Kedves Au!

Nyugodtan vedd kölcsön.

Jó műsorkészítést.

Meghallgatom, valószínűleg csak archívból.

Köszönöm
Olivér

Kedves Olivér!

Kölcsönvenném ezt a képedet következő műsoromhoz, november 19-én. Akár meg is hallgathatod.

Köszi
Au

-Talán- pont ezek a különbözőségek rajzolják körbe a teljes képet.
-Ha ez még befogadható vagy, ha nem.-

(Tudom-tudom: kevesebb bullshitművészkedés.)

Ja, és Terebess Gábort van szerencsém ismerni személyesen, bár rég találkoztunk, de vele lehet beszélgetni bármiről, vagyis attól, hoíg yír, fordít, még a mindennapok kérdéseire nem koanokban válaszol, hanem adekvát módon.

szerintem ez ennél sokkal egyszerűbb, mint amit írsz, arról van csak szó, hogy egy erkölcsi helyzetre (macska koloncolás) a többi szerzetes nem csinált semmit, a másik meg a saruval igen, kivonult a szituból így nem vette át annak terhét, vagyis a bűnt. ennyi. de nekem schrödingeré jobban tetszik.

Ide még akartam írni a kérdésre Zsolt (cipelem még a lányt) hogy mi lehet az üzenete ennek a macskás történetnek :)) A magamét írom, és nem vitatom, hogy esetleg vitatható. De ezért adok másik magyarázatot is a végén... :))

Az idézett történet szerint Nanszen egyetlen bölcs szót vár. Ez egy csapda. Nincs egyetlen bölcs szó, ezt mindenki tudhatja, főleg a történet megbölcsült szerzetesei Ezért ott senki nem mondott és nem tett semmit, amikor elhangzott a felszólítás. A kérdésre mindenki csendben maradt, mert az utasítást, az igét követte, kereste a bölcs szót. Dzsósú a történetet meghallva "erre" levette saruját, fejére tette és kiment. Ebben az adaptációban azt gondolom, ő is felismerte a lehetetlent, hogy a bölcs szó nem létezik, az nem mentette volna meg a macskát. Ha mégis létezne, az az egyetlen bölcs szó sem érne többet, mintha valaki a fejére tenné a saruját, és elfordulna. Oktalan dolog, ahogy oktalan, értelmetlen és érthetetlen a világ számtalan folyamata, ahogy oktalan a kitétel is, hogy különben a macska meghal. Mégis, azt a pontot elfogadtuk játékszabálynak, még ha megrökönyödünk is rajta, de az nekünk egy indokolt pont: ha így lesz, így lesz, ha úgy, úgy - világos, nem? Pedig az is egy értelmetlen kitétel ebben a történetben. Na de akkor felmerül az is, hogy miért nem fogadunk el más oktalan dolgot is maguk természetességében? Pontosabban Nanszen ezt elfogadta, és a maga rendszerében az oktalanságból okot formált...

De ez a történet Terebess Gábor fordításában kicsit másként szól:

Egyszer a Nyugati és a Keleti Csarnok szerzetesei veszekedtek egy kismacskán. Nan-csüan mester felvette a macskát és elibük tartotta:
- Szóljatok érte egy szót, vagy megölöm!
A szerzetesek zavartan hallgattak, mire Nan-csüan kettévágta a macskát.
Estefelé megérkezett Csao-csou, és Nan-csüan elmesélte neki, mi történt. Csao-csou levette a szalmabocskorát, feltette a fejére és indult kifelé.
- Ha itt lettél volna - sóhajtott Nan-csüan -, megmented azt a macskát.

Ebben a verzióban két lényeges eltérés van:
- nem "bölcs szóról" van szó, hanem hogy "szóljatok érte egy szót". Tehát úgy is érthető, hogy kinek lényeges ez a macska?
- a másik, hogy itt sokkal érthetőbb, hogy nem a történetre, hanem a személyre vonatkozik a válasz, azaz úgy értem, nem ok - okozati viszony van a saru fejretétele és a macska megmenekülése között, nincs semmi köze hozzá, csak mi tesszük azzá, olvasók, mert vannak megszokásaink és elvárásaink. Mindenesetre úgy értelmezem, ez a magyarázat van közelebb a zen nézethez. Idézem ehhez Terebess Gábort a "Folyik a híd" c. gyűjteményének bevezetőjéből, jobban el tudja mondani szerintem (forrás: http://mek.oszk.hu/00200/00224/00224.htm) (Ja, és látom, Zsolt Te is lefotóztad Terebess Gábort cca 9 éve :)

"A vallásos gondolkozással ellentétben a zen nem akar "a valóságos világon kívül, fantasztikus módon megvalósítani szükségleteket, amelyek a valóságos világban megvalósíthatatlannak bizonyulnak." A zen nem oldja meg a problémákat, nem elégíti ki és nem fojtja el a vágyakat - átéli. Nem az emberi természet tökéletesítése a célja, hanem megtapasztalása. Ha igent mondunk, az igennel járó szenvedést kapjuk, ha nemet, a nemmel járót. A szenvedés ott vár ránk mindig, ahova menekülünk előle. Nem a visszautasítás szabadít meg, hanem a teljes befogadás. A zen elfogadja azt, ami van. Légy önmagad, ne az, aminek hiszed magad, vagy ami lenni szeretnél, sem pedig az, aminek látszani akarsz mások szemében, vagy aminek mások tartanak. Mi valóságosabb, a problémáid, vagy te magad?"

Úgy-úgy.

Hát, az élet már csak ilyen nejlomköntösös, banyatankkal, ahogy illik. Persze azért nem adjuk fel, csak mert kiderül, hogy a bölcsködéseink is fröccsöntöttek. Igazán tehetnének valami jó kis appot a Foxconnban azok a szemtelen kölkök az iPhone-unkra, ami minden reggel elhozza a helyi nirvánát.

Aureliano, érdekes irány. :)

Zsolt, elég nejlonos magasságok :).

István: :)

István, tisztában vagyok a koannal. Lentebb írtam Aureliano írására, hogy mit gondolok. Biztos van, akinek bejön ez. Én azt gondolom, hogy az esetek javában divat. Mint ahogy a feng shui is javarészt divat. És ezzel nem állítom, hogy akármelyik marhaság lenne, csak azt állítom, hogy Európa közepén ezek felszínné válnak, mert nem részei a szociokulturális identitásnak, mert egyszerűen nem ismerjük a jelrendszerét, ehhez kulcsaink sincsenek. És azt is állítom, hogy ettől még lehet szeretni, nézegetni, vannak olyanok is, amiket mintha értenénk, mintha megfejtenénk, mintha lenne közünk hozzá. De misztifikált ügy, és mint olyan, nem is lehet más, mint divat, ahogy a kabbala is, vagy bármi olyan spirituális-lelki ügy, amit nem rendeltetésszerűen használunk.

Néhány napja vitáztunk a képnyelvről. A képnyelv univerzális, mert olyan jelentésállapot, ami megelőzi a beszédet. Minden kultúrkörben ott van. A jelek, szimbólumok csak formájukban változnak, ahogy az írás is, de a képnyelv egyetemleges. A koan, a szufi, a népmese, a biblia, mindegy, ezek már az utáni állapot, hogy a világunk felosztásra került, nyelvekre, területekre bomlott, és az adott világ jel és hitrendszeréhez kapcsolódik. Persze, tanulmányozható mind, de állítom, hogy ahogy írod, az az értelmezés is csak egy lehetséges értelmezés, és konyhafilozófia, lakótelepi mágus szint, amikor azzal hitegetjük magunkat, hogy két mekdönci buresz, egy starbuck kávé között elfér a koan is. El, csak ne csapjuk be magunkat, hogy sértetlenül, az adás és vétel egyenes csatornáján el fogja érni azt a hatást, amit eredeti környezetében elért. És igen, el fogják játszani az emberek, hogy értik, érzik, mert ciki bevallani, hogy az egészhez semmi közünk, hogy Nanszen macskájának története a csávó fejére tett cipővel nekünk nem érthető.

De oké. Mi is az üzenete a macskának? Miért teszi a sarut e fejére a fickó? És miért jelent a fejre tett saru bármit, ami megmenthette volna a macskát?

Szőke András Három című filmjében van egy történet. No, azt alig kell kódolni. Többféle módon mesélik, de kb erről van szó.
Két zen szerzetes, Tanzan és Ekido olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált.
Egy falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkrette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, átvitte az út másik oldalára.
A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a számukra szállásul szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt: "Miért cipelted át azt a lányt az úton?! Nekünk, szerzeteseknek nem szabad ilyesmit tennünk!"
"A lányt én már több órája letettem - felelte Tanzan. - Te még mindig cipeled?"

Szerintem nincs bénaság. Írom ahogy látom: a kóan nem példabeszéd, nincs ige vagy tanulság benne. Nem krimi, nem szórakoztató irodalom, nem találóskérdés, nem kell megfejteni a cselekménysorát. Sorolhatnám a görög és római kultúra csecsén megnőtt nyugati műfajokat, a kóan nem azok közül való. Úgy nézd, ahogy egy darab követ. Létezik a maga világában. Úgy tükör, ahogy a kő is az: mit kezdesz azzal a kővel? Nincs jó vagy rossz válasz, mert alapvetően nem dogmatizált a rendszere, hiába is várnád. De érvényes az is, ha fel sem veszed. Csak akkor ezzel nem fogsz szembesülni, annyi történik, hogy nem nézel bele a "tükörbe" (összetörted a kővel, amiért fel sem vetted a követ...:)

Már akinek. Ha azt mondjuk, hogy tükör, azzal azt is mondjuk, hogy aki nem érti, vagy aki nem tud vele mit kezdeni, annak nyilván ez a tükre, tehát a koan jó, hibátlan, mi vagyunk bénák. Holott... hát minimum véleményes. Inkább vagyok vele úgy, mint Jókaival. Van, aki kedveli a romantika ilyenféle csomagolását, nekem penésszagú.

A kóan tükör.

Háttö, valahogy hasonlóan vagyok, mint Aureliano, ha akarom, akkor ezek a koanok hasonlatosak a dadaista verseléshez, és akkor finom voltam. Mert nekem meg úgy tűnik, hogy vagy a fordításuk lehetetlen és aki csinálja, az kamuzik, vagy csak nem fogja fel, hogy fordítás közben elveszik az egész, vagy lehet, hogy kőegyszerű emberek szívatására vannak kitalálva eleve, így átvéve csak lesünk, mint a lukinyúl. Akarunk belelátni valamit, de nincs ott. Bár, ami András filmjében is van a pocsolyán csajt átcipelő szerzetessel, az elég jó, azt értem és az fel is dolgozható rendesen.

Ezekről a koanokról sosem tudom eldönteni, hogy mélység vagy átverés. Mintha lenne értelme, de közben meg nincs. És lehet, hogy pont ez az értelme. Az első macskás szerintem lapos. A mutatóujjas tetszik, ha akarom, értem. A mutatóujj felemelése maga a tanítás. De a tanításra utaló jelzés is ugyanez, így a tanítvány, hiába csak jelezni akart, valójában tanított. Amire nem jogosult. De ez csak, mint valami vicc poénja, a végén derül ki. És akkor még rátesz egy csavart, amikor a végén utoljára felemeli az ujját, immár szégyentelenül kiröhögve saját tanítványait, az erdeti hétköznapi jelentésében, nyomatékosításként: hoppá! Na ezt kapd ki! (kb. Raszpursa hangját képzeljük hozzá a Norbit című filmből, aki látta, érti).

A libás embert seggberúgnám, azzal megszűnne az akadály, így a palack széttörhető, liba megsüthető, kérdés megoldva.

Köszönöm a hasznos megvilágítást, csiszolgatom.

Ügyesen idézel. A tartalom is szimpatikus.

Tartom a ritmust:

"Nanszen megöli a macskát

Egyszer a keleti és a nyugati csarnok szerzetesei egy macskán vitatkoztak.
Nanszen felkapta a macskát, és így szólt:
- Szerzetesek, ha tudtok egyetlen bölcs szót mondaní, megkímélem
a macska életét. Ha nem, megölöm!
Egyikük sem tudott megszólalni, úgyhogy Nanszen megölte
a macskát. Este, amikor Dzsósú visszatért, Nanszen beszámolt neki
az esetről. Dzsósú erre levette saruját, fejére tette, és kiment. Nanszen
így szólt:
- Ha ott lettél volna, a macska megmenekül!"

"Csü-ti* fölemeli az ujját

Valahányszor Csü-ti mestert kérdezgették, csak fölemelte a mutatóujját. Szolgált remetelakában egy siheder.
– Milyen módszerrel tanít a mestered? – faggatták.
A szolgalegény is fölemelte az ujját.
Ám a dolog egyszer Csü-ti fülébe jutott, nosza kést ragadott, és levágta legénye ujját. Üvöltve rohant el kínjában szegény, de amikor Csü-ti utánaszólt, megállt és visszanézett.
Csü-ti fölemelte a mutatóujját.
A legény föleszmélt.
Halála órája közeledtén, Csü-ti azt mondta a köréje gyűlteknek:
– Mesterem, Tien-lung** egy-ujj csanját használtam egész életemben, de elhasználni mégsem tudtam. Értitek végre? – és mielőtt meghalt, még egyszer fölemelte a mutatóujját."

Központozás -útólag- :

"Egyszer egy ember a fejébe vette, hogy palackban fog libát nevelni. Telt az idő, és a liba akkorára nőtt, hogy nem fért ki többé a palack száján. Az ember nem akarta, hogy a libának bántódása essék, de a palackot is sajnálta széttörni. Mit tennél a helyében, mester? "

Igen, bár a központozást és szavak tagolását még lehet csiszolni, a gondolat kiviláglik. Ajánlom figyelmedbe JJ Bobby McGee című számát, van benne egy ide illő gondolat a szabadságról. A rabság illúziója olyan, mint a lét elviselhető könnyűsége, attól frappáns, hogy az ellenkezőjét már valaki felhasználta. De mit ér nekünk az a rabság, amiből rajtunk áll, hogy szabadulhatunk?

És még ez jutott eszembe, remélem tudod, honnan:
Amint mondotta, gyönyörű volt, és mivel gyönyörű volt, következésképpen veszélyes is volt, és mert veszélyes volt, úgy volt az igazi, a nekem való.

Köszönöm Zoé, jó adásozást.

Goth hüllő c. adásomhoz ezt a fotódat választottam, köszönöm! Zoé