Bence, beszéljünk erről. Akkor is közelebb kell menni. Így most aprók az emberek, nem elég lényegesek. Pontosan tudod, mit akarsz látni és mutatni, ez jó és fontos, de akkor erre következetesen hallgatnod kell. A spontaneitás, az meg idő kérdése. Ha tudják, hogy fotózol, vagy látják, észlelik, lehet benne személyesség, és persze, a szemlélő maga is megváltoztatja a helyzetet, a mérőeszköz beleavatkozik a mérésbe úgymond, viszont ha van idő és türelem, akkor ez a hatás csökken, vagy akár el is múlik. vagy hoz más szitut, ami jó, vagy jobb is lehet akár.

Köszönöm az értékeléseket! Több képnél is írtad (főleg, ahol emberek vannak), hogy másként kellett volna, vagy máshonnan fotózni őket – sokszor azonban nem nagyon volt lehetőségem erre (pl. a Brisznél). Ebben az esetben például az út túloldaláról nem tudtam, mert a parkoló autóktól nem látszottak, talán ha azok közül kaptam volna le őket (akkor viszont egyikük háttal lenne, és nem látszana a szundítás). De a kritikák jogosak, jóval tudatosabban kell majd fotóznom embereket, akár meg is „szólítva” őket – bár ezt nagyon nem szeretem, jobban bírom, ha spontánabbak, az viszont turista–helyi viszonylatban ritka, sajnos. De sokat tanultam a kritikákból, már megérte :)