13. Életkép, zsáner

Kettő problémám van a képpel, miközben a kompozíció maga rendben van, és tulajdonképpen az üzenet is, amit ezzel mondani akarsz, az érthető. Az egyik problémám az, hogy túlélesítetted ezt az egészet, egyszerűen bosszantóan éles minden. Ez abszolút ellene dolgozik az üzenetednek, ebben semmi finomság, lágyság nincs, ez olyan kemény, mint a vídia, szinte grafitceruzával van belekarmolva a felületbe a kép. A másik, hogy erre még rájátszottál azzal, hogy elmentél egy ilyen HDR-es irányba. Ez elég veszélyes játék, mert könnyű beleszeretni, és nehéz róla leszokni. Minden előzetes híreszteléssel szemben nagyon ritkán lehet használni. Talán templombelsőkben, meg nagy tereken, ahol nagy tónusátfogást kellene produkálni, ott ennek lehet értelme, de külső térben nem sok. Pont azért, mert egészen szürreális, és a valóságtól elrugaszkodott grafikai helyzet fog létrejönni belőle, de te fotográfus vagy. Ha te ezt megrajzolni akarod, akkor vidd ki az állványodat, ülj le a kisszékre, és rajzolj, biztos meg tudod csinálni, de ha te fotográfusként állsz ehhez a történethez, akkor én ezt úgy akarom érezni, azt, amit a fotó tud. Ez, amit most látunk, ez nem a fotográfia terepe. Ezt azért érdemes magadban helyretenni, mert a testidegen eszközhasználat mindig a néződ és közéd fog állni. Van, akinek be fog jönni, de nagyon megosztó, hogy akinek nem, annak nagyon nem, és tartok tőle, hogy akinek bejön, annak azért jön be, mert mint fotóval nem tudna vele mit kezdeni, és megkönnyítetted neki a dolgát azzal, hogy elvitted egy olyan terület felé, ami könnyebben befogadható. (hegyi)

Eltelt viszonylag hosszú idő az elemzés és a kép felrakása között. Ágnes, most kérdezem tőled, hogy még mindig fontosnak tartod ezt a képet? Mert szerintem ez nem fontos kép. Sem Málta nem jön ki belőle, se a horgászat, de legfőképp a férfi karaktere nem. Ez egy lesifotó, megtaláltad őt, jó messziről lefotóztad. Ez abban a tekintetben jó, hogy nem zavartad meg a halakat, de a fotó szempontjából nem jó. Ha ez egy őt bemutató sorozat része, ahol megismerjük, akkor ez lehet egy átkötő kép, de önállóan nem tudom, nekem nem áll meg. (hegyi)

Van egy leirat a képhez, hogy ez egy talált helyzet a kiránduláson. A problémám az ezzel, hogy nem hoztad helyzetbe a kislányt. Túl szűkre van vágva. Magában ez a primér poén azért nem tud eléggé érvényesülni, vagyis azért marad primér, mert a környezetből keveset kapunk. Lehet akármennyire kicsi ez a bolt, annyira kicsi nem lehet, ha ennyi koporsó elfér benne, valami még biztos, hogy van benne a kislányon, és ezen a négy és fél koporsón kívül. Ha az enteriőrből még kapok, annak lehet egy hangulata. Ez így most rosszul van vágva, rossz helyről van exponálva. A másik, hogy fontos lenne az, hogy kezdj valamit a modelleddel. Vetesd magad észre! Előtte meg kell beszélned vele, hogy le fogod fotózni, és hát valamilyen közödnek kell legyen hozzá, mert nekünk rajtad keresztül lesz hozzá közünk. Most semmi közünk hozzá, mert ez egyszerűen egy lesifotó. (hegyi)

Az van, hogy nem első eset, hogy szürkék vagyunk. Nem a szituációra, hanem a technikára gondolok. Így a zöld se tud érvényesülni, holott a lényeg a sokféle hasonló tónusból kiugró zöld lenne. Dobjátok le a szürke fátyolosságot, mert koszos és fáradt lesz a kép, emelni kell, felhozni, hogy határozott legyen a fogalmazás. Mert hogy megérné, mert amit meglátsz, egy pirinyó gesztussal is képes kifejezni a lényeget. (hegyi)

Ezzel a képpel úgy vagyok (láttam már másutt korábban), hogy ha egy képsor része, egy etűd a kerékpáros versenyző életéről, akkor oda elfér, de önállóan, főleg ilyen borzalmas címmel poénra véve nekem nagyon beletolod a primer kocsmai humor kategóriába. Oké, elvonatkoztatok a címtől. Jó az, ahogy a néző figyel, ez fontos pillanat. Még az is, hogy a versenyző kitikkadva épp grimaszol. De a képkivágat lenn épp azt vágja le, ami értelmezné, mi történik. Elesett? Elszakadt a lánc? Mi a tököm történt, hogy így kell grimaszolni? A kép erre nem ad választ. Ráadásul, gondolom véletlenül, olyan központozás jött létre, ami háromszögeléssel a néző, a bicajos feje és annak nadrágján formailag megjelenő elsődleges nemi jellege körül mozog, ami taszító. Ezt erősíti ez a dekadens grimasz is. Ha - miközben fenn lazák vagyunk - lenn valamennyi lenne a bicajból, akkor ez a hangsúly áttevődne oda, és elmúlhatna a viszolygás. (hegyi)

Amennyire erős a saját magadról mutatott behajolós kép, ez sajnos nem hozza azt az erőt, szét van esve a kompozícióban amiatt, hogy sok minden forma félbevágódik, a főszereplő pedig úgy tűnik, nagyon nem élvezi a festést, ettől ambivalens az érzésem, hogy ha nem élvezte, nem kell lefotózni. Ha közelebb mégy, és szólsz nekik, hogy fotózni akarsz és segítsenek azzal, hogy hagyják, hogy instruáld őket, akkor működhetne. (hegyi)