Örülök neki, hogy most már a második képedet is elküldted. Azt gondolom, hogy maga ez a munka kicsit talán többet érne ennél. Értem, átéltem gyerekként a cseresznye fülbevalót, de akkor most mondd meg, hogy a napocska meg az a kígyócska az a kukac lenne? Az hogyan csatlakozik az egészhez? Annyira erős, hogy elviszi a figyelmemet erről a tárgyról. Még egy dolgot hozzáteszek. Van egy szemüvegnyelünk. Most vagy ábrázolom magam, hogy szemüveges vagyok, vagy nem. Miért is vágtad le a szemedet? Miért is vágtad le a szádat? Miért nem láthatunk téged? Miért történt meg ez a furcsa vágás, miközben a hajadat mutatod? Akarom a szemüveget? Fontos az oda? Nem biztos. Ha csak a fülemet akarom ábrázolni, akkor ábrázoljam azt. Nem is biztos, hogy ez a fülem a jó, amibe ennyi minden bele van szurkálva. Esetleg ezeket el lehet takarni valamelyik terméssel. Próbáljunk ezzel valamit kezdeni, mert most a szemüvegnyél, az arany, a fuksz és a többi mind viszi el a hangsúlyt és a végén ez csak egy ilyen gyönge viccé silányul, miközben ezzel dolgoztál. A többiek ezt nem is biztos, hogy tudják, mert ebből a képből ez most nem derül ki, de ez a cseresznye a te magad munkája, ezt te magad készítetted. Legyél rá büszke, de akkor ezt tessék méltóan megmutatni. (hegyi)