Feri, én hajlamos vagyok elhinni, hogy a föld fekete-fehér volt, az ég meg a fák kékek. De ez így végeredmény tekintetében idétlen lett. Mintha két képből raktad volna össze. Mihez kell neked a szín ebben? Mire? A másik a térelosztás. Vagy az ég a fontos, és akkor az előtér fele is elég, vagy az előtér ritmusa, akkor az égből elég a fele. Így nem adja ki. Tedd fel magadnak exponálás előtt a kérdést, mit, miért, mikor. (hegyi)

Elküldted az eredetit, amit köszönök, és ami azért jó, mert így értem, mi a baj, hogy mi miatt alakul ki. Ott kezdődik, hogy a világítás nem jó. Ha valami ennyire ellenfényes, azt ahhoz, hogy a felénk eső része is értelmes legyen, deríteni kell, nem is kicsit. Te ezt ott helyben nem oldottad meg. Utólag akartad utómunkával. Miért? Ha tudod, mit akarsz látni, addig kell ott és akkor csinálni, amíg nem azt látod, amit akarsz. A kép előbb születik meg fejben, ha nem talált kép (ha talált, hát... csendéletnek nem nevezném, azt nem lehet csak úgy találni). A másik, hogy ha már utómunka, te ráhúztad a clarityt. Én most azt mondom, felejtsd el jó hosszú időre a clarity eszközt. De tényleg. Azzal elég sokat lehet ártani, ha az ember ízlése nem szab határt neki. Előbb ezt az ízlést kell felnevelni, megerősíteni, mert ez fog segíteni a munkádban a legtöbbet. Mit akarsz mondani? Paprika, oké, fény, oké, el van vágva, oké, átjön a fény, ez is oké. De neked az is kellett, hogy ez egy fonnyadt paprika. Baingg, ellentmondásba ütköztünk, mert az a másik oldala, itt csak az éle. Nem kell ennyit egyszerre akarni. Vagy fonnyadás, akkor nem kell elvágni, hanem rohasztani addig, amíg még ízléses a forma, és nem megy át undorba - vagy még többet várni a mumifikálódás hatásig. Ha meg a fényjáték érdekes, keress még ilyesmiket, lődd át fénnyel őket, derítsd, és abból lehet szépet, a modell lehet alma, körte, narancs, citrom, akármi. Ne add fel, folytasd. És a zártra meg az önképeid várom. (hegyi)

Annak örülök, hogy itt nincs nyoma annak az utómunka bajnak, amivel jó ideje küzdünk, ez fontos. Kicsit hideg ez így, nem nagyon szerethető, de a nagyobb bajom, hogy egyrészt a bal sarkai lukasak lettek, ott az égnél kilukad, de még nagyobb problémám, hogy nem értem, mert a kép nem ad rá magyarázatot, minek fotóztad ezt le. (hegyi)

Feri, leszögezem, a kép alapja, maga a profilod jó lenne. A sakk engem kurvára nem érdekel ebben a mache rámásolt értelemben, ha már számba akarsz rágni, akkor vegyél egy vetítőt és vetítsd a fejedre, vagy legyél annyira ügyes az utómunkával, hogy csapj be vele, de ez így ront az alap képen. Viszont ide, ehhez a képhez fogom leírni az általános gondolataim is arról, amit tapasztalok nálad.

Előtte kis sztori. Demeter lánya, Juli tanult fotózni, elleste az apjától, hogy hogyan csendéletezik és elkezdett azzal bíbelődni ő is. Órákon át basztatta a beállítást. Demeter meglátta, odament, szétverte az egészet a picsába és mondta, hogy ezt azonnal hagyja abba. A lány sértődötten felment a barátnőjével a hegyre, vitte a gépet, pár ruhát, és mire lejött, csinált egy képet, ami a sajátja volt, nem az apja, és a rossz útválasztásnak vége lett. Most én is szeretném összetörni azt a bindzsit és azt a világot, amit építgetsz, hogy utána a romokat félresöpörve nekifogj a saját utadnak. Ennek értelmében írom az alábbiakat.

Feri, kapod az elemzéseket, meg beszéltünk is, meg a zártosztályra is mondtam, mit csinálj, szóval igyekszem körülírni, mi lenne a feladat. De te nem azt csinálod. Én most azt kérem tőled, hogy tedd meg nekem, hogy ezt a képet ismételd meg a sakkos machinálás nélkül. Nem azt kérem, hogy töltsd fel az eredetit, a másolás nélkül, hanem hogy csinálj új képet. Kérlek, ezt csináld, és ne mást. És ez alapvetően is igaz, hogy próbáld meg azt, hogy ha valami irányba segítenélek, akkor ne találj ki hozzá még valamit, hanem lehetőleg maradjunk abban, amit kérek. Ez a vonalkódos dologra is igaz, kértem valamit, de nem azt csinálod. Dől, meg ff, meg a fene tudja mi jöhet még. Az van ugyanis Feri, hogy ha valamerre el akarunk mozdulni közösen, ez olyan, mint egy tánc, vezetlek, de te meg hagyd, hogy vezesselek. Ha mondjuk a keringő helyett elkezdesz diszkótáncolni, akkor én állok ott majd, mint fasz a lakodalomban, oszt csókolom, várom, míg esetleg lenyugszol és megcsinálod azt is, amit kérek. Ne vedd ezt baszogatásnak, mert jó szándék vezérel, hogy kimozdulj a gödörből, ahová belekormányoztad magad, azzal is, hogy túlzásba viszed a képi humorizálást, azzal is, hogy azokat a lépéseket, amin haladhatnánk, nem tartod fontosnak. Önportré. Ez a feladatod. Önkép. Itt is, de főleg a zártosztályon, oda kérek az ünnepek alatt önképeket, ahogy megbeszéltük anno pár hónappal ezelőtt. Ne mást, ne akarj bele csavarokat tenni, mondanivalót, öreg istent, jézuskát és géppuskát. És kösz a megértést. (hegyi)

Feri, ez a kép kurva jó lenne, ha nem lenne álló. Miért állóban csináltad ezt meg? Ha fekvő, van tér és még több dinamika lenne, fenn az égből szinte alig kell valami, mivel nem történik semmi fontos, a fa viszont gyönyörű ezzel a festői bemozdulással. Szuperül megtaláltad a záridőt hozzá, minden oké, csak a kompozíció bajos. (hegyi)
értékelés:

Feri, megint a tér, az a baj. Szűk. Így ez nem áll meg, így csak két hagyma. Adj teret, levegőt, földet, eget, mindent, mert enélkül ez nem fog beindulni. (hegyi)