A leiratból látom, hogy itt egy filozófiai megközelítést követhetünk végig, ami azt a kérdést feszegeti, hogy hányan hányféleképpen láthatnak minket, meg hogy milyeneknek láthatnak minket a külvilágban. A kérdés jogos, a megoldással is nagyjából egyet tudok érteni. Az összekötő kapocs a piros póló, ahogy látom, legalábbis az a legjellegzetesebb. Három képet kapunk: van egy divatfiús megoldás, ahol maga az ötlet jó, de nem vagyok benne biztos, hogy mind a két kezeddel kitaláltad, hogy mit csinálsz. Az a kezed, ami a tükörhöz közelebb áll egy kicsit olyan, mintha béna lenne, és a formákat érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit meghagyunk. Ha már az árnyékkal foglalkozom, ha már ekkora árnyékot vetek a falra, akkor a karnál jó lett volna, ha megmarad minden forma. A második képnél a főszereplő bekerül az ajtómélyedésbe, és onnan készül a kép. Ez egy laza házigazdás verzió. Tudom, nem egyszerű ezt megoldani, hogy mi is rajta legyünk, meg a tükörképünk is jól szerepeljen. Itt is hiányolom a fél karodat. Van egy harmadik kép is, hozzám ez áll a legközelebb, bár érdemes lenne Temesi Tamást megkérdezned, hogy hol és mikor jár az az embernek, hogy föltehesse az asztalra a lábát. Ez egy tengerész-szokásnak az átvétele, hogy milyen kunsztokat kell végigcsinálni ahhoz, hogy jogodban álljon föltenni az asztalra a lábadat, de tulajdonképpen ez egy szimpatikus beállítás. Az kérdés, hogy ilyenkor milyen munkát tudsz végezni, fotóretust én biztos, hogy nem végeznék föltett lábbal, de az ötlet jó, és megvan az egész alak. Az külön tetszik, hogy a monitoron ott van az első kép, itt visszacsatolunk, körbemegyünk ezen az egész képhármason, itt visszajutunk az elejére. Nyilván, hogy ahogy a világ változik, úgy változunk mi is, és kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, de valamelyik mellett szavaznunk kell, hogy most épp hogy akarom magam megmutatni. Amikor mindent meg akarok mutatni egyszerre, akkor olyan nekem, mintha az őszinteség mellett kardoskodva bujkálnék mégis. A túl sok információ mellett a néződ gyorsan tovább tud lépni, felületesen tudja ezeket megnézni. Maga az ötlet jó, a csonkolások miatt ez egy kettő csillagos lecke. Várom a folyatatást, ne rohanjunk tovább, az első három lecke fontos. (hegyi)
értékelés:

Káoszt káosszal nem ábrázolunk, mert ellene dolgozik. Ez igaz itt is, hogy a bezártságot most azért nem érzem, mert valahol félúton megálltunk, mint egy kézmozdulat, amit közben meggondoltunk, és leejtjük a karunkat. Ha nem látom a leiratot, nem értem a képet, hogy mi is van a HÉV-vel és a nénivel, meg a masszázsszalonnal? Az idő egyik pillanatában egy képre kerültek, de nem érzem, hogy miért. Vagy szűkebb tér vagy tágabb kéne, ha szűkebb, akkor konkrétabb helyzetben. A tágabb meg értelmezhetné, amit mondasz. (hegyi)

Köszöntünk a Látszótéren, erős kezdés, jó a humora, és képileg is megoldottad, sőt, az a kék ruhás ember ott jobb szélen jól fűszerezi az egészet. Várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés: