Az a színvilág, amit megtaláltál a gombával és a csipkebogyóval, ez a lilás szín és a vörös nagyon jó ritmusokat ad, és a formákat is tulajdonképpen jól állítottad össze, bár nem nagyon értem a szerepét annak az egy szerencsétlennek, aki olyan narancssárgásan mutatkozik a gombák között, gondolom, ő a kakukktojás. Ő onnan valahogy kilóg. Ha már így a tömegelhelyezéseket nézzük, én egy-két félbevágott gombát még biztos, hogy elhelyeztem volna. Ami inkább problémás a számomra, az a tál. Mert bár tökéletesen rendben van színben, hiszen harmonizálnak a csíkjai, tehát ez jó megfigyelés, ugyanakkor sajnos a háttérrel van probléma. Most vagy azt csinálom, hogy az asztalból többet adok, és akkor az asztal színritmusai azok, amik a gombával igazán harmóniába fognak kerülni, vagy ennél szűkebbre vágom, hogy az asztalból szinte semmi ne jusson. Nehéz, mert a tányér lekerekítéseinél ugye dilemma, hogy most mit csináljon az ember, de így most nekem – nem tudom máshogy megfogalmazni -, olyan tárgylemezre ült bogár hatását kelti, hogy valami így idekerült az asztalra, inkább szemlélődésként, mint sem képi alkotásként, miközben abszolút minden törekvéseddel egyetértek, és értem is őket. A másik az, hogy a világításnak van egy olyan szabálya, hogy van egy fő fényünk, és aztán ezt valamilyen szinten derítjük ahhoz, hogy a térbeliség plasztikus legyen. Ez itt most nem történik meg. Kap egy surlófényt az egész, ettől megvan a dolognak a ritmusa, ugyanakkor ez nagyon kopogóssá válik. Na, most ennél azért szerethetőbbnek kellene lennie. Ha jól megnézed, akkor a vörösön és ezen a szürkés lilás kívül, majdnem ugyanilyen hatással, vagy majdnem ugyanilyen erősen ott van jelen a fekete, és ez a fekete az, amit el kellene kerülni. A helyzet az, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, mert a szellemisége tökéletes a dolognak. A képiségével még egy kicsit féllábú. Most megadom a 3 csillagos leckemegoldást, és kérek egy ismétlést. Mondhatod, hogy Zsolt, de hát nincsen csipkebogyóm, meg gombám, de lehet, hogy ezt mással is meg tudod csinálni. Próbáljunk meg ezzel dolgozni, mint kompozíció, mert ott még nem érzem a biztonságot. (hegyi)
értékelés: