Tél, másodszor

A másik azért jobb ennél, mert koncentráltabb, és az élesség is, a tónusok is ott erősek, ahol az üzenet lényege van. Itt meg az előtér az éles, ott van kontraszt, kábé a kép feléig, onnantól meg, ahonnan kezd izgalmassá válni, elúszik az egész ehhez az alsó régióhoz képest. A kérdés ilyenkor az, hogy miért is ez az út menti parlagos füves rész a fontos, miért erre tetted a hangsúlyt? Nincs benne olyan részlet vagy képelem, ami miatt ez valóban érdekes lenne, lehúzza a súlyt a képen, szóval így ez nekem nem működik. Feri, a képnél a legfontosabb az, hogy mi az, amit megmutatsz, és minden képelemnek, főleg egy nem mozgó, hosszasan beállítható tájkép esetén igaz ez, minden vonal, forma és tónus okkal kell rákerüljön. Az nem lehet érv ilyenkor, hogy de hát ott volt ez vagy az az elem, nem tudtam mit csinálni, mert mindig van választás, ha más nem, akkor az, hogy nem csináljuk meg a képet. Annyi fotót küldtél már, hogy azt kell mondjam, neked, aki ráadásul szeret is a tájban bolyongani, érezned kell, mit mutatsz nekünk és miért. Tényleg érdekelne, hogy miképp esett a választásod erre a beállításra. (hegyi)

Tél

Ez finom és szép Feri, egyedül a tömegelhelyezéssel nem tudok most egyetérteni, nekem így iskolás, hogy kábé középen van a lényeg, mert az ég üres. Ha volnának felhők, akkor oké, de így ennyi az égből nem kell, viszont az a struktúra, ami az előtérben van, elbírna többet is. Ettől még, bár rezeg a léc, de megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Ablakban

Az van, hogy minden helynek megvannak a sajátosságai, amin nem lehet változtatni, itt ez a beton kerítésoszlop. Zavaró, tehát mi a megoldás? Hogy a testeddel kitakarod. A digit előnye, talán az egyetlen, hogy gyorsan vissza lehet nézni, mit alkottunk, ezeket azért észre kell venni, és még ott korrigálni, mert maga az ötlet jó lenne. Ismétlést kérek. (hegyi)

Öniróniám tükre

Feri, ennek van humora is, sztorija is, azon vacillálok, hogy a csajt a lánccal levettem volna-e a szekrény tetejéről. De ami nekem most még nem 100-as, hogy ez így a határán van annak, hogy sztorit mesélünk, vagy szociót mesélünk, vagyis hogy ez egy belső monológ, vagy egy helyzet közlés. Ha ez utóbbi, azzal a baj az, hogy a nézők nem biztos, hogy értik, mire megy ki a fuvar. Apa átrendezi a lakást? Ahhoz szűk a kompozíció, akkor több kéne a térből, hogy beinduljon ez a sztori. Ha viszont belső monológ, saját történet belülről, és erre utal a kategória is, meg a cím is, akkor nem maradhatsz te, mint szereplő civil. Csak mondom, képzeld el ezt aktban, mennyire erős üzenet lenne ahhoz képest, amit most látunk. Nehéz így csillagozni, mert az ötlet és irány 3 csillagos, de ez a bizonytalanság meg ismétlést jelent, szóval lehet-e, hogy én adok 3 csillagot, te meg megpróbálod ugyanezt megcsinálni újra, kipróbálva az aktot? (hegyi)
értékelés:

Leszakadva

Feri, ez nem szocio, nem utcafotó, semmi nincs benne, ami miatt érdemes lefotózni, nem is értelek, hogy ez a kép miért készült el. Attól, hogy az utcán fényképezel, nem lesz még street photo, ahogy a csendélet sem attól születik, hogy csendben vagy, amikor fotózod. Bocs. (hegyi)

Hínárok, sodrásirányban

Megint egy érthetetlenül szorgalmiba küldött kép. Hát jó. Akkor röviden. A jobb alsó sarka üres, más pontot kellett volna keresni az exponáláshoz, hogy ezt kikerüld. (hegyi)

Viharos

Írtad, hogy alig volt időd menekülőre fogni a viharban, és meg is értem, hogy ilyenkor az ember elsősorban magára, aztán a technikára gondol, ezért amit írok, azt zárójelesen mondom, mert nyilván a konkrét helyzet mindig felülírhatja az ember döntéseit, de jó, ha felkészültek vagyunk. A fotózáshoz két dolog elengedhetetlen. Az egyik az állvány, a másik a kioldózsinór. Ez utóbbiból ma már vannak rádiós, infrás, mindenféle megoldások zsinór nélkül is, könnyebb, mint régen volt. Azért írom ezt, mert ez egy szép tájkép, van benne valami Turner világából is, ha akarom, de valami hiányzik nekem, és ez a történet, ahhoz meg ember kellene. Nyilván, ha egyedül vagy, akkor ez az ember te leszel. Gép állványra, masszív állványt nem visz el a vihar, önkioldó, és belegyalogolni a tájba. (hegyi)

Emléktemetőben

A helyszín érdekes, de nem találtad meg azt a pontot, ahonnan ez jól megfotózható, ráadásul van valami technikai gebasz, ami miatt a háttér alapvetően nem csak életlen, de emellett mintha mobillal készült volna, olyan. Ez lehet amiatt is, hogy alapvetően ráélesítettél a képre, így azt, ami amúgy csak a mélységélesség okán lett volna életlen, a szoftver próbálta volna élesíteni és így romlott el a tónusátmenet és a forma. Nem tudom az okot, csak próbálom megfejteni. (hegyi)

Park, szökőkúttal

Ellentmondásos a kép, van egy nyugalmas helyzet, emberek lazulnak egy parkban a szökőkút mellett a padon, vidám, nyugodt helyzet, de közben meg rövidet exponáltál, hogy megfagyjanak a vízcseppek, viszont ez a befagyasztás nem érvényesül elég jól a környezet és a géped nézőpontjának megválasztása miatt. És emellett még jól rá is nyomtad az élesítés effektet. Ez magát a hangulatot, ami volt a helyszínen, meg is ölte. Mindig mondom, de látom, nem elégszer, hogy a helyszínen exponálás előtt kell határozottan dönteni, mi érdekel, mi miatt készül a kép és arra menni utána. Mert ha te bizonytalan vagy, vagy ha től sok mindent akarsz egyszerre, akkor az eredmény is zavaros lesz. (hegyi)

Egy gyors ebéd, , ,

Életkép, zsáner leckéhez kevés volt az idő, ezért ide küldöm, most ez van.

Kevés volt az idő? Ezt nem értem. Most két pillanat van duplikálva, két kavargatós és két evős. Pedig a helyszín jó, a tónusok is, a kompozíció is, a szociója is jó, szóval minden adott. Csak végig kellett volna menni a folyamaton. (hegyi)

Tarlón

Nos, ez az a helyzet, amiben nem kell különösebben törekedni arra, hogy valami extra dolog elvigye a figyelmet. Itt az a jó, ha a tarló ritmusa adja az üzenetet. Én nem komponáltam volna bele se a fenyőt, de ezt a két kimagasló oszlopszerűséget itt elől, mert így óhatatlanul ezekhez kezdek viszonyítani, de ez elveszi a figyelmet ezekről a ritmusokról. (hegyi)
értékelés:

A kesztyű I - IV, A kesztyű I - IV, A kesztyű I - IV, A kesztyű I - IV

Az ötlet jó, hogy kitetted a szárítókötélre a gumikesztyűt, ez felhasználható tapasztalat lehet a későbbiekben. A képek közül az első az, ami érdekes, nem hibátlan, de ott van együtt minden, ami szükséges lesz később, de hogy nincs kifordítva rendesen, az nem jó. A többi önmagában nem működik. Ha majd ismételsz, akkor ezt a tapasztalást történetbe kell helyezni, vagyis olyan kompozíciót kialakítani, amiben a kesztyű is egy szereplő, de akár a száradó gatyák, melltartók között van, akár más dolgokat találsz, de mindenképpen fontos, hogy legyen valamiféle környezete, akkor érvényesülhet a szürrealitása. (hegyi)
értékelés:

Mölkky

Nem tudom, ez mi ez a játék, nem ismerem, és fenéktől fotózva lehet, nem is adja ki jól a formát, ráadásul a Slayer zenekar pólója elviszi a figyelem egy részét is. Én nem innen fotóztam volna, persze ezt úgy mondom, hogy a helyszínt nem ismerem. És az élességnek a számokon kéne lenni, vagy még jobb lenne, ha ott is lenne, meg a karnál is. (hegyi)
értékelés: