6. Impresszió, hangulat

Jógáztam, a végén pedig megpihentem kinyújtott karokkal. Gondoltam lefotózom. A jobb felső sarokban lévő fények egy korábban készült naplementés, felhős égboltról csöppentek ide.

Először kezdem azzal, hogy ha már szendvics képet készítesz, azaz más képről hozol új layert, akkor ott azt a jobb felső sarkot is kezelésbe lehetett volna venni, hogy ennyire ne legyen világos, mert így nagyon elviszi a tekintetet oda. A kép tetszik. Hogy jóga vagy más, én inkább azt mondom, hogy a helyzet jó és jól használtad fel, nekem akár bűnügyi helyszín is lehet, a hatása erős. Gratulálok, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A kép 2019 utolsó napján, napnyugta előtt készült az orfűi Nagytónál.

Szeretem a képet, mert van valami elvágyódós meditatív hangulata, viszont a bal oldalát soknak tartom. Akkor lenne értelme ennyit hagyni, ha korábban exponálsz és mondjuk a hajósod ott lenne oldalt és igyekezne be a fa koronája alá. Így zavaró, hogy el tudok nézni a téma mellett. (hegyi)
értékelés:

A hangulat, a tónusok jók. A helyszín is izgalmas. Az, hogy csálé, az nem öröm. A másik, hogy nem tudom eldönteni, hogy az asztalhoz várunk valakit még, vagy a háttérbe, mi a fontos. Ebben neked kell segítsd a néződ. (hegyi)
értékelés:

Boldog karácsonyt szeretettel!
Wesołych świąt z miłością!
Merry Christmas with love!

Nyári balatoni öböl. Ebben a képben számomra benne van a balatoni hangulat kis szelete.

Elfogadom, hogy tetszik ez a hangulat neked, ami egy kicsit engem zavar, hogy ennél picit jobban szeretném érteni, mi a sztori, ezért hogy ennyire sötétek még a középtónusok is, elveszik minden részlet és így külön életet kezdenek a formák élni. Értem, fontos az olajszerű hatás a vízen. De utómunkában azért a víz környezeténél lehetne picit emelni a tónuson. (hegyi)
értékelés:

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.

Nem klasszikus családi kiránduló kép, de én így látom. Szeretem a hangulatát. Volt időszakom, amikor a közeli, szűk vágások voltak a mániám, most nagyon élvezem, hogy kinyitom a teret, használom az eget, a távlatokat. A kép számomra arról is beszél, hogy stressz helyzetben tudok-e teljesíteni. A képen a fiaim vannak, a szívinfarktus előtti utolsó pillanatokban lőttem.

Reggeli gyaloglás közben készült, nyilván telefonnal. Meglepően erős, mármint őszi reggel volt, a gyerekkorom jut eszembe róla, akkor még jobb volt a szemem, élesebbnek, ütősebbnek tűntek a dolgok. Most hogy nézem a képet, mintha egy óóóóóriási kutya nyoszolyája lenne kifeküdve ott a fűben. Szerencsére már előbb elment, minthogy odaértem volna, ő is koránkelő.

Jutott nemrégiben néhány tavaszias nap is az őszünkbe. Ez mindig jó ok egy telefonos, giccsesen kihúzott színű virágos képre (úgy maradt a szépítés funkció vagy mi). Lehet hogy majd feldobom a FB-on az Irénke mulatós rádiója vagy az Úgy csinálunk, mintha 50 felettiek lennénk csoportokba. Legjobb, ha mindkettőbe :D