13. Életkép, zsáner

Éjjel a Siratófalnál

Ezzel a képpel hasonló a helyzet, mint a repteressel, nem álltál a falra párhuzamosan, így a perspektíva is elfordul. És mint az előző csoportnál, itt is igaz az, hogy több környezet kéne, hogy a helyszín jobban működjön. De a kép tetszik, van benne valami szürreális, ami a fényeket illeti. Egyébként az is működne, ha kiszemelsz egy szereplőt és közelebb mégy, hogy a kövek repedéseibe dugdosott papírok jobban érvényesüljenek. (hegyi)
értékelés:

Ortodox család Jeruzsálemben

Vidám kép, kár, hogy barnítva van, még ha nem is olyan barbár módon, ahogy azt szokták, de higgy nekem, nem kell belemenni ezekbe a mű színezett tónusokba, mert ez a kép simán működik FF-ben is. Én egy picit hagytam volna még távot a modellek és köztem, mert akkor mód lenne érzékelni valamennyit a környezetből is. Nem sokra gondolok, 1-2 lépésnyire csak. (hegyi)
értékelés:

Piacon

A kép egy hideg őszi szombat reggelen készült a szerencsi piacon. Állvány nélkül, mobiltelefonnal (Nokia Lumia 930). Próbáltam megtalálni a szimmetriát, hogy ne csak egy összecsapott egyszerű pillanatkép legyen, és mivel szeretek fekete-fehérben fényképezni, ezért kapott egy ilyen "hatást" is a kép.

Előbb a képarányról. Csináltam neked egy vágást. Ez az arány, amit tarts, ne ezt a szélesvásznút. Annyira idegen, annyira nem értem... Na, lépjünk túl ezen, de figyelj kérlek erre. És a vízszintre is. Aztán ott van a tónus kérdése. Ha történne az előtérben valami, még akár lehetne indoka is ennek a kemény kontrasztnak. De így alig érthető, mit látok. Miért keményítetted ennyire be? Értem, nem volt elég fény odabenn, kinn meg vakított a nap. Akkor ez nem jó pillanat a fotóhoz. Keresni kell felhősebb időt, hogy ne legyen ekkora a dinamika különbsége kinn és benn. (hegyi)

Miskolc szíve v2

Most tőled kérek magyarázatot, de ez a többiekre is igaz, akik ezzel az idétlen képformátummal dolgoznak, hogy mi az indoka annak, hogy ennyire szélesvásznúra akarjátok torzítani a képeiteket? Fel nem fogom, ez mire jó. A kép nem lett jobb, mint az előző, sőt. Szűk, értelmetlen, hogy ennyire körbe akarod vágni. Egy képnek az arányait nem véletlenül határozták meg a 2:3, 4:3, 4:5, 5:7, 1:1 arányokkal. Ezek a klasszikus film, illetve papírméretekből alakultak ki. El lehet ettől térni, ha oka van, ha a kompozíció kívánja, de ez a forma, amit újabban hoztok, ez nem szerepel ezen a listán. Mondd, miért használod? (És a többiek is ha olvassák, mondják már el, mert nem értem) (hegyi)

Miskolc szíve

A város ahol élek.

Igazán nem tudom, melyik és milyen Miskolc szíve, így elhiszem neked, hogy ez az. Két dolog van azonban, amire figyelj. Az egyik, hogy a vízszintes legyen vízszintes. A ferdeség nem jó, nem indokolt. A másik, hogy az előtered ennyire ne legyen üres. Ha mindenképp azt szeretnéd, hogy az üresség domináljon, menj ki éjjel háromkor, várd meg, míg senki sincs az utcán, tedd a géped állványra és hosszút exponálva fotózz. De nappal is ha állványon van a gép és semmi se mozgatja be, akkor a kellően hosszú expó okán el fognak egyszer csak tűnni az emberek, ha ügyes vagy. Szóval vagy üresség, vagy komponálj jobban. (hegyi)
értékelés:

Egyedül

A gondolat jó, és a helyszín is. Ahhoz, hogy egyedül legyen, le kell menni a kamerával és feljebb kell ezáltal őt emelni, központba helyezve ezzel. Azáltal, hogy picit fentről fotóztad, az egész máshogy kezd mesélni, nem az ő egyedülléte a fontos így, hanem csak az, hogy van egy pacák a mólón. A másik az utómunka. A vízen a tükröződés mindig becsap. Jobban túl se lehet azt ott exponálni. Ezért kell az utómunkában a sötét részek középtónusát világosítani. A harmadik, hogy ejnye no, a vízszintessel tessék törődni. Nem lehet ferde. És végül: jobbról azt a fát, meg hogy ott van egy part, le kell hagyni. Mert elvesz a magány érzetéből. (hegyi)
értékelés:

Élelem bére

Olvastam a beszélgetést, ritkán szoktam rá reagálni, de itt fontosnak érzem. Egyrészt nekem ez a kép így is oké. A cím bajos, az élelem értelmezését keresi az ember és ezzel be is viszed az erdőbe, én más irányban keresnék címet. De a kép jó. Az is lehet, hogy ha tágabb, nem sokkal, akkor még jobb lehet, mert többet kapunk a környezetből és az segíthet értelmezni, de nem érzem égető szükségét. A füst. Nekem az is rendben van, mert tudható, hiszen dohányzik, hogy az övé, mivel nincs más szereplőnk. Ha a fújásra állunk rá, az akkor csak a cigiről szól, az időtöltésről, így nekem több marad abból, ahogy kihajol, néz valamit, nem a füstöt, a gesztus jó. Ha ez a téma téged érdekel, javaslom, hogy kezdd el feldolgozni. Ehhez tanács, hogy érdemes készülni rá, végigjárni, hol érdemes fotózni, elsőre még gép nélkül egy jegyzetfüzettel és órával, hogy mikor hol jók a fények, honnan kell fotózni, mi lehet a téma. Ha ez megvan, akkor kell idő és türelem, figyelem, hogy ne talált és szerencsén múló legyen a megoldás. És ha kell, nyilván, ahol ember van, előre erről beszélgetni vele, megismerni. Bátorítalak, hogy dolgozz ezzel. (hegyi)
értékelés:

Gitár párbaj

Kárpátia koncerten a két szóló gitáros párbajozik. Eszköz : Huawei Mate 9 27 mm f 2.2 dupla optika ( 12 Mp rgb és 20 Mp monokróm) A kép 320 ISO és 1/30 záridő, f 2.2 (más lehetőség nincs) rekesszel 48 mm-es zoom távval készült.

Nem könnyű koncertet fotózni, főleg, ha az ember szórakozni is megy, ilyen esetben jórészt inkább emlékképek születnek, a te munkád azért ennél többet mutat, ahhoz, hogy jól fotózz koncertet, néhány dolog szükséges. Az egyik, hogy kell tudni, mikor mi fog történni. Ez azért ha ismered, aki játszik, kiszámítható, mikor jön a gitáros, mikor van hajrázás, szóval kell találni fontos pontokat a történetben. A másik, hogy jó tudni, hogy ez egy úgymond operett helyzet, azaz ki van valami színpad találva, annak megvannak a főbb motívumai, itt a sok magyar zászló, meg a madaras pajzs, a ruha, a harcos bakancs, szóval ezeket is kell figyelni, mennyi és hogyan látszik. Túl sok se jó, de azért valami kell. És hát a legfontosabb, hogy hogyan tudsz helyezkedni. Ha nincs jó helyed, nem is nagyon érdemes ezzel időt fecsérelni, akkor inkább élvezd, ha szereted ezt a muzsikát. Itt most a mikrofonállvány rossz helyen van, vagy kell várni, hogy a bácsi elmozduljon, vagy neked kell átverekedni magad a tömegen. Ahogy látom, mobillal csináltad. Ahhoz képest ez egy elég jó megoldás. A gitárpárbaj érzékeltetéséhez viszont nem biztos, hogy ez a legjobb pillanat, biztos vannak ilyen őrülési jelenetek, azt kell kivárni. (hegyi)
értékelés:

Bukmékerek

Izgalmas lenne, meg örülök is, hogy végre képet küldesz, de Gáborom, kevesebb buki, közelebb menni, és akkor értem is. És hát ja, a középtónusok is be vannak buk(iz)va. Nekem meg egy tasli a szóviccért. Ha jársz még arra, esetleg egy képriport? (hegyi)
értékelés:

Színes egyéniség

Előre elnézést kérek, de arra szövetkezünk itt a Látszótéren, hogy a nyalomahangod helyett igyekszem elmondani azt, amit látok, és amit a látottak kiváltanak belőlem. Ez a színezés zsákutca. Ilyet akkor használ valaki, ha nem biztos abban, hogy a kép képes arra, hogy elmondja, amit szeretett volna, és ezért ezzel a durva eszközzel erősít rá az úgynevezett mondanivalóra. Itt ehhez még kapunk egy elég gyenge verbál poént is. Színes egyéniség, mert ő az egyetlen színes folt a képen? Ott lehet ezt a dolgot megfogni szerintem, hogy az ember a saját indokait számba veszi. Miért érdekes egy láthatóságiba öltözött melós? Egyedül van, megy a hídon? Kilóg az átlagból? Oké, elfogadom, lehet, hogy ezért. Akkor sokkal korábban kell exponálni, amikor még közelebb van. Őt kell helyzetbe hozni. Lehetne ő egy óriás is, ha előbb fotózod, nem is ártott volna, mert maga a helyszín önmagában nem nagyon érdekes, de ha felénk tornyosul a fickó, az már más. Szóval itt is, meg az előző képednél is ezt a színezést én azt javaslom, hagyd el, mert ez rosszabb, mint a barnítás, vagy FF vagy színes, ezt el kell előre dönteni és ahhoz képest dolgozni a továbbiakban. (hegyi)

Napozó

Én azzal tisztában vagyok, hogy ez ma menő, hogy ellesett pillanatokat kapunk keresetlenül, eszköztelenül, mintha mi lennénk ott, de nekem ez amúgy, általánosságban is inkább egy alkotói póz, nem gondolom ezt a trendet időtállónak, azoknak jó ez, akik amúgy is képtelenek megcsinálni egy képet jól, hát akkor legyen ilyen picit dőlős, koszos a cucc. Olyan ez, mint a kis mélységélesség mindenáron, vagy ételfotóknál az, hogy dől az egész valamerre, szóval le fog ez remélem csengeni. Elnézést érte, ez szigorúan az én magánvéleményem, de abban maradtunk, hogy őszinték vagyunk. A fekvő alak, a kerítés, a két autó, a papucs, a mögötte álló srác jó lenne, de minek dől, és minek oda a mászóka ilyen brutálisan betolva, ezeket nem értem igazán valójában. De örömmel veszem, ha kapok ebben segítséget. (hegyi)
értékelés:

Park

Nagyon jó ez a komponálás, ahogy az alakok a képen megjelennek, de nekem fura ez a színszűrőzés, ami okán a zöldek így vakítanak. Persze lehet mondani, hogy így egy emléknyom, egy felidézés történik, de ettől még fura marad technikailag a dolog. Azért mondom, hogy technikailag, mert egyébként jó lenne, csak mivel ezt globálisan és nem lokálisan használtad, így az arcok is furák lesznek, azoknak pedig nem kéne. (hegyi)
értékelés:

Római

Azt hiszem, valahogy úgy vagyok ezekkel a görbült tereket létrehozó szupernagylátószögű objektívekkel rajzolt képekkel, mint a panorámafotóval is, vakfolton van nálam jószerivel ez a világ. Értem, látom, de nem tudok vele mit kezdeni. Ez nem a te hibád, ez egy helyzet, amit én nem tudok valószínű megugrani. Az a nagy üres tér középen, hogy minden kiszorul szélre, szóval na. De adok rá három csillagot, meg elismerem, hogy biztos fontos és jó ez, csak én vagyok ehhez balfácán. (hegyi)
értékelés:

Görnyedt hát

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés: