Talált helyzet.
Vagyis hát hogy szeretném megtanulni!
(Nem szeretnék több félreértést!) :)
Talált helyzet.
Olyan ez a kép, mint hogyha egy film werkfotója lenne. Azt a hangulatot hozza és tulajdonképpen egy nagyon jó ritmust mutat ez a kompozíció. Egyetlen dolog, amivel nem nagyon értek egyet az a kép aljának a vágása. Ott nagyon szűknek érzem a határt, tehát a piszkavas, a fás tartó, ezek mind nagyon a kép aljára szorulnak. Ahhoz a könnyedséghez, és itt most kompozíciós szerkesztési dolgokról beszélek, ami a kép középső és felső részére igaz, kell, hogy ez alul is működjön, az alsó régióban. A gondolatisággal abszolút egyetértek és a hangulat az tökéletesen érezhető. Még azt is mondom, hogy ez az egész, így ahogy van működőképes instrukcióban és függetlenül attól, hogy ez egy talált helyzet, ahogy Noémi leírja, még ettől függetlenül is azt mondom, hogy ha csak egy kicsit billentünk a kamerán már az is megoldás lenne. Itt a képarányokkal kapcsolatban van egy érdekes dolog, amit a feltöltött képek egy részénél érzékelek, hogy a 4:3-as képarány, a 3:2-es képarány más-más érzetet ad. Talán egy kicsit jobban közel áll a szívemhez a hagyományos filmes képarány és ezt azért mondom, mert tulajdonképpen ennél a képnél most a kép alsó régiójából hiányzik, de valahogy úgy kéne ezt megkapjuk , hogy máshol ne szenvedjen csorbát. Tehát ha talán egy ujjnyival magasabb a kép, akkor azt mondom, hogy jobb érzés, nyugalmasabb érzés az egész. Hiszen hát a kép maga valami hasonlóról szól, a játékban megfáradt gyerekről, aki valamilyen kályhára fekszik rá. Talán eggyel kevesebb fa elég lenne ebben a tartóban, de még ez sem biztos, hogy fontos. Én azt gondolom, hogy maga az irány az jó és ezért én megadom rá a három csillagot. A leckemegoldással azért várnék, mert bár jó az irány ebben az évszakbemutatásban, hiszen nem egy szokványos üzenetet kapunk, de azért mégis, hogy biztonsággal azt mondhassam, hogy meg van ez a lecke, kérnék még képet. (hegyi)
értékelés:
Nem, nem kell semmi mélyenszántót belelátni, csak annyit, hogy fázok!!!! :)és nagyon várom a meleg évszakot!
Már másoknál is láttam, hogy azért bekavar az, ha érzelmileg kötődünk ahhoz, akit fényképezünk. Nemcsak gyerekképeknél, hanem más közeli hozzátartozós fotóknál is. Ezért jó megtanulni ezt jól kezelni.
Azért írtam amit írtam, mert olybá' tűnt számomra valamiért mintha az általam leírt elég prímér gondolatokon túlmenően is kellett volna látnom valami átvitt, mélyebb értelmet, ami nem jutott el hozzám, sőt eleve félre is értettem. De ha nem így van akkor örülök. :)
A kép tényleg nem rossz, nekem tetszik is, és kb. azt váltotta ki belőlem amit leírtam.
Egyébként a szülői hályogra visszatérve én itt sokszor kaptam meg elemzésben hogy a gyerekkel takaródzom, vele próbálom eladatni a képet, holott nekem nem volt ilyen érzésem, szándékom. Szóval szerintem azt értem mire gondolsz ezzel. Az is jó kérdés, hogy ez nemszülők számára is átmegy-e?
Egyáltalán nem értem ezt a bejegyzésedet... Miért szabadkozol? Leírtad, (ami nagy kincs! ) mit olvasol le erről a képről, a "nadrágszakadtáig" különösen tetszett!! Erre én visszaírtam, hogy mennyire örülök, hogy elmondtad a történetet, mert izgulok , ti mit láttok a képből, fotós szemmel. Mert nekem fotós szemmel ez a egy "jó" kép, érdekes a színe, a hangulata, a címmel a mondanivalója, de én látom anyai szemmel azt is, hogy ettől a kölyöktől ez a pillanat különleges, már-már kicsit hihetetlen is, hogy így találtam rá, és aggódom, hogy nemcsak ettől az érzéstől látom értékesnek ezt a képet. Ezért örülök a visszajelzéseknek, mert most az a tükör.
Igazán örülnék, ha ellocsognád, miért gondoltad úgy, hogy bután nézted...
Noémi akkor valószínűleg én nem értettem meg valamit, de ez simán lehet az én problémám, henezen megy nekem ez a képnyelves dolog. Neked úgy látom sokkal jobban... Szóval ne velem foglalkozz, én csak locsogok... Mindig megfogadom, hogy nem teszem, mert túl bután nézem a képeket, de kényszeresen locsogok, és locsogok... :(
Hidd el apaként sem egyszerű, a szülői hályog ott van az ember látásmódján...
Bárcsak jönne már a jó idő.....
Köszönöm, Zoltán a visszajelzést! Mert ezekből igazán sokat lehet okulni, amikor olyan valaki van a képeden, akit szeretsz. Amikor az ember egyszerre fotós és anya, hát a bőrét viszi a vásárra... :) Nagyon nehéz elvonatkoztatni. Lehet apáknak könnyebb....
Nekem ez egészen itthonas hangulat (csak kislánnyal előadva)...
A srác már menne, de ment is kicsit rohangálni, játszani, de mégis jó dolog még bemenni kicsit megmelegedni. Aztán hirtelen nekiiramodni a kinti világnak, kúszni mászni fáradhatatanul, nadrágszakadtáig. Aztán majd jön a jóidő és alig látod egész nap, ha ki van csapva az udvarra.
No, de megyek, rakok is a tűzre elalvás előtt...
Köszönöm, István! A leckeleírás várja a sztenderdektől eltérő megoldásokat is, ezért hát összeszedtem minden bátorságomat! :) Szerettem volna valahogy két évszakot megjeleníteni egyszerre, illetve annak az élményét, nemcsak egyet, mert úgy érzem, ha sikerül megragadni az átmenetet, akkor kapunk egy részt az évszakokból úgy is, mint körforgásból.
Köszönet az elemzésért! Megnéztem az eredeti képet, egy picit tudnék még hozzáadni, ahol mondtad, hogy legalább a piszkavasba ne legyen belevágva. Ez nem is tűnt föl nekem. Azt hiszem, általános tanulság, hogy a képszéleket kellene valahogy külön is kezelni, a kép lényegétől függetlenül külön is figyelmet fordítani, hogy ott mi történik.