Jó a kiindulás, az ötlet, de megint a térrel van problémám. Két irány van. Az egyik a szokványosabb, az, hogy elmozdulunk a makró felé, és közel hozzuk a szőlőszemek világát. A másik, ha ez a méret, hogy hagyunk teret, ürességet, hogy a nagy semmi is érződjön, amiben ez a három árva áll. Nos, ehhez viszont ez a baromi pici mélységélesség nem jó. Ez a makró világához még elmegy, bár nekem kezd már telítődni a zsákom a sok kurva kis mélységélességgel dolgozó képpel, ezt csinálja a sok kajafotós, portrénál is szeretnek belemászni így az arcba, szerintem ez egy cukorka a szemnek, de épp emiatt el is csapjuk vele a gyomrunk. Akkor kell, ha van kifejezett értelme, önmagában csak egy effekt marad. Fussunk ennek neki újra. (hegyi)

Az van Feri, hogy értem én, hogy ködös, de most akkor elvesztettük a madarakat. Meg kell találni az egyensúlyt ahhoz, hogy a dolog működhessen, mert ha már ott vannak a madárkák, akkor mutassuk is meg, és ez felül kell írja, hogy mit gondolunk a ködről, mert a köd igazán ennyire nem lehet fontos, hogy a madarakat ne kapjuk meg. Így most képhibának néztem elsőre. Csináltam egy javítást, hogy jobban értsük egymást, mit kellett volna a tónusrenddel kezdeni kábé. Így most a megfigyelés az, ami kapja a csillagot. Három lépcsőben nyúltam bele. Az első a fű fölötti rész volt, azt jelöltem ki, és hoztam be a feketéket. A másik a lenti rész, adtam kis kontrasztot neki, és végül az egész képnél is megnéztem, legyen teteje és alja a tónusnak. (hegyi)
értékelés:

Jók a tónusok, érződik a napsütés, és nagyon izgalmas az, ahogy a térrel bánsz, hogy a másik szereplő helyzete az egésznek egy fura dimenziót ad. Egy dolog viszont van, amire oda kell figyelj, ez már többször szóba került, és ez a képhatár, hogy mi hogy fut ki, hogy a formák hogyan záródnak. Jobb oldalon ha a betonoszlopnál vágsz, lezáródik a kép, így most ott egy másik ablak nyílik, s ez elviszi a figyelmet. És Ferikém, a szorgalmira nincs csillag, de miért szorgalmi ez? (hegyi)

Feri, most haragszom kicsit. Ha csak annyit teszel, hogy a képhatárhoz méred a függőlegeseket, akkor is látni, hogy el van fordulva a kép. Oké, nem sok az a fél-egy fok, de ilyen mértani ügyeknél ez ront a képen, olyan, mintha nem fejezted volna be. Ahogy az előzőnél, itt is igaz, még fokozottabban, hogy ügyelni kell, mi marad a képhatáron formaként, befejeződnek-e vagy félbemaradnak-e területek. És ha vársz, az az ember tovább gyalogol, és nem kerül összeköttetésbe ilyen módon a lámpával. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon jól megfogott enteriőr, egészen finom és jó egyensúlyú, ahogy a teret és az abban lévő térelemeket, tárgyakat ábrázolod. Ha ennyi lenne, három csillag. De vannak emberek a képen, és ha már vannak, ami kikerülhető lett volna, ha hosszút exponálsz állványról, szóval ha vannak emberek, akkor több türelem kell kivárni a megfelelő pillanatot, avagy instruálni kell, vagy megkérni ismerőst, családot, havert, hogy segítsen. Ugyanis a bordó pulcsis pasi fején a lámpa, ketten a sötétben oldalt beszélgetnek, ezek így zajok, képhibák, megzavarják a tér rendjét. Ha ember, akkor az jöjjön le a lépcsőn, ott kell akkor kompozícióba rakni, valahová a felső ív aljára a pihenő fölé pár lépcsővel, de akár a pihenőhöz, mert ott akkor az ember mint arányító térelem szerepel, ami szintén jó irány lehet, hogy érzékelhessük, mi mekkora. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően ez egy jó megfigyelés és szinte tökéletes az utómunka is, bár az én ízlésemhez ez már túlságosan kopog, és hát megértem, hogy az ember ha pocakos, akkor nehezebben hajol le. Mert hát az azért jót tenne, ha több ég lenne, és ha lentebb vagy, akkor több fejecske törekedhetne felfelé, nem lenne ennyire a középtartományban a csapat. Persze akkor jobban kijön, hogy a háttér ferde lehet. Remélem beindul a fényképezés, a Zártosztályra is, mert ha megvan az önbizalom, akkor kevesebb effekt is elég lesz. (hegyi)
értékelés:

Az van Feri, hogy abból, amit leírsz, semmi nem jön át a képről. Se a net szakadása, se más hiba. Egy ember van a gépnél, és valószínű Kofolát iszik. De miért? Minden kép előtt fel kell tenni a kérdést, miért. Hadd mondjak valamit, baráti javaslatként. Picot sokat foglalkozol a napi közélettel, és ez azt hiszem nem tesz jót az alkotó munkának. Ezek a dolgok bár hatnak ránk, és ez fontos, de az alkotói folyamatoktól el kell választani, hagyni átfolyni rajtunk, és amikor már ülepedett, akkor kell képbe fogalmazni. Ha nem így teszel, akkor igen rövid idő múlva a kép már nem mond semmit, vagy ha mond, nem azt, amit a kattintáskor akartál. (hegyi)