6. Impresszió, hangulat

Ez egy ilyen próbafelvétel eredménye egy 1.0-ás blendéjű objektívvel, aztán meg mindegy is, mert kert, mert székek, mert egyfajta búcsú is ez.

Pandémia. Viszolygás. Elszigetelődés. Kapaszkodás. Bezártság. Kilátás.
Pofonok jönnek balról, jobbról, a szemek a célra merednek.
"Mit szólsz hozzá télikabát? / Megértük az új tavaszot."

Az első lengyel havam.

Jó ez a beszorítottság a négy fal közé, jó az, ahogy a kilók ellen küzdesz, remélem, eredményesen. Ez is egy jó COVID történet, lehetne ilyesmiből átgondolva egy naplószerű, mi az, ami a COVID miatt változott. Egy dolog csak: vagy a háttérnek kéne kevéssel világosabbnak lenni, vagy keresni egy szürke macinacit, én a háttér mellett döntenék, mert kell az a szoció, lehet, hogy ha az optika engedi, kicsit nagylátószögűbbre venném, hogy még több férjen bele a környezetből. (hegyi)
értékelés:

Amikor még nem izgultál este 8 előtt kint

MTA épület a Magyar Tudósok Körútján. Október végén. Vettem egy új telefont és annak a kameráját, illetve szoftverét tesztelgettem. A képet nagyjából 3 gombnyomásból meg lehet szerkeszteni, ami tök jó, mert egyszerű, de számomra azért kicsit veszít az értékéből, hogy nem nekem kell leülni a gép elé és x percet próbálkozni a számomra tetsző színekkel.

Kedves Miklós, egyrészt mindannyiónkon rajtunk van a mehetnék, sok mindent tesz tönkre a bezártság, az, hogy nem látjuk, mit hoz a holnap. Hogy ez ebben a képben benne van-e, bevallom, ha akarom, belelátom, de ha nem olvasom a címet, akkor maga a kép nem mond erről az érzésről sokat. Ami a technikát illeti, sok mindent megoldanak a mobilok, de azért helyettünk nem tudnak gondolkodni, nem tudnak komponálni, sem azt nem tudják eldönteni, mikor és mit fotózzunk le. Kényelmessé tesznek, és ez veszélyes lehet, már amennyiben autonóm alkotások készítésére törekszünk. (hegyi)
értékelés:

A demerungos naplemente utolsó percében készült a kép. Szerintem mindnyájan ismerjük annak az elmúlásnak az érzését amikor egy fürdőzős, napozós balatonon töltött nap a végére ér. Nos ezeknek a perceknek a hangulatát szerettem volna megörökíteni. Kíváncsi vagyok nektek megadja-e.

Onnan kezdem, hogy az az érzet pontosan átjön, amiről írsz is, hogy ez egy élmény lezárása, akár egy napé, akár egy víkendé, akár a nyáré. Szomorúság van benne. És zaklatottság is, ami abból adódik, ahogy a síkok elmozdulnak, nincs egy nyugodt pont sem, miközben a színek, tónusok adnák, hogy szépelgő eredményre jussunk. Nem látjuk, hogy a pad hova néz, nem értjük, miért ugrott fel a szereplő, csak azt érezzük, hogy amint azt a Quimby megénekelte, most múlik pontosan. Jó ez, várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Feri, az ötletet értem. De ez tónusban és formában nincs megoldva, ez a kép csak vázlat így. Ráadásul az asztalon a láb elég sokat szerepel képeken, ehhez valamit még adni kell fűszert. Várom az ismétlést. (hegyi)

Nikon D5100 - 18mm- F/3,5 - 1/30sec.

Én ezt kedvelem, jó ritmusa van, de alapvetően a kompozíció lehetne feszesebb. Egyrészt arra figyelj, hogy a képhatároknál ne legyenek ottfelejtett darabkák. Nem szabad, és ez most főleg fenn jelentkezik. Másrészt fenn amúgy is a kotta tetejénél vágnék, mert felesleges az a sok ott felül, nincs benne már információ. (hegyi)
értékelés: