3. Természetfotó

Március 8.

Egy kora tavaszi barangolásom során készült a fénykép, a Túr és a Tisza torkolatától körülbelül 5 - 6 kilométerrel lejjebb fekvő szakaszon. A helyszínen áradások kivételével folyamatosan nagy folyamatosan nagy porond található, ami kiváló lenne strandolásra is, de mivel az ártéri erdő rejti a "bejáratot" így néhány pecáson, cigarettacsempészeken és rajtam kívül csak vadállatok látogatják a partot. A középpontban levő gally csalóka látványt nyújt, mivel a képen a szemlélő akár egy öles darabnak is hihetné, valóban egy seprűnyéltől nem sokkal vastagabb dolog van a képen. Sétabotnak használtam az ágat, hogy a csúszós, sáros partra le tudjak kászálódni, majd sétapálcából modell lett belőle. Technika: f/11, 1/60 sec záridő, ISO 400, 18 mm gyújtótáv, kézből a víztükörhöz közel tartva, térdig a Tiszában ácsorogva készítettem a képet. A régi állványom elég kis gagyi volt, így nem bírta megtartani a fényképezőt a sodrással szemben, végül a csobbanást elkerülendő kézben maradt a gép.

Ádám, ahhoz, hogy ez működjön, neked kell kitalálni, mit akarsz mutatni. Most a képeden is az jön le, amit írsz is, hogy volt egy bot, használtad, majd hmm, mi lenne, ha lefotóznám, és így lett ez a kép, de nem volt vele különösebb célod, hogy miért, vagy hogy mit akarsz vele mondani. Ha a bot a fontos, akkor őt kell felemelni úgymond, nem lehet ennyire a környezetbe keveredve. Ha ő csak egy szép eszköz, akkor még valami kell, ami sztorit hoz. Így ez nem elég, túlságosan elengeded a néző kezét, gondoljon, amit akar, érezzen, amit akar, és ez nem jó. (hegyi)

Ott, hol a kis Túr siet beléje

A Túr és a Tisza torkolatában fényképeztem éppen a naplementét. A kép azon a helyen készült, ahol a víz közvetlenül a Tiszába folyik, viszont jelenleg a hömpölygő Túr helyett egy körülbelül 5 cm széles kis érrel találkozhat az idelátogató. Nem igazán szoktam fekete-fehér képeket készíteni, de kidolgozás után ez valahogy megtetszett, így végül egy színes és egy fekete-fehér változattal bővült digitális fényképalbumom. Technika: f/16, 1/2 sec záridő, ISO 100, -1,3 expo kompenzáció, 18 mm gyújtótáv. A fénykép állványra tett géppel, távkioldó használatával készült.

Én kedvelem ezt, jó a helyszín, és egészen jól fogtad meg formailag is, tónusában is, bár nekem szürkésebb a kelleténél, van rajta egy ilyen koszos hatású fátyol. A feketék és a mélytónusok lehetnének sötétebbek, a közép meg világosabb, határozottabb. De tetszik. (hegyi)
értékelés:

Vágyakozás

Feri, a kép, a póz és a gondolat rendben. Oké. Alul kevés, kéne a kémény, de oké. Viszont a technika bajos. Ez mekkora kivágat a képből, arányaiban mennyit vágtál le? Mert úgy tűnik, hogy ez egy nagyobb képből van kivágva és emiatt nincs elég részlet. És persze, itt is megvan, hogy ráélesítettél, remélem elfelejted ezt. Szóval a forma és az, amit mutat oké, a technika nem. (hegyi)
értékelés:

Nyílméreg

Ennél közelebb mentem volna most, mert a környezet nem igazán tökéletes, az a jobb felső virág az nem nagyon erős, kevesebb is elég lenne. Ez vágással is megoldható nyilván, ha van elég anyag a file-ban, elég pixel, akkor vágható, főleg, ha a technika nem enged közelebb, ha az objektív közelpontja ennyi. (hegyi)
értékelés:

rengeteg

Szép ez a struktúra, ami létrejön, minden oké, és rendben, hatásos a kép - egy dolog kivételével. Ha megnézed, a jobb felső negyede a képnek, sötétebb a többinél, a bal oldala és alja meg világosabb. Ezt utómunkában ki kell egyenlíteni. (hegyi)
értékelés:

Kacsa

Kertünk új vendége egy kacsafarkú szender látható a képen. Éppen ölyvet fényképezni indultam, amikor felfigyeltem rá. Nem egy fotósbarát tevékenység a megörökítésük, marha gyorsak és sokat cikáznak a levegőben. Mire sikeredett egy elmegy képet összehozni róla, ő megunta a hajszát én pedig a földön fetrengést, rohangálást fényképezővel a kézben. Technika: 300 mm, ISO 800, 1/1250 sec, f/5.6

Nem lett ez annyira rossz, ami igazán nem tökéletes, az a kompozíciós elhelyezés, az, hogy szívesebben látnák abból a belógó virágból picivel többet, meg a másik szárából is, vagyis a kamerát jobbra és lefelé mozgatni. Ami a rohangálást illeti: én pár éve láttam ilyesmi élőlényt a kertünkben, előtte sohasem, nem is tudtam elsőre, mi ez, mondom magamban, kövér tündér. A lényeg, hogy minél jobban hajtjuk őket, annál jobban menekülnek. Szerencse kell, állvány és egy teleobjektív, megnézni, merre szeret legelni, és oda állítani a kamerát állványra, megkomponálni a képet és várni azt, hogy lesszíves belesétálni a kompozícióba. Nyilván lehetnek mindenféle természetfotós trükkök még, amivel oda lehet csalogatni, ahova mi akarjuk, de az a lényeg, hogy ha túl sokat kolbászolunk, akkor támadva érzik magukat és menekülnek. (hegyi)
értékelés:

Séta

Jó ez a bemozgás, de nem állóban. Legalábbis ha ez a környezet a szereplő, én az égből kevesebbet adnék, és persze most ezt úgy mondom, hogy nem voltam ott a helyszínen, hogy inkább fekvőben lenne ez szerintem izgalmas. De a tónusok jók, az egésznek van egy jó kis rohanós hatása, tehát alkalmas ez agy a történetmesélésre is és a formai játékra is. (hegyi)
értékelés:

Gombolyagok

A téma jó, de a kivitelezés nyers és darabos. Egyrészt itt is van élesítés, ami nem kéne, viszont kevés a mélységélesség, emiatt a bokeh hatás kezd érvényesülni, de nem szép, és itt ez nem is indokolt, hiszen az lenne a lényeg, hogy a formákkal játszhassunk, de ezt épp ez az eltaknyolt élesség lehetetleníti el. A kontraszt is túl van emelve, szóval összességében az a rész, ami éles túlságosan durvára van véve, ráadásul globálisan, agy az életlen részek is kapnak belőle, ami ott is fura dolgokat okoz, én azt mondom Feri, ezt majd alkalmasint ennél finomabban, kevéssé a bevett és divatos szokásoknak és elvárásoknak megfelelően tessék megcsinálni. Tudom, hogy a kis mélységélesség mekkora divat és imádják is, de kutyaszart se ér, ha megölni a témád. (hegyi)

Svolvaergeita

Az van, hogy ez életlen. Lehetne gondolni, vagy mondani rá, hogy archaikus technika, de nem az. A kép egyébként szép lenne, van hatása ennek, de az életlenség mellett kontrasztszegény is. Persze nyilván ködben, esőben, vagy amikor már olyan magasan járunk, hogy a hóvihar vagy akár a felhőhatár is beleszól, előfordulhat, hogy a kontraszt szinte megszűnik, de akkor ezt kell érzékeltetni, és akkor valaminek erre utalnia kell a képen, mert a néződ magától nem fogja ezt kitalálni. (hegyi)

Kiváncsiság

Szia Balázs, üdv a téren, megkéstem erősen, elnézést érte. De már itt vagyok. Bemutatkozásként az a jó, ha az első leckével kezdesz, ami az önportré. Magad kell megtanulni ábrázolni, megmutatni, elfogadni, gyakorolni magadon, hogy ezt a tudást beépíthesd a későbbiekben a képeidbe. Kérlek készítsd el az első leckét. Ugyanis ennek a képnek egészen más értelmet tudsz majd adni, ha az első leckén sikerrel túl leszel majd. Aranyos az állatka, ez tény, és az is fontos, hogy nem minden nap találkozik szembe az ember velük. A tónusok viszont sötétek. Elfogadom, hogy valószínű bujkált ő ott a fűben, de ezt utána korrigálni kell, mivel ami a képre kerül, annak a képhatáron belül kell érvényesnek lennie formában és tónusban egyaránt. Én még adtam volna a testéből. Tudom, hogy ők gyorsan mozognak, de lehet, hogy ha kicsit elmozdul, az a két fűszál elkerül az arca elől, és jobban érvényesülhet. (hegyi)
értékelés:

dolmányos varjú

idén tavasszal itt maradtak a körforgalomban. napi vendég. ronda a hangjuk, de egész megkedveltem őket.

Nézd, formailag ez a kép abszolút rendben van, azt, hogy egy igazi természetfotós mit mondana rá, hát, szerintem számukra ez a kép kevéssé természetfotó, bár ennek a madárnak a város speciel kifejezetten megszokott életforma. Szóval sok mindent nem tudok mondani, nyilván a technikai lehetőségek korlátaival nem lehet mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Ugri-bugri

Ma készült fotó. Egy virágkarón ejtőzött. Mivel egyre jobban kezdem megkedvelni a makró fotózást, így gondoltam gyakorlásnak jó lesz megpróbálkozni megörökíteni őkelmét. Technika: f/20, 0.6 sec záridő, ISO 200, 105 mm a fényképező állványon volt, 10 másodperces időzítő végezte az elsütést. Pici plusz fényt a telefonom lámpájával próbáltam adni a képnek, hogy ne kelljen túl magas ISO csavarnom.

Mivel most fedezed fel ezt a területet, talán még elég képlékeny a dolog ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket újragondolj. Az egyik, és talán legfontosabb, hogy bele lehet szeretni abba, hogy valami olyat látunk, amit amúgy a való életben ebben a részletességben nem, viszont ez sem lehet ok arra, hogy lemondjunk a környezetről. Fontos, mint bármi más képnél. Fogd fel portréként, vagy zsánerként, hogyan él egy szöcske, és akkor adja magát, hogy kell az ő kis lakását is látni, az ebédlőt, ahol épp vacsorál, vagyis nem lehet ennyire erősen kimetszeni a valóságból. A másik, hogy hiába áll ő a száron így, de ha nekem kell a fejem forgatni, akkor az fárasztó elvárás, forgasd be te nyugodtan a képet. De mondom, a legfontosabb, hogy hiába a legizgalmasabb részlet, ha nincs környezet is, akkor nincs mese sem. (hegyi)
értékelés:

Vadálló kövek

Jó, hogy van ember a képen, jól ábrázolja a szabadság érzetét. A tónusok azonban túl sötétek, érdemes lenne utómunkában ezen finomítani, és az égből kevesebb is elég lenne, viszont cserébe lent kéne még, hogy jobban lehessen érzékelni a teret, a magasságot, a bázist, amin áll az ember. (hegyi)
értékelés:

Prédikálószék

Ami kifejezetten szép, az a dombok, hegyek vonulata, ott nagyon finomak a tónusok. Fenn azonban az ég kilukad, másfél ujjnyi része már nem igazán érdekes. Szívesebben nézném, ami lenn van. (hegyi)
értékelés:

A csillagok

Úgy gondolom, hogy technikailag ez egy jól megcsinált kép, a teszt szerintem elég jól sikerült, a helyszín megválasztása, ami fontos, hogy izgalmasabb, jellegzetesebb legyen. (hegyi)
értékelés: