Annak nagyon örülök, hogy végre élettel teli tónusokat kapok Ágnestől, olyan színeket, olyan dinamikát, amiben van energia, és ez fontos. Ami a képet illeti, hát, nem sikerült az optimális kamera elhelyezést megtalálnunk. Nem nagyon értem, hogy ez most miért jó, hogy itt van egy ilyen kifelé mutató durung a tüskéivel, mert akkor most mire kell figyeljek? Arra, ami ebben a veszélyes, és az agresszív rész, vagy pedig arra a kis ívre ezzel a kis bimbóval. Sejtésem szerint az utóbbiról van szó, de akkor miért van ez a nagy izé itt a képen? Valahogy úgy kellett volna ezt megközelíteni, vagy olyan helyzetet kellett volna keresni, ahonnan ez kiküszöbölhetővé válik. Engem az sem érdekel, hogy ez az ív tökéletesen megvan-e, bár, hát lehetne ezt úgy vágni, hogy az a csonk a másik tőnél már ne legyen. Szóval, miközben még egyszer mondom, hogy nagyon örülök annak, hogy dinamika van, ez nem valami finom megoldás Ágnes. Mondd azt, hogy ostoba vagyok, de nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy nem töltöttél elég időt ezzel a történettel. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha rászánod erre a melóra a megfelelő időmennyiséget, akkor magadtól ne jöttél volna rá, hogy ez a két oszlop szétveri az egészet. Még a függőleges hagyján, mert azzal még lehet valamit kezdeni, hogy ott van a védő férfias, és a nőies mellett van az erő, tehát, oda még valamit bele tudnék képzelni. De mi az atyaúristenért van ez a másik ág itt nekünk keresztbe, hát, ezt nem nagyon értem. (hegyi)