3. Természetfotó

Sokszor autóztam el a fotón látható táj mellett és mindig jó érzéssel töltött el amikor ránéztem a domb tetején lévő fára.

Tetszik nagyon. Annyi talán, hogy nem tudom, miért de mintha élesítettél volna rajta, vagy a jpg konverzió bajos, de a kontrasztos határoknál és éleknél van egy ilyen szellemképszerű túlhúzás, ami nem nagyon jó. Ha az ok az életlenség volt, akkor kell állvány, rekeszelni és hosszabbat exponálni. Érdemes ennek utánajárni. De tetszik, jó kép. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően természetfotós vagyok. Ez egy különleges technikával készített kép,egy Boglárkáról. A bokeh-ekért egy Pentacon AV vetítőlencse felel, amit egy Pentax makrokihuzatba applikáltam,és az van rátéve egy konverterrel a Sony A6000-re. Hátránya az előnye is ennek. Igen kis DOF ál rendelkezésre. Sony A6000+Pentax makrokihuzat+Zeiss Pentacon AV 80/2.8

Ambivalens érzéseim vannak a képpel kapcsolatban. Ugyanis három egymásnak ellentmondó dolog történik, így zavar van az erőtérben. Van egy életlenséggel és bokehhel operáló alap képi világ. Van egy konkrét közlés a lepkéről. És van egy utómunka. A bokeh így, ebben a formában elég erőteljes, mivel ez adódik a lencséből, nyilván ezt akartad látni, tehát ez az, ami alá kell vetni minden mást. Vagyis, egyrészt én akkor nem vártam volna a lepkére, sőt, mert annak nem tesz jót ez a világ, amit a lencse rajzol. A másik a tónus, szín és utómunka. Ennél lágyabbnak kéne lenni, vagy 20%-kal kisebb szaturáció, kontraszt, szóval ezt az egészet álomszerűbb hangulatban kéne tartani. És végül, ha már ennyire kaleidoszkópszerű a kép java, akkor az az elszáradt növényszár az akár retusálható is lenne, ha már a helyszínen nem tépted ki. Tudom, a természetfotósok java azzal van elfoglalva, hogy ne nyúljon bele a látványba, mert az a szentség - szerintem ez téves, de mindegy - viszont ha eleve elrajzolt a dolog, akkor beleférhet bármi már. (hegyi)
értékelés:

Eszter, én kedvelem ezt az eszköztelen kompozíciót, de azt kevésbé díjazom, hogy ennyire kicsi a mélységélesség. Divat, hogy nyitott rekesszel fotóznak, de ne kövesd, mert itt például emiatt csak az egyik levél éles, ráadásul a távolabbi, így elől ez a flekk életlenben zavaró lesz. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó, hozza az őszt is, meg a gyerekek játékát ezekkel a szúrós növényekkel, és az is tetszik, hogy a pad úgy jelentkezik, mintha valami filmes megoldás lenne, de egy dolog van, amit máshogy csináltam volna. Lillát átvezényeltem volna a kis fa másik oldalára, balra, mert ott alapvetően sötétebb a kép összhatása és ott az ő ruhájának világossága jobban mutatna. (hegyi)
értékelés:

Én ezt kedvelem, a csáléságát is, ami nyilván adottság, hogy a villanykábelek hogy vannak kihúzva, szóval ez egy jó megfigyelés és a megoldása is tetszetős. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ez egy hangulatos kép, jó a kompozíciója, a helyszín is tetszik. Két dolog csak. Az egyik amit máskor másnál mondtam már, hogy a klasszikus fotós képarányok jobban hatnak, mint ez a majdnem filmes szélesség, erősebb a hatás a 3:2-es aránnyal. A másik az, hogy ha én vagyok ott, akkor a napot valahogy a létrához komponálom, hogy az ne verjen szembe ennyire, és ráadásul izgalmasabb formákat adna ki a fénnyel. És végül a mező rész, ahol a bálák vannak: tudom, macerás, de egy kis utómunkával a bálákat elválasztottam volna a fűtől színben. Csináltam egy verziót, nyilván a jpg-ből nehezebb, de talán érthető, mire gondoltam. Abban a verzióban, amit mutatok, hangsúlyt kap a mező és így nem csak a lesre, hanem arra is figyel a néző, mi a fene történhet ott, előugrk-e valami onnan a bálák mögül, picit meseszerűbb talán, nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Úgy látom, belenyúltál utómunkában az égbe, azokba a flekkekbe, ahol az üreg nyílásai vannak. Ez nem baj, de pontosabban kell csinálni, hogy ne bukjon le a dolog a kijelölés határainál. A másik, hogy valamennyivel több részlet nem ártana a barlang belsejébe is, de nem HDR, kifejezetten nem, mert a HDR elvonná a figyelmet, elrontaná azt a hatást, amit így elértél ezekkel a lukakkal. Sokan használják a HDR-t, számszerűen legalább 80%-kal többször, mint amikor valóban volna értelme, ráadásul eléggé brutálisan, mert az annyira vonzó - ja, de közben meg fárasztó is, és hihetetlenné teheti a valóságot. Van, amikor jó, ha meseszerű lesz tőle valami, és nyilván, valamennyit javíthat, ha mondjuk a templom belsejében vagy és benn kevés a fény, az ablakokon meg túl sok jön be. De ott is ésszel. Annyira ki tudja vasalni a tónusgörbét hogy a végén átmegy az egész grafikába. A lényeg, hogy a meglátás jó, az ötlet jó, kis utómunka, és a kép tökéletes lesz. Ja, még valami: az élesség. Gondolom az utómunkánál, vagy a gép beállításánál rá van húzva az élességre. Nem tesz neki jót, karcol, a nagy tónusváltásoknál olyanná válik, mintha sniccerrel lenne körbevágva. Nem kell az élességet ennyire komolyan venni, csak természetesen. A sharpen olyan funkció, amit ha lehet, kerüljünk el, borzalmas hatása van. Egyetlen eset, amikor a sharpen edges oké, amikor filmről szkennelsz és azt akarod picit helyrehozni. De a digit felvételnél nincs oka használni, soha. Csináltam egy tónus verziót nyilván az eredetiből jobb lenne, de próbáltam mutatni, merre és kábé mennyit kéne a sötétből visszahozni. Azért 3 csillag, mert a képi ötlet tetszik, az utómunka gyakorolható. (hegyi)
értékelés:

A Tiszai hajnal című feltöltésemre egyfajta reflektálás ez a fénykép. Ez a fotó is akkor készült pár perc eltérés van a két kép között, de csak pár napja találtam meg az egyik winchesteremen. Itt már nincsenek kiégett flekkek és az ég is valamivel érdekesebb, a bongyorabb felhőkkel. Technika: 1/15 sec záridő, ISO - 400, a blende valahol f/22 és 36 közötti értéken volt (egy félig összetört kitobjektívvel készült a kép így ezt az értéket nem látta a gép), gép kézben tartva.

Ádám, a legfontosabbal kezdem. Nincs indoka annak, hogy miért térsz el a klasszikus 3:2-es képaránytól. Ez a fajta méretezés, ez inkább a filmekhez áll közel, ott lesz jó, mozgóképnél, mert ott az alakok megjelenése, távozása, kommunikációja indokolja ezt a képarányt, de fotográfiában ez ritkán jó. Tehát javaslom, hogy maradj a 3:2-es vagy 4:3-as arányoknál. A kép szép, a hangulat jó, izgalmas az ég, ez oké. Amit viszont be kell lőni, az a szín és tónus egyensúlya. Most valami picit koszos és picit zöldes az egész. Ami támpont, az a csónakok fehérje. Csináltam egy verziót, hogy lásd, mire gondolok, tónusban, színben és képarányban is. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem a színeit a képnek, a hangulatát, ha nem lenne ott a kis híd, teljesen olyan lenne, mint az északi thriller filmekben. Tudom, hogy vonzó egy ilyen tereptárgy, de itt most engem lehúz a valóságba, miközben a fák gyönyörűek, és az út, meg a sétáló ember nekem elég lenne együtt. De ha már ez a választás, akkor aki ott sétál, nem tudom, hogy veled volt-e, vagy idegen, de akármi is, korábban fényképeztem volna, akkor, amikor még az előtérben volt, mert most az előtér picit üres. Ha ez az erdő nincs messze, ha vissza tudsz menni, érdemes még ott bóklászni. Mert néha a kevesebb a több. (hegyi)
értékelés:

A mai szabadnapomat egy a határban véghez vitt mászkálással, fényképezéssel ünnepeltem meg. Fő célom egerészölyvek fényképezése volt, de velük nem volt szerencsém. A közeli kis nyárfásban megálltam pár kép erejéig, ez lett az egyik. Technika: f/4.8, ISO 320, 1/1600 sec záridő, -1,3 expo kompenzáció, 140 mm -es gyújtótáv, mivel madárfényképezés volt az eredeti tervem a fényképező háromlábú helyett most monopodon tartózkodott.

Barátságos, hívogató kép, nyilván az időpont megválasztása, a fények, a forma, ami a kép közepe felé húz, ez mind együtt adja ki ezt. És persze, megértem, ha egyedül bandukol az ember, akkor nem tud hirtelen keríteni egy társat, akit belekomponálhat a képbe, ezért mondom, hogy oké, ez 3 csillag, de alkalmasint érdekes lehet egy ismétlés valakivel, aki megszemélyesítheti ezt a teret. (hegyi)
értékelés:

Nos, ez az a helyzet, amiben nem kell különösebben törekedni arra, hogy valami extra dolog elvigye a figyelmet. Itt az a jó, ha a tarló ritmusa adja az üzenetet. Én nem komponáltam volna bele se a fenyőt, de ezt a két kimagasló oszlopszerűséget itt elől, mert így óhatatlanul ezekhez kezdek viszonyítani, de ez elveszi a figyelmet ezekről a ritmusokról. (hegyi)
értékelés:

Egy kora tavaszi barangolásom során készült a fénykép, a Túr és a Tisza torkolatától körülbelül 5 - 6 kilométerrel lejjebb fekvő szakaszon. A helyszínen áradások kivételével folyamatosan nagy folyamatosan nagy porond található, ami kiváló lenne strandolásra is, de mivel az ártéri erdő rejti a "bejáratot" így néhány pecáson, cigarettacsempészeken és rajtam kívül csak vadállatok látogatják a partot. A középpontban levő gally csalóka látványt nyújt, mivel a képen a szemlélő akár egy öles darabnak is hihetné, valóban egy seprűnyéltől nem sokkal vastagabb dolog van a képen. Sétabotnak használtam az ágat, hogy a csúszós, sáros partra le tudjak kászálódni, majd sétapálcából modell lett belőle. Technika: f/11, 1/60 sec záridő, ISO 400, 18 mm gyújtótáv, kézből a víztükörhöz közel tartva, térdig a Tiszában ácsorogva készítettem a képet. A régi állványom elég kis gagyi volt, így nem bírta megtartani a fényképezőt a sodrással szemben, végül a csobbanást elkerülendő kézben maradt a gép.

Ádám, ahhoz, hogy ez működjön, neked kell kitalálni, mit akarsz mutatni. Most a képeden is az jön le, amit írsz is, hogy volt egy bot, használtad, majd hmm, mi lenne, ha lefotóznám, és így lett ez a kép, de nem volt vele különösebb célod, hogy miért, vagy hogy mit akarsz vele mondani. Ha a bot a fontos, akkor őt kell felemelni úgymond, nem lehet ennyire a környezetbe keveredve. Ha ő csak egy szép eszköz, akkor még valami kell, ami sztorit hoz. Így ez nem elég, túlságosan elengeded a néző kezét, gondoljon, amit akar, érezzen, amit akar, és ez nem jó. (hegyi)

A Túr és a Tisza torkolatában fényképeztem éppen a naplementét. A kép azon a helyen készült, ahol a víz közvetlenül a Tiszába folyik, viszont jelenleg a hömpölygő Túr helyett egy körülbelül 5 cm széles kis érrel találkozhat az idelátogató. Nem igazán szoktam fekete-fehér képeket készíteni, de kidolgozás után ez valahogy megtetszett, így végül egy színes és egy fekete-fehér változattal bővült digitális fényképalbumom. Technika: f/16, 1/2 sec záridő, ISO 100, -1,3 expo kompenzáció, 18 mm gyújtótáv. A fénykép állványra tett géppel, távkioldó használatával készült.

Én kedvelem ezt, jó a helyszín, és egészen jól fogtad meg formailag is, tónusában is, bár nekem szürkésebb a kelleténél, van rajta egy ilyen koszos hatású fátyol. A feketék és a mélytónusok lehetnének sötétebbek, a közép meg világosabb, határozottabb. De tetszik. (hegyi)
értékelés:

Feri, a kép, a póz és a gondolat rendben. Oké. Alul kevés, kéne a kémény, de oké. Viszont a technika bajos. Ez mekkora kivágat a képből, arányaiban mennyit vágtál le? Mert úgy tűnik, hogy ez egy nagyobb képből van kivágva és emiatt nincs elég részlet. És persze, itt is megvan, hogy ráélesítettél, remélem elfelejted ezt. Szóval a forma és az, amit mutat oké, a technika nem. (hegyi)
értékelés:

Ennél közelebb mentem volna most, mert a környezet nem igazán tökéletes, az a jobb felső virág az nem nagyon erős, kevesebb is elég lenne. Ez vágással is megoldható nyilván, ha van elég anyag a file-ban, elég pixel, akkor vágható, főleg, ha a technika nem enged közelebb, ha az objektív közelpontja ennyi. (hegyi)
értékelés: