Azt hiszem, kezdem megfejteni azt, mitől ingridesek a képeid. Van egy olyan rád jellemző kompozíciós látásmódod, amiben kimozgatod a tömegeket a megszokott helyzetükből, szélre, oldalra, és ettől kialakul egy sajátos új egyensúly, jó esetben. Persze, lehet vitatkozni ezzel, hogy itt például sok a fehér rész, és abban nincs olyan sok részlet, de a döntés mindenképpen határozott, és ez a nézőnek jó, mert azt érzi, tudod, mit akarsz csinálni. Eldöntötted, hogy téged a bokor érdekel, annak a ritmusai, és ehhez mérve már mint viszonyrendszer jól működik akár a kiégett rész is. Szóval összességében bár szokatlan, de tetszik, amit látok, úgyhogy hajrá, folytasd. És néha az első leckébe is belekóstolhatsz újra, tudom, hogy nem könnyű, mert egyszerűbb a világot fotózni, mint magunkat, de mégis, azt hiszem neked az lesz a nagy ugrás, ha ebben ki tudsz mozdulni a komfortzónádból. Apropó, mi a helyzet a befagyott bányatóval? (hegyi)
értékelés: