Nem voltam ott, ezért nem tudom azt mondani, hogy mennyivel lehetett volna esetleg közelebb menni, mert lehet, hogy ott van valami árok, ami nem enged közelebb. Jobb híján ez egy jó kép, elfoglalod vele magadat, de ez inkább nekem a turistalátványosság része. Egyébként olyan ez a három sziklacsúcs, mintha három öregember kucorogna. A kevesebb lehet, hogy több lenne, jobb lenne ha valamiről eldöntenéd, hogy mi áll hozzád ebből közel. Ezt már többször elmondtam, hogy érzelmek. Eszter, olyan szinten érzelmes ember vagy, hogy az biztos, hogy minden benned van, aminek benned kell lenni, és tudom, hogy ezek dagadnak benned, de ezeket a képre is rá kell tenni. Olyan, mintha megilletődnél a fotózásnál, hogy mit fognak szólni az emberek, ha én erre ráteszem önmagam, kinyitom magam, és beleadom ebbe, amit én érzek, és kiöntöm az egész fiókot, amit a szívemből ide tudok nektek hozni. Hogy mi lesz? Hát az, hogy jó kép lesz belőle. Szóval nem lehet az ember szemérmes, tessék sokkal, sokkal több érzelmet belevinni, mehet a technika, a kompozíció rovására, ha az érzelmek ott vannak, azok sok mindent fölülírnak. Ha nincsenek, akkor elkezdek azon problémázni, hogy miért lóg be ez a két fa, vagy mi ez a sötét folt itt lent. Szóval akkor elkezdek kötözködni, hogy mi az, ami nem tökéletes, azért mert unalmas. Szép lenne ez, ha tudnám, hogy mit akarsz vele mutatni. Így nekem zajos, sok, elfáradtam benne, és inkább odébb megyek. Úgyhogy nem a képet adom vissza ismétlésre, hanem végiggondolásra adom vissza. Még mindig azt várom tőled, hogy azt a megközelítést kapjam, amit az autóknál, közlekedésnél ki tudsz magadból hozni, azt tessék az összes többi helyzetben is kihozni. Ne kíméld magad ennyire. (hegyi)