Nem tudom, hogy ez micsoda, de szimpatikus. Ugyanakkor azt azért tegyük hozzá, hogy minden szimpátiám ellenére a technikai problémát nem tudom meg nem történtté tenni. A kiégett részek, azok kiégett részek maradnak. Azt írod itt a leiratban, hogy ez a felszerelés hiánya. Én meg azt mondom, hogy talán az egy megoldás lehetett volna, hogy távolabbról, vagy kisebb fényerejű lámpával dolgozol, vagy akár több lámpával, távolról, elérve azt a fénymennyiséget, ami szükséges viszont jobban kontroll alatt tartva, hogy ezek a formák mit tudnak mutatni vagy pontosabban maga ez a nagy fénymennyiség mennyire roncsolja ezt az egészet. Ráadásul a fekete háttér is elég tárgyias, komor. Az, hogy mit látunk, az annyiban fontos lenne, hogy itt egy konkrét leckéről beszélünk. Nem nagyon tudom, hogy ez most mi akar lenni. Ez most valami befőttesüveg, amit valami halszemoptikával eltorzítottál, vagy valami kulcstartó, ami ilyen műgyantába fagyott világot mutat, vagy mi akar lenni. Ha ezen nagyon sokat kell gondolkodnom, akkor lehet, hogy egyszer csak eleresztem ezt az egészet és akkor azt mondom, gondolkodjon a fene, hát én ezt nem értem és nem tudok hozzá érzelmileg kötődni. Fontos, hogy a néző ne jusson el erre a pontra. Ezt most visszaadom ismétlésre, azért mert érdemes lenne már csak a gyakorlás kedvéért is ezzel foglalkozni, hogy ez az egész ritmusában és formájában szerethetővé váljon. (hegyi)