A természetfotó leckébe csak nehezen fér be, merthogy ez épített kert, Írország egyik legszebb kertje. Robinson stílusú, ami nem a hajótörött Robinzon után kapta a nevét, hanem William Robinson után, aki rájött, hogy a kert a legszebb, ha olyan, mintha csak úgy maguktól nőttek volna pont oda és pont úgy a növények, hogy szép legyen.
Fura, hogy Ágnes képe után egyből egy szintén szokatlan képsor jön. Gábortól nem megszokott ez a fajta összeszedett, tónusaiban is jól működő világ. Persze, az utolsó kép a csúcspont, külön is megállná a helyét, de a többi is zseniális. Szóval Gábor azt kell mondjam, hogy rég dobtál ekkorát, frankó lett. Különös világ, van benne valami fura abban, hogy mintha kukkolnánk, mintha egy olyan mesevilágot látnánk, ami díszlet, ami mögött valami titok lakik, nincsenek emberek, minden a pompáról szól, de mint egy thrillerben, valami félelmetes is rejtőz itt. Köszi. Így kéne mindig. (hegyi)
értékelés:
Azt gondolom, hogy Gábor most valamit megtalált, lehet, hogy még nem tudatosan, csak ösztönösen, lehet, hogy a jószerencse dobta elé ezt a helyzetet, de a lényeg az, hogy úgy érzem, elengedni látszik azt a korlátot, amit maga szabott magának azzal, hogy élményeket rögzít és nem avatkozik be, nem esztetizál. Itt ez felülíródott, És az lenne a jó, ha Gábor megengedné magának azt, hogy hassanak rá az érzelmei, és ezeket engedje átszűrődni magán, és legyen bátorsága megmutatni azt nekünk. (hegyi)
Nagyon szép ez a kert, szinte hihetetlen, persze de tudom, hogy hihető, főleg ha Te fotózod, tudom, hogy nem a csuszkákkal érted el a hatást, ami itt megvan. Az elsőben a húzó leginkább a színdinamizmus, de az utolsóban a formai dinamizmus is megjelenik és szinte negatívban rajzolódik fel a harsányságában is nyugodt kert képe előtt. Tetszik!
Én nem gerjedek a táj- és növényképekre, ahogy a cápapornóra sem, de ezeket többször megnézegettem, hosszabb ideig, és nem tudom, hogy a színek, vagy a formák, vagy ahogy az első képen középen a hiány rajzol ki egy sziluettet, vagy az utolsón egy kontrasztanyaggal kitöltött koszorúérhálózat kúszik rá a vörösökre, de rákívántam, szeretnék odamenni és eltölteni a ráérős időt, és nem az Aldiban azt nézegetni, hogy már a sima tejeknek is későbbi a lejárata, mint a projekthatáridőm.
Az Esélyegyenlőségi magazin 2023. májusi epizódjához ennek a sorozatodnak a 3. képét választottam ajánlóképnek, köszönettel.