Ismét vége a nyárnak és ennek a napnak is.
Kedves András!
Szerda esti Cipzár műsoromhoz pont ez a kép illik. Ezt választom, tökéletes.:) Köszönöm!
Ismét vége a nyárnak és ennek a napnak is.
Nagyon szépek a színek, nagyon szép ez a lilába forduló kék, szépek ezek a rózsaszínes, barackvirágszínű fények, igen, tud ilyen lenni a naplemente, ez ilyen ezo-wellness-fitness naplemente, a lelki életünkkel foglalkozó transzcendens emberek szeretik ezeket a színeket, és ez tényleg nagyon izgalmas szín játék. Ugyanakkor megkérdezem, hogy azzal a villanyoszloppal a kép szélén milyen terved volt? Az hogy van ott most? Pont a felénél elvágtad, vagy legyen benne egészen, vagy vegyük ki. Ha kiveszed, akkor megyünk az unalom felé, gondolom, hogy ezért is hagytad benne, mert azt érzed, hogy oda valami nem ártana, igen ám, de akkor legyen meg, akkor ne vágjunk bele a formába, sőt, egy kis teret is hagyjunk neki. Akkor ezzel a paddal ez a fa és a kis villanyoszlop már egy jó ellenpont lehet, ráadásul ebből az édességből egy kicsit vissza is húz minket. Ez most egy egy csillagos kép, és itt is tartom azt, hogy az első három leckét próbálgasd még. (hegyi)
értékelés:
Kedves András!
Szerda esti Cipzár műsoromhoz pont ez a kép illik. Ezt választom, tökéletes.:) Köszönöm!
Ránézésre egy nagyon szép színjátszó és kontrasztdús fotót látok - már-már eszembe jutna a giccs is, ha nem lennének elrejtve a fotón kevésbé idealizált momentumok. Ilyen például a part érdekes görbülete. A félbevágott oszlop sem az idillek jellegzetes megoldása. Számomra nagyon izgalmas az a pad is, amelyre most a nagy fa csücsült le, míg az unokája mellette játszik a fénylabdájával. Az égi pasztell lángok komolyan fantasztikusak!
Szia Gabriella!
Nekem megtiszteltetés!