit is csinál. Az nem árt, ha nem hozod zavarba a nézőt azzal, hogy találgassa, hogy most a gyerek mit keres itt, és ez hol készült. Hogy ez egy ilyen török fürdő, és a tetejére felzavarták a gyereket, hogy takarítsa le a háztetőt, vagy ez most mi akar lenni? Ezzel van bajom, úgyhogy én most azt mondom, hogy értelmezni kellene azokat a dolgokat, amiket mondtam, és majd a későbbiekben használni ezt. Most nem ismétlésre adom vissza, hiszen itt a nyár, hanem továbbgondolásra. (hegyi)

fújóka

Kedves Alexandra, ez egy nagyon finom meglátás, és én nagyon szeretem ezt a képet. Örülök annak, hogy egy klasszikusabb irányba is elmozdultál a képeidnél, mindazzal együtt, hogy nagyra értékeltem azokat a képeket is, amiket az autós világból mutattál nekünk, mert nagyon egyediek voltak, függetlenül attól, hogy voltak velük technikai problémák. Amit most látunk sem tökéletes technikailag, és itt az utómunkáról szeretnék néhány szót megemlíteni. Nem mindig játszik a kezünkre a fény, keresni kell azokat a megoldásokat, ami a fénnyel való játék, mert a fény fogja izgalmassá és egyedivé tenni a képet. Azt javaslom ilyen helyzetben, és szerintem ez egy megismételhető kép, mert nálunk a kertben is van pitypang, hogy nézd meg, hogy mi történik, ha verőfénybe teszed, ha szórt fénybe, ha egy kis zsebtükörrel villantasz rá, mindenféleképpen érdemes lenne ezzel még játszani. Az ötletet abszolút díjazom, bátorítalak arra, hogy ebbe az irányba elmozdulj, és keresd az egyediséget. Az jó, ahogy a háttérből kiemeled ezt a formát, finom és nőies, ebből ne engedj. A fény az, ami most nekem hiányzik a képről, ezért adnám vissza ismétlésre. (hegyi)

Ipoly

Nagyon szép a vízfelület, nagyon jók a ritmusok. Amitől egy kicsit billeg a dolog, az a kép bal oldala, a partszakasz. Nem tudom, hogy ott most van valaki, vagy azok csak kövek, vagy milyen formák, de mintha ott a parton lennének emberek. És ez azért kérdés, mert lehet, hogy ez egyszerűbb lenne, ha nem lenne ott senki. Ebből a szögből furcsák ezek a tónusok. Nagyon érdekes, hogy az első benyomásom az volt, hogy ez valami hússzelet. Szóval az absztrakciója nagyon furcsa a képnek, de abszolút el tudom fogadni, nincsen ezzel semmi baj, csak nagyon furcsa asszociációkat indít el. (hegyi)
értékelés:

Cseresznye (ismétlés)

A cseresznye saját "termés".

Anita, ez egy fokkal már jobb kép, az üzenet része az erős. Örülök neki, hogy a cseresznyére kezdünk koncentrálni. Ugyanakkor attól, hogy ennyire közeli a gép elhelyezése, gondolom nagy látószögű objektívvel készítetted, ez torzítja a fejet. A többieknek mondom, aki még nem találkozott Anitával, hogy nincsen semmi baj, Anita teljesen normálisan néz ki a valóságban, tehát nem deformálódott a feje. A másik, amit fontosnak tartok elmondani az az, hogy ennyire oldalról készített képnél a visszafelé nézés, ez a kifordult szem, hát ez elég fura. Én értem, hogy ez a kis fülike a fontos. Valahogy ez szerintem megoldható lenne, akár úgy, hogy kézzel egy kicsit rásegítesz, és előrébb húzod. Merthogy egy biztos, most ez olyan riasztott madárka póz, ami nekem fura. Én ezt visszaadnám még mindig ismétlésre. (hegyi)

Első filmem, Pitypang tavaszra! Ha te is elkészíted, megtisztelsz, ha feltöltöd!

Anita elkezdett egy sorozatot és én ezt a filmet ezért tartom fontosnak és ezért az öt csillag mindenféleképp megvan és érdemes lenne erre a sorozatra a többieknek odafigyelni. A tervei szerint időről időre küld majd ilyen filmet, amiben egy-egy kézműves technikával elkészíthető kis ajándék vagy kis kedvesség sorra kerül. Amihez otthon megtalálod a hozzávalókat vagy legalábbis nem bonyolult beszerezni. Én azt gondolom, hogy ez azért is fontos, mert egyrészt díszíthetjük vele a környezetünket, másrészt azért is mert a kapcsolati, közösségi helyzetet is erősíti. Jó lenne, ha aki ezt elkészítette az be is küldené. A filmre pedig annyit, hogy nagyon erős a szubjektív hatása, ez a mellmagasságba tett kamera ez mindent visz. Nyilvánvaló, hogy bele lehet kötni a technikába, vannak sutaságai a filmnek, de azt gondolom, nem ez a kérdés, hanem az hogy meg tudjuk belőle csinálni ezt a pitypangot vagy nem. Azt gondolom, a film alapján ez megvalósítható. Ezt én egy jó dolognak tartom és drukkolok Anitának, hogy csináljon ilyen filmeket. Egyébként másnak is mondom, hogy ha van kedve bármilyen dologban, akár origami hajtogatásban vagy bármiben úgy érzi, hogy ő tudna a többiek segítségére lenni, akkor csináljon ilyen filmeket. (hegyi) értékelés:

vissza/számlálás

A kép nagyon izgalmas üzenet. Kár, hogy a felső részénél az ég kilyukad, de ettől függetlenül ez egy nagyon jó ritmus, ráadásul elég szürreális az egész ahhoz, hogy az ember elgondolkodjon azon, hogy mi a francért vannak ezek megszámozva, mi lehet ennek a célja. Nyilvánvaló, hogy ennek van valami szakmai és technikai oka, de ezt ne firtassuk. A tónusok is szépek, a rendje is szép az egésznek, így azt gondolom, hogy ez egy tökéletesen rendben lévő természetfotó lecke. Lehet azon vitatkozni, hogy mit minősítünk természetfotónak, de ez is egy stáció, ez is egy állomás, még ha a természet szempontjából nem is igazán üdvözítő, de előbb-utóbb ez elkövetkezik, hogy kivágjuk a fákat, és felhasználjuk valamire. Ezt most nem kívánnám minősíteni, mint helyzet, mert a fotó magáért beszél. Köszönöm szépen, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: