Zolikám, megint itt vagyunk a 16:9-es képaránynál, és megint azt mondom, hogy indokolatlan ez számomra. Most még erősebben fogok fogalmazni: Zoli, szeretnélek kiszakítani téged a fotóamatőrök társaságából. Ők azok, akik ilyeneket elkövetnek: kimegy, fotóséta van, lehetőleg sokan legyünk, visszük egymást bele a hülyeségbe, és csinálunk valamit, 12 egy tucat, de egymásnak örülünk, utána örülünk a képnek is, ebből nem lehet mit gazdálkodni. Persze, rá lehet csodálkozni, és az elején ennek nincs hibája, de akinek van tehetsége, és képi érzékenysége, az jó, ha ezekből egyszer csak kikerül, és elkezdi a saját útját járni. Mondhatnátok, hogy akkor mi van a Látszótérrel? Én azt gondolom, hogy itt nincs ilyen egymásra hatás, mert ritkán dolgozunk együtt. Amikor együtt dolgoztunk is, akár én, akár András volt ott éppen a felügyelője egy-egy szituációnak, pontosan arra vittük a társaságot, hogy ne egymás seggébe gyalogoljon. Ezt azért mondom most el, mert ez a kép egy nagyon izgalmas kép lehetne, ha döntést meghozod, hogy téged ebből mi érdekel, de azért nem hoztad meg a döntést, mert nem ezért készült, hanem azért, hogy kipróbáld, hogy milyen a hosszú expozíció, meg hogy mi van az éjszakai fotózással, és majd mi lesz a fényszennyezéssel, és az hogyan fog megjelenni a képen. Értem én, hogy mi az, ami elvitte a figyelmedet, de ez akkor is egy fotográfia lesz a végeredmény szempontjából, és pont nem érdekel engem, hogy téged mi érdekelt akkor, amikor olyan közel van a megoldás, hogy akár még kis se kell érte nyújtani a kezed, mert ott van az orrod előtt. El kell dönteni itt, hogy téged ebből mi érdekel, mert teljesen más a történet, ha például megfelezed a képet. Akkor azt mondom, hogy a jobb és a bal oldali része teljesen másról mesél. A kettő együtt viszont nem tud mesélni semmiről. Próbáld meg, hogy nagyjából a felénél elvágod a képet, és nézegeted az egyiket, és a másikat, hogy mi történik. Itt két képet összemontázsoltál, értem,hogy tizenvalahány állóképből van, de nem kell. Vagy ebből a sok képből legyen egy olyan döntés, hogy mit hagysz le. Tessék az egészet úgy kezelni, hogy minden, ami a technika, minden, ami az ilyen trükközés, bindzsizés, az legyen ott elég, és utána legyen ahhoz az embernek kellő távolságtartása, és rálátása, hogy azt mondja, hogy „aha, jó volt ott együtt, de engem nem ez érdekel, hanem…”, és utána mondja el, hogy mi. (hegyi)