OK, el lehet veszni a papírvékony élességben, de egy idő után ijesztő lesz az eredmény, valószerűtlen. Szerintem a természetbe a környezet is beletartozik, testidegen ez a látásmód, portrénél még csakcsak elmegy.
A kép hangulatos, itt nem zavar a kavarodás annyira, elfogadom így, de a kompozíció nem pontos, és azt hiszem értem, vagy kezdem érteni, mi az, ami bezavar az aranymetszésre komponálásban, nem csak téged, általában többeket. A virág fehér részeire koncentráltál, ami ha nem lenne körítés, oké is lehetne. De ott vannak a zöld szirmok és a levelek is, és ezek tömege húzza az egészet lefelé, azaz ha aranyra tennéd, akkor ezt valójában feljebb és beljebb kell picit, mert a tömeg elhúzza. Vagyis az egyik szabályt módosítja a másik, a helyzet nem vegytiszta, és ezt bele kell számolni. (hegyi)
OK, el lehet veszni a papírvékony élességben, de egy idő után ijesztő lesz az eredmény, valószerűtlen. Szerintem a természetbe a környezet is beletartozik, testidegen ez a látásmód, portrénél még csakcsak elmegy.
Köszönöm Zsolt az értékelést! Igen, azt hiszem néha elveszek a "számokban". Messzebbről nézve, a kép egészére koncentrálva én is úgy érzem, hogy lent van. Erre majd odafigyelek, Köszi. (Jah, és ez sem digit laboros hanem közgyűrűs :) )
Itt "számok" alatt azt értettem, hogy harmadolókat leírhatjuk ugye matekkal. Szóval én csak számoltam, de az összképet nem néztem. De amúgy értem mit mondasz, és valahol jogos is. Itt a picike mélységélesség nekem sem annyira tetszik. Akkor már inkább a másik (ahol van azért környezet is), esetleg egy jobb, vizszintesebb vágással...