Értem a viccet, hogy házi kedvenc, de ez nem az, bele lehet a természetfotóba tenni. A pillanat jó, az is jó, hogy ebben a barnás színben van az egész, a föld és az állatok szőre jól működik. Fentről mindenképp levágnám azt a fél ujjnyit, amivel elérhető lenne, hogy bal felül az az új mintázat már ne legyen benne, nyilván ez átrendezné a súlypontot, ezért utána kell menni ennek a többi széleken is, de a kép jó. Azt nem tudom, hogy ha kevésbé erős a clarity, hogyan nézne ki, mert most határán vagyunk a hihetőnek. (hegyi)
értékelés:

Laci, hadd kezdjem a problémával. A horizont ha nem vízszintes, akkor az a legjobb helyzetet is gyengíteni fogja, mert nincs indoka annak, miért térsz el ettől, miérd dől. Szépek a tónusaid, ízléssel dolgozol, csak van egy pici hiányérzetem. Ez egy dramatikusra laborált kép. A vignettálás, a kontraszt, a fény és árnyék hatása, szóval az egész erre mutat, hogy valami érzelmi közlést szerettél volna mutatni. És ezt javarészt el is hisz az ember elsőre, egészen addig, amíg nem kezdi el keresni az indokokat a képen belül. No, és akkor jön az, hogy oké, drámázás van, de hol a sztori. Az az egy fa, meg az a kocsinyom nem elég ehhez. Úgy tűnik számomra, de cáfolj meg, ha nem így van, hogy megtetszett a helyzet, a fények, és exponáltál, majd otthon jöttél rá arra, hogy ez azért nem elég, és ami nem volt a képen, azt megpróbáltad utómunkával pótolni. Mondom, jól sikerült a dolog, de ettől még a hiány az hiány marad, és ez így egy üres színpad. Közhelyeket tudok sorolni, csak, hogy az irány érthető legyen. Akkor lenne ez teljes és kevéssé is kéne belenyúlni, ha lenne valaki, aki a tájban gyalogol kifelé, vagy egy ottfelejtett szekér, akármi, tehát ha lenne még egy olyan ember vagy tárgy, aminek van sztorija. Ha levesszük róla az effektet, akkor ami marad, az egy nem túl speciális tájképszerű dolog lenne, nem állna meg az ember, hogy nézegesse. Viszont ha ezt a problémát az utómunka oldja meg, az azért nem elég vagy jó, mert a néződet tulajdonképpen egy esztetizáló hatással szereled le. Szóval technikailag és ízlésében az irány jó, de ahhoz, hogy valami egyéni legyen, kell még valami plusz a képen. (hegyi)
értékelés:

Oké, ki kell próbálni a kis mélységélességet, rendben, de a kérdés az, hogy mi legyen éles és mi nem. Namost itt alapvetően a struktúrák lennének a fontosak, az adja ki egyben a dolog izgalmas jellegét, de ez a mélységélesség játék ellene megy ennek, és így a dolog nem tud működni, mert miért épp az az éles, ami, nincs ott semmi, ha még az uborka lenne, vagy mi az ott, akkor még jó, de az se, miközben azzal meg nem törődtél, hogy ha már mint egy tengert ábrázolod az ételt, ne legyen már benne az edény széle, a kékesre elcsúszott terítő. Én azt mondom, hogy ennek a baromira nyitott rekesznek akkor van létjogosultsága, ha valamire nagyon fel kell a figyelmet hívni, ki kell emelni, de őszintén, nekem ez a világ már kezd unalmas lenni, annyi kajafotónál látom, hogy ferde is legyen, életlen is, mert ha így fotózzák, akkor nem kell döntéseket hozni, nem kell ízlésesen egy ételt elrendezni, nem kell a környezettel is törődni, olcsón megúszható a foodporn. Hát... Nem. (hegyi)

Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Egy fiatalembert látunk, eléggé komor szerepet játszik ő, gondolom ő a helyi rosszfiú, őt ábrázolod itt fekete-fehérben. Minden manifesztuma megvan ennek a fajta kemény csávós megjelenésnek: a hatos-pakk has, a Ray-Ban szemüveg, a tetkók, a rövidgatya, a kézben hordott felső, a haj, a borosta. Egyetlen dolog problematikus számomra: a titokzokni a cipővel. Ez szerintem ebből az outfitből kilóg, de most nem divattanácsot kell adjak, hanem a fényképpel kell foglalkozzak. Jó ez a kép, fent nekem sok, ettől ő kevésbé lesz hangsúlyos. Én nem vártam volna meg, amíg ő ezeken a lépcsőfokok lejöjjön, egy lépcsőfokkal feljebb hagytam volna őt, akkor jobban érződne a különbség a természet és a természetben megjelenő ember között. Most olyan, mintha már eltávolodna ettől a szituációtól. De mondjuk azt sem igazán értem, miért álló ez a kép, fekvőben a környezet is értelmezhetőbb, a mozgás is. Ettől függetlenül megadom rá a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Szeretem a képet, ezért egy javaslat majd későbbre, hogy a tömeget érzékeltetni kell, fekvőben működik ez igazán, ha kiválasztasz egy főszereplőt, hogy legyen kontextus is. Jók a színek, minden oké lenne, elég jó kis szubjektív anyag, de ebben a beállításban kéne még ember. (hegyi)
értékelés:

A tárgy maga jól van megfotózva, azzal nincs problémám, de miért nem vágtad le az aljánál ott, hogy ne látszódjon a címke újra? Most azt, hogy hova kerültek a logók és egyéb szövegek, nem elemzem, érdektelen, mert egy reklámnál ezt majd úgyis a helyzet mondja meg, hogy hol fog szerepelni. De az birizgálja a fejem, hogy miért épp ezt választottad ki, miért a mustár? (hegyi)
értékelés: