Kedves Tamás! Ezt a képet választottam a szerdai rádióműsorom borítóképének. Köszönöm.
Ez finom, szép és szomorú, van benne valami nem evilági fényhatás. Újabban sok svéd, dán, norvég filmet, sorozatot nézek, ott vannak ilyen színek, ilyen komorságból épített érzelem, szóval Tamás, olvastam a kommented, ahol azt meséled, hogy kedveled a nem szép képeket, hát, akkor most ez egy rontott kép lenne? Mert ez szép. És ráadásul sikerült, legalábbis számomra giccshatáron belül maradnod. Egy kis orra koppintás, hogy azt a negyed fokot kábé, ami a vízszinteshez kéne, az óramutatóval egyedő irányba, talán így is veszteség nélkül lehet forgatni. (hegyi)
értékelés:
Kedves Tamás! Ezt a képet választottam a szerdai rádióműsorom borítóképének. Köszönöm.
Nem, valóban, nálam a dobogó három fokán a portré, az akt és a csendélet áll, de azért én az ízlés fontosságát kiemelném, mert az az alap egy jó képhez.
Én is ezt szeretem jobban, Egyszer már forgattam, de valóban kellene még egy keveset.
A SZÉP képről: Az ilyen típusú képhez három dolog kell. Megfelelő helyen lenni, megfelelő fényviszonyok között. Ez csak némi szervezés és fáradtság kérdése. A harmadik pedig, némi jó ízlés, hogy ne csináljunk belőle giccset. Ez azért nem a világ teteje.
O.K. Ingrid