Az biztos, hogy tárgyfotónak ez túl absztrakt, annyira grafikába hajlik, hogy nekem legalábbis nem felismerhető, mi is akar ez lenni. De ez egy dolog, mindegy is, ami viszont számomra probléma, az az, hogy ez így nekem egy üres színpad előadás előtt. Máshogy mondom. A tónusok is redukálva vannak, a világítás is, a forma is, minden, így ez ha nincs valami még hozzáadva, mint fő motívum, vagy - utált szó - mondanivaló, akkor elsiklik, akkor forgatom, de nem tudok mire menni vele. Hogy mi az a valami, na ennek kitalálása az, ami a képhez, mint egyedi közlés, szükséges. (hegyi)
Az ötlet és a kivitelezés is jó megoldás az absztrakt struktúrákra. Arra viszont fel kell hívjam a figyelmet, hogy ami egy figurális képnél még belefér, mint kompozíciós lötyögés, vagy tömegelhelyezési probléma, az az absztraktnál sokkal erősebben jelentkezik. Itt most pl. fenn és balra, de főleg fenn van túl sok tér hagyva a többihez képest és így olyan, mintha nyomtatásnál lecsúszott volna a nyomat. (hegyi)
értékelés:
Nos, mint önkép, ezt a fotód is kedvelem, van hangulata és erős üzenetet ad, jó a közvetlensége is, hogy így bevonsz minket a pihenőidődbe. Azonban ha zsánerként nézem, akkor szűk a tér. Ahhoz, hogy jobban értelmezhető legyen a történet, hiszen a zsánerhez az is kell, a jellegzetességeknek evidenseknek kell lennie, azaz ha ennyire szűkek vagyunk, akkor csak részek, töredékek maradnak. Nem azt mondom, hogy leltárt kell készíteni, nem az iskolás módon hiányolom, hanem azt a teret, ami a gesztusokhoz kell, a sztorihoz, hogy én is ott üljek veled, és ne csak a fejtetőd szemléljem. De az előző képpel együtt ezek erős dolgok, szóval abszolút ez az az irány, amit majd fényképezőgéppel is meg kellene csinálj. Még van jó idő talán, szóval most kéne rákapcsolni a külsős képekre. (hegyi)
értékelés:
Örülök, hogy megkaptad a Hónap képe címet ezzel a képpel, és remélem, hogy ez abban is segít neked majd, hogy nyiss, hogy felpörgesd a munkát, hogy beleállj az önábrázolásba. Jövő héten nyílik a Zártosztály - micsoda képzavar - ott is várunk. A kép tetszik, mert határozott, szabad és mentes a kimódoltságtól, még akkor is, ha lehet, hogy amúgy, ha nem készül kép, nem épp ez a sapka van rajtad. Persze lehet mondani, hogy a mobiltelefon adta technika hiányosságai szembeötlőek, de talán még jót is tesz a képnek, hogy ilyen szoborszerű lesz a részletek elvesztése okán. Ha bele akarok mindenáron kötni valamibe, akkor az a lábadnál lévő kóró, azaz ha egy lépéssel előrébb állsz, persze a kamerát is előrébb mozgatva, akkor kikerülhetted volna, hogy formailag ott gubanc legyen, de ez tényleg olyan kérdés, ami bár javítható, de nem sokat von el a figyelemből. Szóval hajrá, itt az ősz, kapcsolj rá. (hegyi)
értékelés:
Nagy idők nagy embereket kívánnak. Vannak szerény, fel nem ismert hősök, akiket nem dicsőít a történelem, mint Napóleont. Jellemrajzuk elhomályosítaná még makedóniai Nagy Sándor dicsőségét is. Manapság, a prágai utcákon járva, találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a mostani nagy idők történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit, és őt sem zaklatják interjúért az újságírók. Ha megkérdeznétek, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: "Švejk vagyok..." Számomra ez egy igazán jó kép a maga tisztaságával, egyszerűségével, őszinteségével, bizalmával. Nagyon szeretem ebben a képben azt, hogy megszólít, megmozgatja az emlékezetemet: régi olvasmányok és filmek jelenetei, képsorai peregnek a szemem előtt. Első asszociációimban az Indul a bakterház egyes jelenetei, a Bujtor-filmek minden hájjal megkent Purci ura, majd a Svejk című mű humora villantak elő. Régóta figyelgetem az alkotásaidat, szeretem azt is, hogy bátran felvállalva saját magad vagy a képek, történetek modellje, számtalan alakban jelensz meg, és mindig van mondanivalód. Köszönöm Neked. (Huszárné Lovász Mariann)
Épp tegnap mondtam, hogy a kedvenc ilyen kis rovarom, vagy bogaram (sose tudtam, melyik melyik) a szitakötő. Lehet, hogy emiatt is mondom, hogy a kamerával kellett volna annyit mozdulnod oldalra, hogy a fényesebb részbe essen minden alkatrésze, ne kebelezze be a háttér életlen sziluettje a fő témát, még jót is tett volna a tömegelhelyezésnek az, ha elmozdulunk az egésszel, és bal felé tolódik a súlypont, mert a jobbra található sötétebb részek ezt ki tudták volna egyensúlyozni jól. (hegyi)
értékelés:
Szorgalmi, így igyekszem rövidebb lenni. Tetszik a nézőpont, jók a formák, csak te beleveszel a tetőszerkezetbe. De kedvelem a hangulatát. (hegyi)
Én kedvelem az életképeket, mert betekintést engednek, de főleg azokat kedvelem, ahol azért marad valami pici, óvatos távolságtartás is, valami intimitás, és itt most ezt a valódi távolság ábrázolása adja meg. Ami viszont elbillen, az a tömegelhelyezés. Valahogy beljebb kéne legyen a laptop, mert most annyira kiszorult így a szélre, amit nem tud teljesen egyensúlyozni a nagy tér balra. És ami még fura, az az, hogy hogy lehet az, hogy csak a terítő vakít, hogy minden máson van egy szürkés fátyol. Így most a terítő ezért külön hangsúlyt kap, ami nem tudom, mennyire volt szándék. (hegyi)
értékelés:
Vannak kis pontatlanságok, amik egyesével nem jelentősek, de együtt zavaróak tudnak lenni. A galambok alatt kéne hely. A figurák beégtek, sötétek, de annyira nem, hogy sziluettesek legyenek. Az a palatetőszerű valami eléggé idegen, és el van tolva a tömegelhelyezés balra, de így jobb oldalon most lukas lett, kigyengült az egész. Talán máshonnan ez jobb lett volna. Az jó, hogy vannak figurák, de majd arra is kell koncentrálni, hogy azok mit csinálnak és hol. (hegyi)
értékelés:
Jó ez a formajáték a gömb, a vízpermet és a háttér házai között. Ebben az esetben az is jó, hogy rövidet exponáltál és ettől megfagyott a víz úgymond. Amit nem értek, hogy kimozdítottad a gömböt középről jobbra, de a háttér ezt nem indokolja, sőt, ha már, akkor épp balra lett volna jobb, ha ez elmozdul. (hegyi)
értékelés:
Feri, közben változtak a leckék, átsoroltam, de a kép lényege szerint ez mindegy is, mert hogy a helyzet az, hogy ez egy jó kompozíció, a színek is rendben vannak, és érthető, amit látunk, csak nincs történeti szempontból különösebben érdekes momentuma. Nem látok rajta olyat, ami egyedivé tenné. Egy vonat a kanyarban. Ha ez egy fotóriport, vagy etűd része, ott lehet átkötő elem - főelem ott se - de így a kérdés az, hogy mi az oka az exponálásnak? (hegyi)
Buci mindenhová elkísér, télen, nyáron, ázom, vagy fázom.
Még itt a jó idő, még lehet ismételni, ugyanis most valahogy két szék között vagyunk. Vagy a textúra az érdekes, az a formai rend, amit kiad a széna és miegyéb mértana és a kutya formája, de akkor fentebbről kell ezt megcsinálni, vagy le kell menni a kutyához, ha ő a fontos, és az ő érzete, akkor le kell mondani erről a mértanról és személyesre venni a dolgot. Kérek ismétlést. (hegyi)
Örülök ennek a képnek, mert felfedezni vélek benne egy kis nyitást, a komfortzónádból való kilépési lehetőséget. Picit szűk a képkivágat, ettől nagyon az arcra megy a fókusz, miközben a viszonyrendszer is fontos a fej és a test között, legalább kicsit. A másik, hogy így most nincs értelmezve, miért nézel el a kamera mellett, hogy ez valami szemérmesség, vagy van ott valami, ami fontos lenne. (hegyi)
értékelés:
Remélem együttéreztek velem utólag is. Az utak lezáródtak előttem hazafele, GPS Jovanna meg csak fordultatott volna hol jobbra, hol balra, meg vissza. Na de itthon vagyunk, egészben, épségben, s ami a legfontosab: egy kellemes Pályautcai délután emlékével, melyet nálatok tölthettünk, együtt Veletek! Köszönet érte Barátaim!
Jó volt titeket látni, remélem ősztől beindul itt az élet és elkezdhetünk majd dolgozni, és remélem, az a pár mondat, amit beszélni tudtunk, dolgozik benned - mondjuk most lenne jó idő arra Feri, hogy amiket mondtam, meg amiket terveztél is ismételni, azokat megcsináld, rossz időben nehezebb lesz a vizes és egyéb munkákat megismételned, mert melegben eleve jobb érzés kevesebb ruhában lenni. (hegyi)
Fontos dolog a barátság, és persze soha semmi sem mérlegen kidekázható, de az feltűnik, hogy te húzódsz hozzá, felé, ő meg valamivel el van foglalva, valami van a kezeiben, és emiatt olyan érzetet kelt a kép, hogy felemás a kapcsolat. Ez azért fontos kérdés, mert az exponálásnál a pillanat megragadása a legfontosabb, még annál is fontosabb, hogy éles-e a kép, vagy hogy mozdult-e, jól van-e exponálva, ezeket mind felül tudja egy jó pillanat írni. Ha meg előbb vagy később exponálsz, akkor a többi lehet rendben, de mégis fals érzetet kelthetsz. (hegyi)
Alul ez szűk, Feri. Kell a test. Nagyon jó a függöny-ablakkeret-függöny ritmus, te is jó vagy, mert ez a ritmus a háttérből kiemel, de ha alul ennyire levágod magad, akkor nem marad meg a történet. Ráadásul a portréknál, még ha az önportré is, a nyaknak van szerepe. Test, test, test. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…