13. Életkép, zsáner

Istanbul - halászok a hídon

Istanbul - halászok a hídon

A kommenteknél valaki írta, hogy a halász, meg a horgász között van különbség. Én ebbe eddig bele sem gondoltam, de igaza van, másról szól a kettő, de ennek most én azért akkora jelentőséget nem tulajdonítok. Annak inkább, hogy megint nem azt mutatod, amiről beszélsz. Tehát, értem én hogy a halászok érdekelnek, de akkor miért nem mentél oda? Csendben vagy és csak mosolyogsz egyet rá, akkor nem fog elzavarni, mert akkor nem fogod őt megzavarni. De most van egy bácsi, aki átmegy a képen háttal nekünk, nem tudom, hogy övé-e a bot, vagy nem, egy másik bácsi a nejlonzacskóval jön szemben, megint egy másik ellenkező irányban van, valami ott a szél belobogtat valamilyen zászlókat, vagy nem is tudom miket. Közben látom, hogy a hídon mennek át az emberek, nem tudom, hogy ez melyik híd, de azt, hogy ezek pecáznak a botok jelzik csak, és igazán maga a víz, vagy a helyzet, az nem nagyon értékelhető. Ha odamész ahhoz a fickóhoz, aki ott épp most talán a kukacát akarja rátenni a madzagra, akkor lehet, hogy ott olyat látsz, ami izgalmasabb, vagy ha mögé állsz, és abból a perspektívából csinálsz valamit. Mégis azt mondom, hogy ez egy csillagot megér nekem, mert hangulata van a képnek, szó se róla, van itt hangulati elem, jók a tónusok, és tulajdonképpen ez a borongós idő jót tesz ennek az egésznek. De érdemes lenne a kompozícióval foglalkozni. Azt mondom neked most így, hogy ezeket az Törökországi képeidet így leelemeztem, hogy érdemes lenne elkezdeni foglalkozni az első pár leckével. Azért mondom most, hogy az alacsonyabb számú leckékkel dolgozz, mert azért más dolog egy riportot megoldani, és ahhoz kell, hogy beszélgessünk még az egyszerűbb leckékről is, és ami kevésbé összetett üzenetet hordoz, azzal könnyebben tudunk elsajátítani olyan dolgokat, amik fontosak a fotográfiában. (hegyi)
értékelés:

Istanbul - emberek a parton

Istanbul - emberek a parton

Nem nagyon értem ezt a képet. Nem arról van szó, hogy én megbolondultam, és abszolút nem tudok azonosulni egy képi üzenettel, mert van egy sejtésem, hogy mit szerettél volna mutatni, de megint azt mondom, hogy fentről fotózol. Lehet, hogy tele volt valamivel az egyik kezed, amit nem akartál letenni, a fene tudja, hogy miért. Nem roggyantottál egy kicsit a térdeden, de most megint azt történik, hogy fentről lefelé kommunikálsz, miközben az emberek ülnek, ettől most beleraktad őket a korlátba. Ha azt szeretnéd mutatni, hogy ezek a korzón nézik a hajókat, akkor valahogy ezt a helyzetet találd meg, hogy lássam, hogy ők a korzón nézik a hajókat, mert most emberek vannak háttal nekünk, ez egy elutasító póz, és kevésbé lesz hatásos az, hogy ők valamit néznek. Olyan, mintha egy performansz részesei lennének, akik várják a karmestert, a jelet, hogy aztán, amikor ő beint, akkor egy flashmobot indítsanak el. De most valahogy ez az egész nem történik meg. (hegyi)

Istanbul - cipőtisztítók

Istanbul - cipőtisztítók

El kellett volna döntened, hogy egy távolságtartó helyzetábrázolást akarsz mutatni, és akkor fontos lett volna, hogy egy kicsit elmozdulj ebből a helyzetből, és többet lássunk a másik pultnál beszélgető úriemberekből, akik várják a kuncsaftot, és a kettő együtt lett volna izgalmas - vagy maga a cipőpucoló izgat, de akkor meg oda kell menni. Lehet, hogy kell adni egy puszit a cipős fickónak, hogy engedje meg, hogy lefotózd, azért a nők – bocsánat, hogy ezt mondom - könnyebb helyzetben vannak, mert egy kedves mosolyért szerintem ez a kép elkészíthető, míg egy férfi mosolyát lehet, hogy félreértik. Azt gondolom, hogy ez egy működő kép lehetett volna, ha összeszeded a bátorságodat és odalépsz, másrészt idő, rá kell feccölni azt az időt, ami ehhez kell. Egyébként nem fog megtörténni a csoda. Itt volt egy helyzet, amit elszalasztottál. Ott voltak azok a gyönyörű cipőfűzők, meg talpbetétek, minden adott volt ahhoz, hogy megtörténjen ez a helyzet, de te távol maradtál. (hegyi)

Üdvözlet a Szigetről

Üdvözlet a Szigetről

Ez egy érdekes fickó, csak az a baj, hogy annyi minden más van ezen a sörös sátortól a két csajig, a ruházatig és minden, hogy idő kell, míg leesik nekem az, hogy itt most mi is az, ami ebben annyira izgalmas. Főképp azért, mert fényben sem optimális a helyzet, az egyik karja abszolút árnyékban van, ami még ha a másik rendben lenne, akkor nem lenne probléma, de a másik meg attól, hogy ennyire sok a fény, eléggé szét van kaszabolódva, magyarán túl kontrasztos. Az lett volna a megoldás, ha ezt a fickót, úgymond magad mellé édesgeted, és leülsz vele mondjuk egy sörpadhoz, és nem így hadonászik, és kalimpál, mert ennek túl sok értelme nincs a csukott szemével, meg a kis kecskeszakállával. Hanem fogod, és valamilyen szituációba hozod a testénél a két karját, akár azzal, hogy fogod és leveteted ról a a pólót, amilyen vagány csávó, biztos, hogy megcsinálja neked, és akár a mellkasa előtt körbefonva a karját láthattuk volna, hogy jaaa, ebben az az izgalmas, hogy van rajta vagy 50 db karszalag. Na jó, de hát, akkor koncentráljunk erre, szóval ez most egy ilyen elszalasztott esemény fotó nekem. Tehát ha pontosan tudjuk, mi az, amit látni akarunk, mi az, ami minket érdekel egy szituációban, itt a karszalagok, akkor ahhoz már könnyebb lesz a helyzetet instruálni és megtalálni, hogy a néző is arra figyeljen, amit mi szerettünk volna mutatni. (hegyi)

mama a konyhában

mama a konyhában

Az a helyzet Viki, hogy ezzel nekem van problémám, mégpedig az, hogy most a mama valamit csinál valahol, én elhiszem azt, hogy ez egy konyha, mert ott van egy füles edény, meg ott a szagelszívó is, azt, hogy ő most ott mit csinál, azt nem tudom, valamilyen eszköz lóg a zsinóron, és lehet, hogy az egy kutya, de az is lehet, hogy valami más, de lehet, hogy a kutyapórázt dugta be a sütőbe, nem tudom... Közben nyílik egy tér felfelé, de nincsen kihasználva, így kihagyott ziccer lett belőle. Ellenpontja lehetne a lépcső az asztalnak és a széknek, és ezt jó érezted, de nem ennyiben, és nem így, akkor egy kicsit távolabb kellene menni. Szóval, én azt gondolom, hogy ennek most van egy olyan hatása, mintha az IKEA katalógusba belegyalogolt volna valaki. Nem érzem azt, hogy ez egy életkép lenne, valahogy ez a megfigyelés most nem pontos. Miért pont ott áll, miért pont így? Ha őt elfogadom, hogy tömegelhelyezés szempontjából jó helyen van, akkor mi az a vacak ott a földön. Nem tudom, na, ez így most, ebben a formában nekem nem száz százalékosan tisztázott. Én ezt visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Közhelyesség

Közhelyesség

- Mióta dohányzol?
- 14 voltam, mikor elkezdtem.
- Most 18 vagy, igaz?
- Igen, de nem úgy van, ahogy gondolod...

"Hogy is gondolom?"

Teljesen rendben van a leirat, és ha ez a kép illusztráció lenne a szöveghez, ami mondjuk egy kicsit azért hosszabb lenne, mondjuk, ha lenne egy ilyen novellánk, akkor ahhoz ez egy jó illusztráció lenne. Életkép, zsánerhez ez nekem nem erős. Azért nem, mert annyira körbevágtad ezt az egész történetet, annyira nem adsz semmit a környezetből, hogy nem tudok hangulatba kerülni, tehát nem értem, hogy mit akar az egyik kéz a mobillal, a másik kéz a cigivel, miközben a szituáció abszolút egyértelmű lehetne, de most ezzel nem tudok mit csinálni. Nem tudom, hogy ő most kinek akar telefonálni és miért, vagy egyáltalán telefonálni akar-e, vagy üzenetet ír, vagy mi a francot csinál. Nem tudom, hogy zavarban van-e, vagy sem, nem tudom, hogy kommunikatív, vagy elfordul tőlünk, tehát nem nagyon tudok a személyiségéről meg többet a képkivágás miatt. Azért a zsánerhez ez kell. (hegyi)

Harmonikás harmónia

Harmonikás harmónia

Helyszin: Walthamstow Market, London. Europa leghosszabb utcai piaca.

Két gondolatom van, egyrészt engem nem azért tartunk, hogy mindent csak dicsérjek, vagy legalábbis erősítsetek meg abban, hogy ugye nem azért. Mert ha az kell, akkor én mondom, hogy ez nekem egy nagyon szimpatikus kép, és mennyire tetszik, de ezzel nem megyünk sokra, mert biztos, hogy sok más embernek is tetszik, és akkor hurrá. Most akkor Robi mennyivel van ezzel beljebb? Én mondom azt, ami nekem ezzel a problémám. Olyan dolgokat fogok mondani, ami szerencse kérdése, és sajnos valamikor az ember mellé szegődik, valamikor meg nem. De ugye, azt keressük, hogy hol van az út a tökéletesség felé vivő irány, és hol van az a lehetőség, ahol ezt meg tudjuk ragadni, és mi az, ami az útjában áll ennek. Most két ilyen dolgot tudok mondani. Az egyik az, hogy sajnálom, hogy az a hölgy szereplő ennyire kiment a képből, pontosabban nem is azt sajnálom, mert jó helyen van, hanem azt, hogy a képhatár elvágta őt. Abból, ami az előtérben van, én simán el tudnék felejteni egy ujjnyit, miközben jó lenne, ha neki a karja meglenne még. A másik az, hogy a nő az jó, kicsit kicsúszott, de jó, a tangóharmonikás bácsi kiváló, előtte a pénz miatti zsák szintén jó, még a kis sámli is jó, amin ül, meg a járda is jó, meg a téglafal is, meg a mögötte lévő plakát is jó, de az a kerekes kocsi bajos. Ha az ott nem lenne, akkor azt mondom, hogy ez a kép készülhetett volna 1896-ban is. És egyetlen dolog lenne akkor, ami visszahúzna a valóságba, az a plakát lenne, és ez tökéletesen egyensúlyban lenne, és harmóniában, és izgalmas lenne minden. Sajnos az a kocsi a maga idétlenségével, vagy azzal a formával, amivel ott van, gyengít ezen a helyzeten. Kérdés az, hogy mi ilyenkor a teendő. Az egyik ugye az, hogy azt mondjuk, hogy ez van, tehát, hogy sajnos így adta, így jött ki a lépés, ott volt ez a bigyó, gyorsan kellett dolgozni. A másik pedig az, hogy az ember beledob egy fontot, vagy nem tudom, milyen pénznem van ott, és azt mondja, hogy uram, megengedi, hogy arra az időre, míg ezt a fényképet elkészítem, odébb menjen az a kis kocsi. Megengedi, te odébb teszed, lehet, hogy ő nem fogja érteni elsőre, de majd amikor látja a képet, igen, és már meg is oldódott a probléma. Igen ám, mondhatod azt, hogy addigra ez a nő kimegy a képből. Igen, itt több dolognak kell egyszerre szerencsésen megtörténni, de sajnos a fotó ilyen zsonglőrködés. Ezért mondom azt, hogy az utcafotózás látszólag egyszerű kérdés, mert onnantól működnek ezek a dolgok, hogy minden egyes képalkotó elem indokkal van jelen, semmi sem véletlenül. Persze, lehet mondani, hogy azt a nőt nem számoltam bele, véletlenül mászott bele a képbe, de te voltál az, aki azt a döntést meghozta, hogy exponálsz, és hogy benne hagyod. Magyarán, még akkor is az irányítás a te kezedben van, ha a véletlen rásegít. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert akkor, amikor mondjuk egy Salgadot megnézünk, hogy ő hogy dolgozik, vagy hogy mi a végeredmény, de akár mondhatom magyar viszonylatban Gárdi Balázst, az ő helyzetükben, azokban a szituációkban, amiket ők megfigyelnek, nem az a kérdés, hogy mennyi idő alatt kattintanak el egy képet, mert nekik is ötvened, vagy hatvanad, vagy harmincad másodperc. Hanem az a kérdés, hogy előtte mennyit készül, meg hogy hány ilyen utcasarkot hagyott ott, és nem csinált meg. Hogy mikor nem fényképezem le, mert ez nem lett tökéletes. ezt most nem azért mondom, mert ide csak ilyet kell feltölteni, ami kész. Még egyszer mondom, minden tök jó, megkapja a 3 csillagot és a leckemegoldást is, mert tökéletesen jól működik a dolog, csak azért mondtam mindezt el, hogy ha továbblépést keresünk, ha azt az irányt keressük, hogy hogy lehet valami még erősebb, hogy lehet akár kortalan, időtlen, hogy ne mondjam műalkotás, akkor ilyen nüanszokon múlik, hogy minden szép, minden oké. Persze, van olyan iskola, aki azt mondja, hogy mindezzel, amit most elmondtam nem kell törődni, mert ez az egész a maga találtságában is működhet. Igen ám, de ami miatt azt gondolom, hogy te nem ezt az iskolát keresed, az a színezés. Amit én egyébként nem szoktam szeretni, de ennél a képnél abszolút helyén van, mert eltalált a kor, és eltalált a szituáció, erősítik egymást, ritka ellenpélda. Ha pedig archaizálunk, ha pedig belehelyezkedünk a korba, és azt a szituáció is megadja, mert a nő haja, ruhája, a bácsi, a harmonika, a cipő, a kis kitérdelt nadrágja, minden-minden egybe vág, hát akkor igen, akkor ezeket a rezgéseket csökkentik ezek a problémák. Száz szónak is egy a vége, a kép jó, és ez az irány talán az, ami majd gyakorlással és türelemmel megtörténhet, hogy kiteljesedik, és én nagyon remélem, hogy ide hamarosan eljutunk. (hegyi)
értékelés:    

norvégia

norvégia

Tessék megnézni azt a leckeleírást, hogy mi az, hogy életkép, jó? Ha nem volt elolvasva a leckeleírás, akkor az azért hiba, ha meg el volt, és félreértés van, akkor tessék kérdezni. Az életkép és zsáner az valakit valamilyen helyzetben ábrázol. Valamit az egyéniből próbál általánosítani, vagy következtetéseket levonni, tehát kell, hogy szerepeljen rajta valaki, aki a főszereplő, és akihez képest kialakul a viszonyrendszer. Az nem életkép, hogy van egy házikó a tájban. Megjegyzem, nagyon szépek a színek, ezek a barnás tónusok, egészen extra, de ez azért még kevés nekem a boldogsághoz, még egy tájképnél is. Ennél azért személyesebbre kell venni ezt a figurát, és ez kompozícióval megoldható. Megint ez a marha nagy ég, amit nem értek, hogy ha ennyire tónustalan az ég, akkor vagy erre játsszunk rá, és akkor ténylegesen csak jelzésértékkel legyenek más elemek, vagy pedig próbáljuk ezt meg valahogy máshogy dinamizálni. Most ez nem működik, de még egyszer mondom, ennek köze nincs az életképhez. (hegyi)

Mikulásvirágok

Mikulásvirágok

Ez nem életkép, ennek semmi köze hozzá. Arra kérem Ágnest, hogy tényleg, tegye már meg, hogy veszi a fáradtságot, és végigolvassa a leckeleírásokat, és megpróbálja értelmezni. Ha valamelyik nem megy, akkor tessék szólni, és akkor próbálok segíteni. Az életkép arról szól, hogy a főszereplőnek, akiről a portrét csináljuk, annak valamilyen jellemző beállítását keressük meg az ő életében. Tehát, ha ő sokat szeret varrni, akkor épp varrás közben, ha ő kertészkedik, akkor kertészkedés közben. Most a mikulásvirágról beszélünk, vagy Mammucskáról? És a mikulásvirágnak mi köze Mammucskához? Mammucska mikulásvirágokat termeszt? Mert ha igen, akkor tessék ezt mutatni, ezt eddig én nem tudtam róla, lehet ez egy új ritmus az ő életében, de akkor tessék ezt valahogy hozzákötni. Ez így, ebben a formában nem nagyon értelmezhető. A leckemegoldást ezzel kiveséztük, az életképhez, zsánerhez az kell, hogy valamilyen jellemző cselekvéssor közben fényképezzünk le valakit. Ami a képet illeti, ha más leckébe tesszük, akkor se nagyon értem. Egyrészt keresem azt, hogy ez hol éles, de valószínű sehol. Másrészt pedig egy szereplőt te valamiért mögé tettél egy virágnak, ő ott magában elvan, talán gondolkodik valamin, vegyük úgy, hogy igen, talán szemüveg lóg a nyakában, de nem tudjuk biztosan. De tulajdonképpen ő nem fontos, mert ha fontos lenne, akkor ő lenne éles. Az ő viszonyrendszere fontos a virághoz, de nem derül ki számomra, hogy ez milyen áttétet akar képezni, vagy milyen irányt akar mutatni. Miért készült ez a kép? Szeretném Ágnes, ha kaphatnék választ, mert nem igazán erősséged, hogy a kérdéseimre válaszokat adj, márpedig nem elsősorban az én kíváncsiságom kielégítése a fontos, hanem a megfogalmazás. Elsősorban magadnak, másodsorban pedig a nézőid, a többi Látszóteres számára, hogy mi miért történik. Ha nem kapnak értelmezést, akkor nem tudunk segíteni sem a továbblépésben. (hegyi)

ReggelünkHegyi Zsolt-2013.10.23. 18:30Hegyi Zsolt-2013.10.23. 18:30

Reggelünk
Reggelünk
Reggelünk

Még jó, hogy két beálló van a fürdőben, nem kell várni rá:) Együtt indulunk reggel csak ezért.

Ez egy érdekes helyzet, amit itt István megmutat. Nem biztos, hogy minden részét pontosan értem. A második képet én biztosan kihagynám – ezt a fogpiszkálós dolgot -, mert az engem taszít, és a formák sem jók. De ha az elsőt és az utolsót nézem, akkor nekem ez egy jó kis dinamikai játék. Ha a három képből kellene választanom, akkor egyértelmű, hogy a harmadik kép az, ami nekem működik. Azt gondolom István, hogy van értelme ezzel dolgoznod, most felejtsük el, hogy te ebből most hármat küldtél, mert ebben én inkább a bizonytalanságot látom, minthogy a történet összeállna. A harmadik képre kapsz 1 csillagot, és tessék ezt még tovább vinni, megfigyeléseket tenni. Arról nem vagyok száz százalékig meggyőzve, hogy ez életkép, vagy zsáner, ez inkább egy jó kis portré. (hegyi)
értékelés:

Boltban

Boltban

Gabri, Ányesz és Bandesz vásárolnak.

Az alap szituáció egy tökéletes emlékkép, utazási kép. Bementünk a boltba, még két nap van a buliból, aztán hazamegyünk, úgyhogy már mindenen nevetünk, mert próbáljuk elraktározni az élményeket. A házigazdánk hátul integet, ő is szerepelni akar. Tulajdonképpen maga a szituációs játék érthető, szerethető, átérezhető. Az alap szituáció önmagában egy emlékkép. Ami ezt továbbviszi, az a technika, az hogy Ágnes ebben a tükröződő felületben látta meg ezt az egészet. És én bátorítanám Ágnest erre, hogy ezeket próbálja, használja és játsszon vele, mert ez egy jó irány. Tudom, hogy ez nem a te műfajod, meg hogy ehhez még nem vagy eléggé koncentrált, de jó lenne, ha elindulnál abba az irányba, hogy félreteszed a hülyeséget, és ha valamit így megtalálsz, mert most már ez a harmadik ilyen jelentős tükröződős játékod, akkor abból ne engedj. És akkor tedd félre egy kicsit a többi dolgot, és tessék a tükröződéseket keresni, és tessék azokkal dolgozni, azért, mert ahhoz, hogy minőségi változás jöjjön, a mennyiségre szükség van. Egyszerűbben fogalmazva, kilóra még meg kell csinálnod ötven ilyen képet ahhoz, hogy az ötvenegyediknél valami beugorjon majd neked, hogy ez mikor és mitől kezd el működni. Ezek egyelőre még talált gyöngyszemek, ezeket egyelőre még nem te csinálod, hanem a véletlen. Tessék ezeket gyakorolni ahhoz, hogy később a kezedben legyen rutinként, és hogy az agyadban és a lelkedben is ezek jelenjenek meg belső kihívásként. (hegyi)
értékelés:

Attrakció!

Attrakció!

Van ebben némi olyan utómunka, ami nem nagyon az én barátom, ez pedig a szelektív maszkolás, életlenítés, kontrasztemelés, ez nekem most egy kicsit sok. Tehát, nagyon belemagyarázzuk, hogy hé, öreg, ide, a kép közepébe figyelj. Valószínű, hogy az az oka ennek, hogy abban lehet bizonytalanság, hogy a néző vajon képes-e alapvetően idekoncentrálni? Persze, hogy képes! Egyrészt középre van szerkesztve, másrészt a kerékpáros tekintete, meg ennek az erőembernek a feje éppen eléggé összehozza ezt, minden ide mutat. Nyilvánvaló, hogy ennek a képnek a humora abban van, hogy nem látjuk, hogy mi az, amit ő úgymond el akar húzni, és ettől válik az egész komikussá, olyan, mint egy kaméleon, aki kinyújtotta a nyelvét, de ez nem baj. Mindattól eltekintve, hogy ez az utómunka nem áll közel a szívemhez, ez egy 3 csillagos kép, és egy jó leckemegoldás is, úgyhogy ezt én meg is adom, azzal a feltétellel, hogy azt kérem Lacitól, hogy jöjjenek még képek ebbe a leckébe is, mert tudod, egy kép nem kép. (hegyi)
értékelés:    

Vurstli

Vurstli

Oktoberfesten, 2013-ban.

Ha valami minimális javítani való van, akkor az a képkivágás, mert itt most nincs nagy szerepe annak a majdnem egy ujjnyinak, ami a kép jobb oldalához hozzákerült, hiszen a mozgás íve jól behatárolt. Viszont, jó lenne, ha az az egy ujjnyi a kép bal oldalán lenne, egyrészt azért, mert ezeket a borzalmas eszközöket, amik a vurstliknak a technikai megvalósításaikban szerepelnek, nem árt rögzíteni, már csak azért sem, mert a nézőnek legalább annyira fontos ezeknek az élménye, mint maga a mozgás, vagy az, hogy valakik fent ülnek a hintán. Ha már az ember a hintán van, akkor nyilvánvalóan az köti le, és az kevésbé, hogy mennyire borzalmasak ezek a giccsek. Ez igaz erre a tetőszerkezetre is, ami az alján ilyen kacskaringósan megjelenik, ebből is egy nagyon picivel több kellene. Pontosítani kellene a képkivágást. Egyébként a leckemegoldás rendben van, az látszik, hogy az időjárás nem igazán volt kegyes, de ettől függetlenül rendben van, amit látunk. Megadom erre a 3 csillagot azzal, hogy szeretném arra kérni Ágnest, hogy most már kezdjünk el pontosan komponálni. (hegyi)
értékelés:

Bódéban

Bódéban

Bódéban az Oktoberfesten, Münchenben.

Ez egy nagyon erős kép! Hozza az egész NDK-t, hozza akár a modern német filmművészetet, Wim Wenderst, de egy biztos, annyira erős karaktert találtál, hogy nagyon örülök annak, hogy ezt észrevetted. A két figura is erős, akik a képen vannak még pluszban, úgyhogy ez egy jó megfigyelés. Most azon gondolkodom, hogy erősebb lenne-e a kép akkor, ha ránk néz a néni, de nem tudom. Jó, elfogadom így, ahogy van. De azt hozzáteszem, hogy ezt a fajta koncentrációt várnám tőled a többi munkánál is. (hegyi)
értékelés: