Múlt hétvégi kis túránkról, annak is első harmadáról pár fotó, Dömösről a Vadálló-köveken át fel a Prédikálószékre. Az ország egyik legszebb túraútvonala és panorámája. A túra a nehezebbek közé tartozik, mert van egy meredekebb köves szakasza, de igazán megéri a fáradtságot - elég nagy a forgalom is erre, és mint látható is, idősebbek is vállalkoznak rá...
Nem rossz sorozat és a tónusok is jók, a történet is működik. Két dolog, amin még gyomlálni kell. Az egyik, hogy akármennyire is szeretném elfogadni, de egy képsornál jó, vagy legalábbis célravezetőbb, ha kiválasztasz egy képformát és azt igyekszel végigvinni. Legyen ez négyzetes vagy fekvő, mindegy, de az, hogy ugrálunk ebben, az engem legalábbis kivisz a hangulatból, mert érzem, mikor vágtál csak azért, hogy a poénra erősíts, és ez úgy vélem, bizonytalanságból fakad, ez meg átragad rám is, a nézőre. A másik a poén maga Értem, fejforma a szikla. De annyira a számba tolod ezt a megfejtést most, hogy ez kigyengíti a sorozatod. Nem kell a poén, legalábbis hagyd, hogy a néződ dolgozzon picit, ennyire nem kell előrágni neki. (hegyi)
értékelés:
Köszi a figyelmet, és májhizlalást, ha így látod, az igazi öröm nekem! A komponálás nem annyira tudatos, mint amennyire szeretném, és többen azért látok ilyen-olyan olyan problémákat, de a családi kirándulások alkalmával (nekem) gyors fotózási kényszer van (a másik, jobbik felem ilyenkor rendszerint bájosan türelmetlen, ritkán van ismétlési lehetőségem :)
Hozzászólásod azért is nagyon értékes, mert beszél olyasvalamikről, amik általános ismeretként nem feltétlen evidensek, illetve személyesen nekem azért, mert rávilágít és tudatosít. Ennek függvényében kirajzolódnak további lehetőségek az itteni témát illetően is. Még egyszer köszönöm!