Hadd ne mondjak most erről semmit, István, mert elmondtam a fekete-fehérnél, nem tudok mást mondani, szét van verve a kép előtere. De mégiscsak mondok egy gondolatot. Az a baj ezzel, hogy nem természetes. Értem én, hogy kipusztulnak a fák és ki is dőlnek, de valahogyan ennek most a ritmusa az nem természetes kipusztulás érzetét adja nekem. Annyira túlhangsúlyozod, hogy az egészet értelmetlené teszi. Olyan, mintha ezek a srácok lennének a bűnösök, akik kivágták ezeket a fákat. Miközben ahhoz, hogy ez egy gyóntató helyzet legyen, hogy akkor most valljad be szépen, hogyan csináltad ez a pusztítást, ahhoz túl nyugalmas, túl lírai a felső regisztere. (hegyi)