Önképezés

Önképezés

Csak egy kép amit láttatni akarunk? Azok vagyunk-e, és ezt látják-e bennünk mások? Az előző beküldött képem erre a leckére valóban nem egy önismereti lépés, köszönöm. Így hát ma leültem gondolkodni, lőttem is 2 szerintem elég erős képet, felmerült bennem közben ezernyi kérdés kétely magammal kapcsolatban, azt hiszem nagyon régóta vagyok ugyan ott, és a megoldások nem közelednek csak volt hogy a kérdések gondolata szállt messze tőlem. Aztán eszembe jutott, hogy nem igazán személyes egyik kép se, ígyhát lőttem egy újjabbat, ez személyes csak nem tetszik. És már meg is van a következő probléma, most választani kellene, ez mindig nagyon nehezen megy, és most is sikerült megkerülni a választás során felmerült problémát. Nem csak a képekkel kapcsolatban. Hiszem hogy ezzel nem léptem nagyon mellé, valami előremutatóbb felé inkább. És hogy a választás is meglegyen én a bal felsőt küldtem volna be. (Nem vagyok ám ennyire szentimentális csak időnként rám jön.)

A leiratból látom, hogy itt egy filozófiai megközelítést követhetünk végig, ami azt a kérdést feszegeti, hogy hányan hányféleképpen láthatnak minket, meg hogy milyeneknek láthatnak minket a külvilágban. A kérdés jogos, a megoldással is nagyjából egyet tudok érteni. Az összekötő kapocs a piros póló, ahogy látom, legalábbis az a legjellegzetesebb. Három képet kapunk: van egy divatfiús megoldás, ahol maga az ötlet jó, de nem vagyok benne biztos, hogy mind a két kezeddel kitaláltad, hogy mit csinálsz. Az a kezed, ami a tükörhöz közelebb áll egy kicsit olyan, mintha béna lenne, és a formákat érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit meghagyunk. Ha már az árnyékkal foglalkozom, ha már ekkora árnyékot vetek a falra, akkor a karnál jó lett volna, ha megmarad minden forma. A második képnél a főszereplő bekerül az ajtómélyedésbe, és onnan készül a kép. Ez egy laza házigazdás verzió. Tudom, nem egyszerű ezt megoldani, hogy mi is rajta legyünk, meg a tükörképünk is jól szerepeljen. Itt is hiányolom a fél karodat. Van egy harmadik kép is, hozzám ez áll a legközelebb, bár érdemes lenne Temesi Tamást megkérdezned, hogy hol és mikor jár az az embernek, hogy föltehesse az asztalra a lábát. Ez egy tengerész-szokásnak az átvétele, hogy milyen kunsztokat kell végigcsinálni ahhoz, hogy jogodban álljon föltenni az asztalra a lábadat, de tulajdonképpen ez egy szimpatikus beállítás. Az kérdés, hogy ilyenkor milyen munkát tudsz végezni, fotóretust én biztos, hogy nem végeznék föltett lábbal, de az ötlet jó, és megvan az egész alak. Az külön tetszik, hogy a monitoron ott van az első kép, itt visszacsatolunk, körbemegyünk ezen az egész képhármason, itt visszajutunk az elejére. Nyilván, hogy ahogy a világ változik, úgy változunk mi is, és kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, de valamelyik mellett szavaznunk kell, hogy most épp hogy akarom magam megmutatni. Amikor mindent meg akarok mutatni egyszerre, akkor olyan nekem, mintha az őszinteség mellett kardoskodva bujkálnék mégis. A túl sok információ mellett a néződ gyorsan tovább tud lépni, felületesen tudja ezeket megnézni. Maga az ötlet jó, a csonkolások miatt ez egy kettő csillagos lecke. Várom a folyatatást, ne rohanjunk tovább, az első három lecke fontos. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

38
Értékelem!

Ennyire nem gondoltam én ebbe bele, mármint hogy egy képként küldöm be a hármat.
Amiatt sem aggódok, hogy ki mennyire kíváncsi rám. :)
Egy téma egy fotó? Lehet kellene egy képet készítenem, amin megjelenik ez a vívódás és kettősség, hármasság (valóság - látszat)? Majd agyalok a megoldáson, hmm szép nagy feladat!
Mindenesetre köszönöm a reakciót!

37
Értékelem!

Szerintem nyugodtan beküldhetted volna ezeket a fotókat külön is egymás után. De mielőtt azt gondolod, hogy nem értem meg, elmondanám, hogy ugyanebből a dilemmából kifolyólag csináltam meg annakidején én is az egészalakos önportrémat hasonlatosan többfelvonásosra egy fotón.
A kérdéseidet illetően pedig pontos válaszokat nem tudok adni, de azt tudom már (magamnak ezt tettem félre) hogy egy fotó egy téma, és így jöhet több fotó akár egymás után, és mindegyiken pici énképet mutathatunk. Aki kíváncsi ránk, az végig fogja nézni, aki nem, annál meg úgyis mindegy. De tényleg a legjobb az egészben, hogy az ember lesz kíváncsi önmagára...

Új hozzászólás