3. Természetfotó

Megérte várni, mert azt hiszem, hogy ez a csúcspontja a munkádnak, fantasztikus meglátás és nagyon jó képi összhang. Annak külön örülök, hogy van benne hiba mert bár anélkül is szép lenne, de az nekem már giccs lenne. Nagyon örülök ennek a képnek, nagyon sok mindenre használható fotó, abszolút izgalmas. Tényleg azt kell mondjam, hogy alkalmas könyvborítónak, CD borítónak, plakátnak, szobadísznek, sok területen megállja a helyét. Gratulálok, István, ez jó. (hegyi)

Az van, hogy itt az előtérben ez az otthagyott vagy ottfelejtett szénaboglya, ez nem túl szép. Az jó, hogy valamit akartál az előtérrel kezdeni, de maga ez a forma ez nem annyira jön be és pedig azért nem, mert más asszociációkat indít be, olyan kosz, szemét, enyészet, pusztulat, de nem esztétikus formában. A természet mindig elmegy az enyészet felé, de azért ott benne az a biztató lehetőség, hogy lesz valami majd tavasszal, ebből meg ott semmi. Szóval azért mondom, hogy ez nekem oda nem való, mert olyan, mintha valaki odatojt volna valamit, tehénlepény érzetet kelt. Takard le és úgy nézd meg, hogy mennyire szépek a hátsó ritmusok. Lehet, hogy nem akartál érzelgős lenni és ezért hagytad ott az elején, ezt is megértem, de most ez nekem nem jött be. (hegyi)

Sok mindent bele tudok képzelni ebbe a göcsörtös fába, ez igaz, és szép az, hogy ezt megtaláltad. Azt hiszem, ismertek már annyira, hogy tudjátok, ez nem annyira az én műfajom, ezek a rejtvények vagy képi fejtörők vagy asszociációs játékok, legalábbis ebben a formában nem nagyon, mert nekem ez pontosan annak az értelmét veszi el, ami lényege lenne ezeknek a képeknek, hogy önmagával a szépséggel vagy azzal a harmóniával, ritmussal foglalkozzak, ami a képen egyébként rajta lenne. Tehát feláldozunk valamit egy primer megfejtésért, miközben ha ez visszafogottabban van jelen és nagyobb hangsúlyt kap a környezet, esetleg egy szereplőt is tudnál idehozni, akkor is létrejönne ez a fajta asszociációs mező, de nem ennyire tolakodóan. (hegyi)

Kicsit olyan a hangulata ennek a képpárnak, mint ezeknek a mostani időkben készült sci-fi filmeknek. Gondolok itt arra a marsi expedíciós filmre vagy arra a tomkrúzos filmre, a holnap határára. Az ott látott világokra is emlékeztet a kép. A problémám az, hogy nem érzem eldöntöttnek, hogy mire akar kimenni a fuvar, hogy a hegyek érdekelnek vagy az ég. A címből az ég jön le, de akkor miért nincs belőle több? Ezzel a fele-fele elosztással az a bajom, hogy a tömegelhelyezésében indokolatlan, a bizonytalanság hatását kelti. Az sem nagyon világos, hogy miért van kettő kép. Nekem a felső kép az izgalmasabb. Abba még egy fekvő fejet is beleláthatnék, egy húsvét szigeteki szobrot elfektetve. Az alsó képben nem nagyon érzem azt a szenzációt, hogy miért kellet lefényképezni. A két képből nekem csak az egyik értelmezhető, de ott is kérdés számomra az, hogy most mi a fontosabb. Engem ez a kékség, ez az ég annyira nem köt le. Lehet, hogy ez ott a valóságban sokkal hatásosabb volt, de ez nem jött át a képen. Valószínű, hogy a technika, az utómunka vagy valami beleszólt abba, hogy ez ne tudjon átjönni, valami elveszett a jelekből és ettől már tud annyira megérteni. (hegyi)

Csaba, fontos dolog az egyszerűsítés, de itt most elvesztettem a fonalat. Jó lenne ez a pilincka ágakkal, de valahogy egymásra másolódtak a rétegek, ettől zavaros ez most nekem. (hegyi)

Az biztos, hogy föntről kellene vágni, legalább egy ujjnyit, mert engem nem nagyon érdekel ez a tejfölszerű ég, ebből kevesebb is elég lenne jócskán, akár másfél ujjnyival is. Nézd meg, próbáld ki, hogy letakarod, hogy akkor mit kapsz. Akkor helyrebillen az, hogy hova is kell fókuszáljak, mivel is kell foglalkozzak: ezzel a sáros úttal. A leiratban azt írod, hogy neked ez csak szép, de itt a szépség a legkevésbé fontos, ennek a képnek van története, illata, akkor, ha ezt hagyod, hogy működni kezdjen. Ehhez az kell, hogy sokkal kevesebb legyen fönt, most azt mondom, hogy akár két ujjnyit is levághatsz. (hegyi)