13. Életkép, zsáner

Nyalni csak úgy lehet...

Nyalni csak úgy lehet...

Ezzel a képpel úgy vagyok (láttam már másutt korábban), hogy ha egy képsor része, egy etűd a kerékpáros versenyző életéről, akkor oda elfér, de önállóan, főleg ilyen borzalmas címmel poénra véve nekem nagyon beletolod a primer kocsmai humor kategóriába. Oké, elvonatkoztatok a címtől. Jó az, ahogy a néző figyel, ez fontos pillanat. Még az is, hogy a versenyző kitikkadva épp grimaszol. De a képkivágat lenn épp azt vágja le, ami értelmezné, mi történik. Elesett? Elszakadt a lánc? Mi a tököm történt, hogy így kell grimaszolni? A kép erre nem ad választ. Ráadásul, gondolom véletlenül, olyan központozás jött létre, ami háromszögeléssel a néző, a bicajos feje és annak nadrágján formailag megjelenő elsődleges nemi jellege körül mozog, ami taszító. Ezt erősíti ez a dekadens grimasz is. Ha - miközben fenn lazák vagyunk - lenn valamennyi lenne a bicajból, akkor ez a hangsúly áttevődne oda, és elmúlhatna a viszolygás. (hegyi)

Fellépés előtt

Fellépés előtt

Hú, ez egy nagyon fura kép, olyan, mintha kirakati babák lennének egy folyosón, biztos a belső koncentráció okán érződik ez, annyira figyelnek arra, ami majd következik, hogy talán egy kivételtől eltekintve mindenki feszes tartásban várakozik, fejben lejátszva a történetet, és ez a befelé figyelés nagy erővel van jelen. Jó megfigyelés, abszolút, gratulálok! Az egésznek van egy nagyon is klasszikus fotózást idéző hangulata. (hegyi)

Halloween

Halloween

Amennyire erős a saját magadról mutatott behajolós kép, ez sajnos nem hozza azt az erőt, szét van esve a kompozícióban amiatt, hogy sok minden forma félbevágódik, a főszereplő pedig úgy tűnik, nagyon nem élvezi a festést, ettől ambivalens az érzésem, hogy ha nem élvezte, nem kell lefotózni. Ha közelebb mégy, és szólsz nekik, hogy fotózni akarsz és segítsenek azzal, hogy hagyják, hogy instruáld őket, akkor működhetne. (hegyi)

Nagyinál

Nagyinál

Eljön az is, amikor a gyerekkorban tán megvolt kapcsolatot a nagyival újra kell építeni. Voltak közben zűrös évek, de ha mindkét oldalról megvan a szándék.

A sztorid zseniális. A beállítással nem vagyok kibékülve. Ha innen, akkor a lányból kevesebb is elég lenne, a nagyiból viszont több, mert ahhoz távol vagyunk, hogy csak egy kar elég legyen. Vagy közelebb menni, és akkor a két kéz lenne a téma. te tudod, melyik érdekel, de határozottnak kellene lenni, mert a néződ te vezeted, nem maradhat válaszúton. Nagyon szeretni való a történet, vagány a nagyi! (hegyi)

Relax

Relax

Az van, hogy ugye ezt beküldted pályázatra is, ott már kapott elemzést, de talán érdemes még erről beszélni, hogy mi az, ami a tény és ami ábrázolva van, és mi az, ami miatt ez mégsem tud elrugaszkodni a valóságtól ahhoz, hogy érzelmileg is eljussunk a relaxig. A megfigyelés pontos, a nő valóban relaxál. A kérdés az, hogy ez elég-e a boldogsághoz, azaz képileg megoldja-e az üzenetet. Nyilván primer módon igen, hiszen ott a nő, az ejtett áll, a karok, szóval igen, sőt, még a pad is ehhez társul a hullámaival. De mégsem tudok nyugalmat lelni a képpel, inkább mosolygok rajta. Persze, ez is fontos, de én mégis azt hiszem, hogy ha megtalálod azt a pontot, ahonnan ez működne, akkor vele és nem rajta mosolyognánk. Tegyük fel a kérdést, ha egy papírra kellene felskiccelni a szitut, hogy csinálnánk? Biztos, hogy oldalról? Mi az, amit meghagynánk, mekkora teret, milyen tárgyakat? Mert hogy talán ez az, ami választ ad arra, hogy mi lenne az optimális fotóilag is. (hegyi)

Szélben várva, de nem Godot-ra

Szélben várva, de nem Godot-ra

Kecskéden, a vasútállomáson készült a kép. A lányaim láthatók rajta. Az instrukció csak annyi volt, hogy lehetőleg egy irányba nézzenek :)

Tetszik ez a gondolat, és a kivitelezése se rossz, de azt kell mondjam, hogy nekem ez a zöldes szín ez nem a barátom. Nem nagyon értem a szerepét. Ami a szereplőket illeti, Godot helye világos, csak mintha így most a két lány nagyon kiszorultak volna. Ott a pad jobb oldalán az a hely az a sok nekem azt hiszem. Várjuk a munkáid Mariann! És mintha ígértél volna az utazásodról is egy beszámolót. :) (hegyi)

Piros Ólomkatona

Piros Ólomkatona

Mint egy piros ólomkatona, úgy állt ott,
Előre néz, por sem rezdül, nem mozoghatott.

Igazán nem tudom, mitől működhetne jobban ez a makett jelleg, nekem most túl sok a levágott, csonkolt forma, ez izgágaságot eredményez, ami ellene dolgozik annak, hogy közben egy időtlen nyugalomnak kéne jönnie. Fene tudja, vakarom a fejem, de egyelőre nem tudom. Lehetne szűkebbre vágni, persze az abban az értelemben veszélyes, hogy elveszhet a picisége a katonának. Meg kéne nézni, hátha nyugodtabbá tehető vágással a kompozíció és még nem lesz realitása a figurának. A másik, ami eszembe jut, hogy az egészet egy méret- és térjátékkal lehet megbolondítani, ha pl. egy matchbox autót közel a kamerához tartok, mintha menne az úton, ez adna neki egy erősítést a játékban és akkor már lehet, hogy működne. Nem tudom. (hegyi)

Rajongók

Rajongók

Német rajongók koncertnézés közben a Szigeten.

A két figura közül a félmeztelenben van több gesztus, ugyanakkor az a helyzet, hogy nekem ebből nem jön le, hogy ők rajongók és épp valami előadást néznek. Nyilván, sok az ember, nehéz kimetszeni értelmes képkivágást, két véglet működhet, vagy a totál, ahol a hangulat érződik, vagy a portré szintű bemutatás, szűkre vágva. A kettő között nagyon nehéz megtalálni azt, ami hozza a hangulatot, nem zavar be mindenféle izé, és elég egyedi is. Érdemes ezzel foglalkoznod, mert van hozzá érzéked, de nem könnyű kenyér. (hegyi)

uzsonna

uzsonna

Nagyon jó a sztorija a képnek, a randa kutya, a gyorsebédelő fiatal, a mezítláb, a háttérben a turisták, de a legjobban annak örülök, hogy végre valaki le mer guggolni a képért, oda, ahol a sztori megtörténik és ettől lesz igazán bensőséges a hangulat. Köszönöm Barának ezt a munkát, mert sokféle történetet el tud indítani a néző fejében, akár egy utcazenészét, akár egy koldusét vagy egy világcsavargóét. (hegyi)

norvég zsáner

norvég zsáner

E10-es nemzetközi főút, csúcsforgalom.

Több szempontból is határeset ez a kép nekem. Egyrészt a zsáner nem nélkülözheti az embert, életkép, de abban az értelemben, hogy egy jellemző szituációt mutat be, sok esetben példabeszédszerűen is akár. Értem, hogy ott sok a ténfergő birka, de attól, hogy jellemző helyzet, nem válik zsánerré ember nélkül. A másik problémám a tónusokkal van. Tamás mondja, hogy jellemző fényviszony, és ezt el tudom képzelni, de ettől még a középtónusokat az én komfortzónámnál lejjebb hangoltad, vaksiskodok, és ez nem jó, mert bebukik a kép nagyobbik része. Ki kell alakítani egy viszonyrendszert a tónusokban is, a tömegelhelyezést figyelembe véve, és ennek a témához illeszkedni kell. (hegyi)
értékelés:

emlék

emlék

Erika, érdemes lenne az a kisebb számú leckékkel egy kicsit többet foglalkozni, és azon a vonalon még mozogni, mert ha bele-bele csipkedünk ide-oda az egyes leckékbe, akkor az a bázis, ami a biztonságot, és a rutint adja, nem tud kialakulni, mert nem tudunk elég tapasztalatot gyűjteni, és nem fog az egész koherensen összeállni egy rendszerré, vagyis, ha mindig azt csináljuk, amihez éppen kedvünk szottyan, és a másik dolgot meg félbe hagyva otthagyjuk, mert meguntuk, akkor nehezebb építkezni, és egy helyben járás lesz a vége. Az első három lecke arról szól, hogy az ember megmutassa saját megát, ebben elindultunk, el is jutottunk valahová, de jó lenne folytatni tovább, ugyanis ez a lecke annak a tapasztalataira épülne, mert én most azt gondolom, hogy maga az ötlet jó, a helyszín is jó, a modelljeid is jók, sőt, még a kamera sincs nagyon rossz helyen, de a kompozícióval van probléma. Egyrészt, ha lejjebb mentél volna, és kicsit elmész a papír felé, akkor nyílna a tér, nem lenne ennyi takarás, mert most a fickó válla nagyon beletakar a modellbe. Másrészt szűkebb lehetne az egész, ami nem azt jelenti, hogy le kell vágdosni a szélét, hanem azt, hogy közelebb kell menni. A festő épp elég, ha a képhatáron van, vagy valamennyi belőle, mert a főszerep itt most a modellre, és az ő róla készülő ilyen, vagy olyan (mindegy) rajzra esik. Amit ábrázolsz, azt ugye mindannyian tudjuk, nem kell túlmagyaráznom, hogy ez egy giccs előállítási metódus, nagyipari méretekben űzik ezt különböző városok főterén, és ez egy bevételi forrás, amiből aztán reményeink szerint az aktuális festő, vagy rajzoló a saját valóban értékes munkájára tudja megkeresni a betevő falatot. Értékképződés itt ritkán történik, de az egy fontos dolog, hogy legyen egy véleményünk erről, tehát nem kötelező, hogy ez legyen a véleményed, amit mondtam, bármi si a gondolatod, de add át. Ha kritikád van, akkor azt. Önmagában ezt leképezni, ezt a szituációt, ha maga a modell sem, és a róla készülő kép sem eléggé jellegzetes és nem érezni azt, hogy ez egy átütő erejű alkotási folyamat lenne, akkor nincs értelme, akkor nem lehet ezt ilyen távolságtartóan megmutatni. Azt mondom neked, hogy ha ez izgat, ez a téma, érdemes lenne vele foglalkozni, adok 1 csillagot neked, mert jó a nézőpont arra, hogy honnan kell ezt megcsinálni, de ha ez érdekel, vagy izgat, akkor érdemes lenne ismételni. Talán még nem késő, talán még a környezetedben fellelhetőek ilyen portréfestők. (hegyi)
értékelés:

Relax

Relax

Ő így. A Sziget fesztiválon.

Az a helyzet Ágnes, hogy itt most látok valamit, ami elég izgalmas lenne, de olyan, mintha ezt a testet nem tudtad volna jól megközelíteni, és ott őgyelegtél volna körülötte, aztán eluntad volna, és lőttél volna valamit rutinból. Nem tudom, hogy most az a lényeg, hogy belátunk a bugyija alá, vagy a tornacipő a lényeg, vagy a homok és a nőnek a találkozása, vagy az ő és a körülötte állók közötti dinamikai különbség, vagy az arcán lévő gesztus, a napszemüveg, szóval elég sok minden érdekes lehetne, de most egyik sem az. Egy kicsit olyan, mintha rátenyereltél volna az orgonára, aztán most szólna minden hang. Tessék ebből majd valamilyen választást kihozni. Én elhiszem, hogy a Sziget nem elsősorban arról szólt neked, hogy mit fotózz, remélem, a jövő évi már erről fog szólni, mert egyébként felesleges az az idő, amit ott eltöltesz, mert elmúlik. Valahogy érdemes lenne ezt komolyabban venned, hiszen van egy fényképezőgéped, és van készséged is ahhoz, hogy képeket készíts, de hát, ha majd elmúlik ez a hippi korszak, akkor remélem, hogy úgy is kimész a Szigetre, hogy ott dolgozz. És akkor majd talán kevésbé lesznek szétszórtak a képeid. (hegyi)

Istanbul - halászok a hídon

Istanbul - halászok a hídon

A kommenteknél valaki írta, hogy a halász, meg a horgász között van különbség. Én ebbe eddig bele sem gondoltam, de igaza van, másról szól a kettő, de ennek most én azért akkora jelentőséget nem tulajdonítok. Annak inkább, hogy megint nem azt mutatod, amiről beszélsz. Tehát, értem én hogy a halászok érdekelnek, de akkor miért nem mentél oda? Csendben vagy és csak mosolyogsz egyet rá, akkor nem fog elzavarni, mert akkor nem fogod őt megzavarni. De most van egy bácsi, aki átmegy a képen háttal nekünk, nem tudom, hogy övé-e a bot, vagy nem, egy másik bácsi a nejlonzacskóval jön szemben, megint egy másik ellenkező irányban van, valami ott a szél belobogtat valamilyen zászlókat, vagy nem is tudom miket. Közben látom, hogy a hídon mennek át az emberek, nem tudom, hogy ez melyik híd, de azt, hogy ezek pecáznak a botok jelzik csak, és igazán maga a víz, vagy a helyzet, az nem nagyon értékelhető. Ha odamész ahhoz a fickóhoz, aki ott épp most talán a kukacát akarja rátenni a madzagra, akkor lehet, hogy ott olyat látsz, ami izgalmasabb, vagy ha mögé állsz, és abból a perspektívából csinálsz valamit. Mégis azt mondom, hogy ez egy csillagot megér nekem, mert hangulata van a képnek, szó se róla, van itt hangulati elem, jók a tónusok, és tulajdonképpen ez a borongós idő jót tesz ennek az egésznek. De érdemes lenne a kompozícióval foglalkozni. Azt mondom neked most így, hogy ezeket az Törökországi képeidet így leelemeztem, hogy érdemes lenne elkezdeni foglalkozni az első pár leckével. Azért mondom most, hogy az alacsonyabb számú leckékkel dolgozz, mert azért más dolog egy riportot megoldani, és ahhoz kell, hogy beszélgessünk még az egyszerűbb leckékről is, és ami kevésbé összetett üzenetet hordoz, azzal könnyebben tudunk elsajátítani olyan dolgokat, amik fontosak a fotográfiában. (hegyi)
értékelés:

Istanbul - emberek a parton

Istanbul - emberek a parton

Nem nagyon értem ezt a képet. Nem arról van szó, hogy én megbolondultam, és abszolút nem tudok azonosulni egy képi üzenettel, mert van egy sejtésem, hogy mit szerettél volna mutatni, de megint azt mondom, hogy fentről fotózol. Lehet, hogy tele volt valamivel az egyik kezed, amit nem akartál letenni, a fene tudja, hogy miért. Nem roggyantottál egy kicsit a térdeden, de most megint azt történik, hogy fentről lefelé kommunikálsz, miközben az emberek ülnek, ettől most beleraktad őket a korlátba. Ha azt szeretnéd mutatni, hogy ezek a korzón nézik a hajókat, akkor valahogy ezt a helyzetet találd meg, hogy lássam, hogy ők a korzón nézik a hajókat, mert most emberek vannak háttal nekünk, ez egy elutasító póz, és kevésbé lesz hatásos az, hogy ők valamit néznek. Olyan, mintha egy performansz részesei lennének, akik várják a karmestert, a jelet, hogy aztán, amikor ő beint, akkor egy flashmobot indítsanak el. De most valahogy ez az egész nem történik meg. (hegyi)