6. Impresszió, hangulat

Hív az út

El kell fogadnom a tényt, hogy nekem az ilyen képek tetszenek. Az út, meg az ember nyoma a természetben. Erőszakolhatom én magam, hogy portré, meg koncepció, azt valahogy sosem érzem a magaménak - és emiatt nem is jók. Engem az ilyen képek fognak meg, és ezeket az érzéseket szeretném megmutatni másoknak.

Előbb a leirathoz. A kép mikor és mitől lesz jó? Idő, gyakorlás és türelem. Enélkül nem lesz jó, legfeljebb véletlenül. A portréhoz sok idő kell, megismerni, elfogadni és elfogadtatni, kitalálni és megcsinálni. Adj ehhez magadnak időt. Várom is az önportréid. A képről. Az van, hogy ez az egész benned épül fel, mert te ott vagy 3D-ben, sőt, négyben, mert az idő is fontos tényező az élményhez. A fotó kevesebből dolgozik. Emiatt kell sűríteni. Ahhoz, hogy ez az út hívjon, kell találnod olyan időt, amikor már kevéssé sok fény jön át oldalt a fákon, ágakon, mert ezek most ritkásak és az ember meg úgy van összerakva, hogy mindig a világos részekre figyel fel, és ha az nem a kompozíció lényege, akkor elviszi a figyelmet mindez. Most ez a gond abban jelenik meg, hogy az út így, itt nem izgalmas. Lehetne akárhol, nincs benne egyedi. Neked lehet, mert te valahonnan valahová tartasz rajta, de nekem, aki ezt az egy állóképet kapja, ez csak annyit mond, hogy valahol császkálunk valahová, kintről átjön a fény, azt nézném, az út maga csak leküzdendő akadály. Érdemes olyan helyet keresni, ha hívogató utat akarsz, ami zártabb helyszín, ahol az út több fényt kap, és ahol van valami várakozásteli izgalom. Ismételj majd kérlek. (hegyi)

Befejezetlen kép

Adj neki, Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék neki!

Esti kép, levélhulláskor

A hangulat tökéletes. Mindenki megtalálhatja a maga meséjét a képben, lírait, drámait, thrillereset, szóval sikerült valami egészen egyszerű dologból megtalálnod olyan részletet, ami túl tud emelkedni a hétköznapin. Egyetlen megjegyzés, amit én másképp csináltam volna. Utómunkában a tükröt, azt a háromszöget ott alul azt besötétítettem volna, az az egy, ami formailag szerintem nem kellene oda. (hegyi)
értékelés:

Itt van az ősz, itt van újra

Imádom az őszt és a telet. Nekem még felnőttként is ez az időszak ad egy kis plusz nyugalmat, elgondolkodást, visszatekintést de csakis pozitív irányba. A kép témája tudom kicsit elcsépelt, de számomra ebben a képben az a bizonyos érzés, ami erre az időszakra jellemző, benn van.

Ugyanaz, mint az előző képnél. Ki vagyunk szorulva a kép bal szélére. Hagyj teret, levegőt, mert enélkül csak a forma marad, lélek nélkül, az meg nem elég, a szépség önmagában semmi, elmúlik. Ez a virág szinte robbanna, ha lenne tere. Ha nem is erről, de kérlek, ismételj. (hegyi)

Egy ködös reggelen

Az van Feri, hogy értem én, hogy ködös, de most akkor elvesztettük a madarakat. Meg kell találni az egyensúlyt ahhoz, hogy a dolog működhessen, mert ha már ott vannak a madárkák, akkor mutassuk is meg, és ez felül kell írja, hogy mit gondolunk a ködről, mert a köd igazán ennyire nem lehet fontos, hogy a madarakat ne kapjuk meg. Így most képhibának néztem elsőre. Csináltam egy javítást, hogy jobban értsük egymást, mit kellett volna a tónusrenddel kezdeni kábé. Így most a megfigyelés az, ami kapja a csillagot. Három lépcsőben nyúltam bele. Az első a fű fölötti rész volt, azt jelöltem ki, és hoztam be a feketéket. A másik a lenti rész, adtam kis kontrasztot neki, és végül az egész képnél is megnéztem, legyen teteje és alja a tónusnak. (hegyi)
értékelés:

frantisekbalga171012_1jav.jpg

Csendes ősz

Szóval aaaaz vaaaaan, hogy ha csendes az az ősz, miért üvöltenek a színek? Az előző képnél kevésbé zavart, de itt ez a tónus, ez a túlhúzás ellene dolgozik annak a hangulatnak, ami ha meghagyod a lágyságot, egyből kijön, az a kicsit szorongató, kicsit félelmetes mese, hogy vajon mit rejt a hátsó udvar, szóval a sztoriban van némi thrillerszerű, ha nincs ennyire kopogósra húzva. A zöldekkel is ez a baj, hogy hihetetlen így, ami amúgy más mesében jól is jöhet akár, de itt most elhúzza a dolgot. (hegyi)
értékelés:

giccs

Na ezt most nem értem. Adva van egy baromi jó alap. A hely, a modell, a gesztus mind jó. Erre fogod és rányomsz egy ilyen effektet. Miért? Meg kell csinálni a vízszintest, és a kép kész, de ez a cucc rajta... hmm, nem értem. Segíts, miért gondoltad, hogy ez kell hozzá? (hegyi)

Elveszve

A pillanat amikor észreveszed, hogy egyedül maradtál (legalábbis a család zajosabb fele nélkül :-)

Azt hiszem, ez majdnem sikerült. Tényleg, benne van a potenciál, hogy átjöjjön a hangulata az elveszés pillanatának, de a kamera elhelyezése nem pontos. Igenis kellenének a lábak, ha nem is cipőig, de ennél lejjebb, az biztos. Jó, hogy lementél, onnan jó ez, ezt jól érezted meg. De most túl sokat tettél rá a fára, túl hangsúlyoztad, és így a viszonyrendszer borul fel, mert a fa fontos, de csak hangulatfestő, nem lehet egyenértékű, erősebb meg főleg nem a szereplőnél. És hát az a másik kar, az hiányzik, mert így olyan, mintha a gyereknek egy keze lenne, még a ruha is erre visz, szóval erre kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Éjszaka

Jó ez a hangulat, David Lynch Mulholland drive című filmje jutott eszembe, fene tudja miért, érzem, hogy valami történt, és az is biztos, hogy még történni fog, ez a feszültség jót tesz, kell. De van egy bajom Tamás, és ez akkor is bajom, ha értem, tökéletesen, hogy miért kedveled az eszköztelen fotografálást. Ez a horizont. Egy fok kábé, nem sok. De engem kivisz, nekem gyengíti, hogy nincs egyenesre hozva. Minden más működik, van feszültsége ennek a teleszöszöződött víznek, a part alig kivehető magányos részleteinek, a teliholdnak, szóval összeáll ez, csak ez a kis utómunka, kontroll, hogy aminek kell, annak egyenesnek kell lennie. Lehet elforgatni, de úgy, hogy akkor egy új koordinátarendszernek kell létrejönnie, lásd Féner. (hegyi)
értékelés: