6. Impresszió, hangulat

Nikon D5100 - 18mm- F/3,5 - 1/30sec.

Én ezt kedvelem, jó ritmusa van, de alapvetően a kompozíció lehetne feszesebb. Egyrészt arra figyelj, hogy a képhatároknál ne legyenek ottfelejtett darabkák. Nem szabad, és ez most főleg fenn jelentkezik. Másrészt fenn amúgy is a kotta tetejénél vágnék, mert felesleges az a sok ott felül, nincs benne már információ. (hegyi)
értékelés:

Érdekes levél és fej forma, érdekes cím, jó erős kontrasztos tónusok, felhők, ez mind együtt elég határozott világ. Egy kérdés van bennem, hogy miért kell a jobb oldalon az a plusz tér? Ha valami indokolná, jó lenne kimozdítani a középpontból, de ami a képen szerepel, azok a képelemek ekkora üres helyet nem indokolnak. Feri, várnám a munkáid itt is, instán látom, hogy készülnek, de ide valahogy nem jutnak el. Ne hagyd cserben az oldalt kérlek. (hegyi)
értékelés:

Érdemesnek tartottam a napfény a víz és a környezet kölcsönhatásának eredményeképpen létrejött hangulatot megörökíteni. Persze ez azt hiszem sok fotózással próbálkozó embernél van így, (de nálam biztosan) hogy ott van a helyszínen, érez s lát valamit, majd azt hiszi a képpel átadja mert az élmény tapasztalatával nézi a fotóját.

Expo: 1/160, F9, ISO100, 70mm

Technika: Nikon D3100 Sigma DG 70-300 ,f 4-5.6

Ha már járványhelyzet... ez az albérletem bajárata, szépen kialakított "karantén zónával". Ha kintről bejövök, mindennek ami gondot okozhat a vonal mögött kell maradnia. Délutánonként az ablakom alatt kévézom és természetesen visszafele a poharak sem jöhetnek a vonalon belülre. :)

Ez a kép hűen tükrözi az érzéseimet a karantén első heteiben. A rácsok mögött ott a szabadság, bent a nyomasztó bezárdság.

Csak egy pillanat az őszi Miskolc-Tapolcáról.

A felszíni eredménytelen kísérletezés az aluljárókba kényszerített, ahol egyre inkább jöttek a jó formák.

Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, melyekkel leírhatnám, mit kelt bennem.

Nagyon kedvelem ezt a képet, izgalmasak az áttörései, nagyon jó helyszínt találtál. A legjobb az egészben a motorkerékpár. Ami viszont problémás számomra, az technikai kérdés. Nagyon élesek a vonalak, nagyon ki van élesítve az egész, és ezért számomra kevésbé tud átjönni a történeti lehetősége, mert azzal vagyok elfoglalva hogy milyen szép rajza van a háttérben a téglafalnak, holott nem a téglafal a fontos. Nem tudom, történt-e bármi utólagos élesítés, sharpening, clarity, texture, akármi módosítás, ha igen, érdemes elgondolkodni, hogy valóban fontos-e ennyire az élesség. Ugyanis nem így látunk, nem így rögzítünk egy pillanatot, egy emléket. Tudom hogy ez a digitális kor problémája, hogy minden hibátlan karcmentes, hogy minden éles, jól rajzolt, de a mi döntésünk, hogy ezt mikor használjuk ki és mikor megyünk ellene. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy csaj az analóg világ tónusrendje az érvényes, és főleg nem azt, hogy valami archaizáló utólagos karcokat rátevő effekt lenne a megfejtés, mert az aztán főleg gagyi, de például kis bemozdulások jót tehetnek. (hegyi)
értékelés:

Ez egy olyan kép, ami végre nem igényel sok magyarázatot, működik, értelmezhető, kompozícióban is meg van csinálva és a tónusok is rendben vannak. Feri, jó lenne, ha aktivizálnád magad a fotóban. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem ezt a képet, hiszen azért is választottam ajánlóképnek, hangulata van és a kompozíció is rendben. Mivel az eredeti nincs nálam, nem tudok, csak érzésre menni, hogy azért ez lehetne egy picivel kevésbé szürkés. Nem azt mondom, hogy még több kontraszt vagy élesítés kéne, mert az így is elég sok. Hanem hogy valahogy ezt a fátyolosságot el lehetne talán tüntetni. (hegyi)
értékelés:

Csupán egy "kisebb" orrvérzés és a szürreális társadalom hatása ihlette hangulatkép :)

Szia Gábor, megnéztem többször a képet, fura egy véres képre azt mondani, hogy az ötlet jó. A lényeg azonban az, hogy valami nem klappol a kivitelezésben. Persze, ha az ember orra vérzik, nem biztos, hogy épp komponálni van kedve, de a helyzet az, hogy ha már csinálsz képet, akkor mellékkörülmény, hogy épp vérzel, vagy sem. Szóval két probléma is van. Az egyik, hogy annyira be vannak a tónusok bukva, hogy így ez nehezen kivehető. Lehet az, hogy azért gondoltad így, mert nem akartad, hogy nagyon konkrét legyen, de így meg most minden nagyjából ugyanabban a tónusban van. A másik, hogy kuszaság van a tárgyak között, nem érzem, hogy valami is központban, fókuszban lenne. Viszont annyira meg közel mentél, hogy az egész kuszaságból összeállhasson valami új rend. Az ötlet tehát oké, de valamit ki kell választani főszereplőnek, és aköré szervezni a fényeket, a kompozíciót. (hegyi)
értékelés: