Örülök annak, hogy ebben a furcsa télben most jön egy nyári kép, mert ennek is van iróniája. Ami a képet illeti, nekem ez egy nagyon kedves kép. Hoz egy gyerekkori élményt nekem, a kiürült utcáról, amikor a haverok eltűntek, én meg baktattam egyedül haza, és nem egészen így terveztem a délutánt, meg már biztosan idegesek otthon, hogy hol voltam, és még ez is bejött a képbe, hogy tulajdonképpen, ezek ilyen elfuserált nyáresték. Lehet, hogy ez a gyermekkor leckében is megállná a helyét, nekem legalábbis igen, mert megvan a sztori. Ami a leiratot illeti, hogy itt most a zápor hogyan jelenik meg, hát, ezen a képen ezt nehezebben tudom felfedezni. Nem biztos, hogy ez baj, mert a kép önmagától is működik, de ha hivatkozunk valamire, akkor az kérdés, hogy az hol van. Lehet, hogy ez egy nagyobb méretű képben jobban kijön, hogy esetleg ott a kis girbe-gurba járdán már megjelennek a felverődő esőcseppek, nem tudom. Ha itt a zápor a megfejtés, akkor az lenne a megoldása ennek a problematikának, hogy a Földhöz közelebb kell vinni a kamerát. Mert akkor fogod tudni érzékeltetni azt, hogy pocsolyák alakulnak ki, hogy ott csapódik a víz, vagy bugyborékok vannak. Ha ez kell, akkor ezt a döntést kellett volna meghozni. Arra kérem Anettet, hogy tegye meg, hogy nem hanyagol minket ennyire, nagyon várom a többi munkáját is. (hegyi)
értékelés: