13. Életkép, zsáner

Utcazenész

Győr. A harmonikás utcazenészt fotóztam, mikor arra járt egy ismerős família és bekapcsolódtak a show-ba. Canon EOS 70D + Sigma 24-105mm lencse

Érdekes kérdés, hogy ez a banyatankos bácsi most itt mit akar, hogy ő énekel vele, vagy épp leüvölti a fejét. Jó a háttér is meg jó a helyzet, csak tudod, mi a bajom? Hogy nem látszik, hogy milyen hangszeren játszik a zenész. Sejtem, hogy ez valamilyen harmonika lehet, tangóharmonika, de csak sejtem. Hát a cipő az mindent visz a bácsin, azért ezt érdemes lett volna megcsinálni szemből. Odamész, dobsz egy kis pénzt a tokjába és utána csinálsz egy fényképet, ha ez egy kölcsönös beleegyezés egy biccentéssel, akkor hajrá. Azzal, hogy dobsz neki pénzt, azzal tulajdonképpen ezt meg is váltod, hogy lefotózhasd és akkor személyesebb lesz a dolog, ha mint portré nézem. Ha azt nézem, hogy ez egy helyzet, egy szituáció, akkor viszont maga a dolog az jó, kicsit szűk, lent is férne még el belőle, jobb oldalon is, ahol a néni éppen dob bele a harmonikatokba, ott is jó lenne, hogyha egy kicsit tágabb lenne ez az egész, jobban hozná az atmoszférát. (hegyi)

Csontos

A mai 365-ös képvadászatom első méterein botlottam bele, oda nem akartam, de feladatnak éppen megfelelő. Mindenesetre érdekes volt, nem is tudtam hova tenni a dolgot. :)

De miért jó az a csont ott a cipőben, most ezt komolyan kérdezem. Nem értem ezeket a poénokat, oké, belekerült, kutya odavitte, nem tudom, de nincsen értelmezve, de az azon túl, hogy te is meglepődtél rajta, jó, én is meglepődtem rajta, de nem jutok beljebb. (hegyi)

Szórolapozók

Vote REMAIN szórólapozók a szavazás előtti napon.

Ahogy én látom, ez abban az időben készült, amikor a Brexit dolog volt, amit megemlegetünk elég sokáig, azt hiszem. Tulajdonképpen ez egy szép kép, az utómunkája az gondatlan, ki van lágyulva, az egész határozatlan, ráférne egy kis kontraszt játék, meg a tónusokat egy kicsit rendbe rakni. Hogy ők szórólapozók, azt én innen nem tudom megállapítani, tehát az látszik, hogy van egy turistacsoport, ami áll a Royal Albert Hall előtt, de a szórólapozás nem jön ki. Ha te magával a szórólapozással akarsz foglalkozni, akkor nem kell ez a csinnadratta, akkor fotózd azokat az embereket, közel kell menni, ha nem voltál elég közel, akkor nem látom, hogy szórólapoznak. (hegyi)

Északi teregetés

Tudod mi van, Viki, én értem, hogy téged lenyűgöznek ezek a felhők, amik tulajdonképpen belelógnak az arcunkba, szinte tapintható magasságban vannak, de most ez nem érdekel, a képnek körülbelül öt ujjnyi részét simán levágnám, majdnem négyzetesre. Az az érdekes, ami ezzel az eszelős vörös karosszékkel létrejön a teregetéssel és csak nagyon minimálisan fontos itt a háttér, ez az előtér ez fontosabb lenne, ha viszont így nézed, akkor nyilvánvalóan valami hiányzik az előtérből, mondjuk egy kosár. De a kép valamit nagyon tud, mert vissza-visszatérek hozzá, szóval van benne mágia. (hegyi)

Téli gyümölcsös

Még tavaly februárban volt egy szép napos időszak, igyekeztem megragadni az alkalmat, és irány a természet. Mondjuk többnyire urbánus vagyok, ott jobb szeretek fotózni, néha ki kell menni a betonból. Nagy örömömre sikerült itt is a szimmetriát megtalálni, ami felé ösztönösen vonzódom.

Előrébb kellett volna menni, most itt belelóg a képbe bal oldalon ez az ágrendszer, viszont nem kompenzálja semmi a jobb oldalon. Ha a jobb oldalon ott lenne egy traktor vagy valami öregasszony menne az úton, akkor még azt mondom, hogy valamennyire kiegyenlítené a dolgot, de most ez így nem történik meg. Maga a helyszín az jó, tudna működni, főképp akkor, ha egy kicsit leguggolsz, ugye megint az a kérdés, hogy honnan fényképezünk, ez a kép ebből a magasságból azért nem adja ki igazán, mert összekuszálódnak a fák, minél lejjebbről fényképezel, annál jobban magad fölé emeled a fákat. (hegyi)

TeregetésHegyi Zsolt-2016.01.15. 01:13Hegyi Zsolt-2016.01.15. 01:13Hegyi Zsolt-2016.01.15. 01:13Hegyi Zsolt-2016.01.15. 01:13Hegyi Zsolt-2016.01.15. 01:14

Teregetés
Teregetés
Teregetés
Teregetés
Teregetés
Teregetés

2015 szeptember, Dubrovnik

Hat képből álló képsort kapunk és szerintem ez a képsor egy izgalmas megfigyelés eredménye, bár nem mindegyik képével tudok egyetérteni, hogy miért került a képsorba. Ez a kis ruhácska, amivel kezdünk, ez aranyos, bár a kép jobb széle nem jól van befejezve azzal a felső részben kinyíló háromszöggel. A második képet nagyon szeretem ezekkel a távíródrótként működő madzagokkal. A harmadik kép nekem nem működik, mert nem történik semmi az előtérben. Ha ott lenne egy macska, egy gyerek, egy labda, egy biciklis vagy valami, ami kitöltené azt a teret, akkor még akár izgalmas is lehetne, de ez egy olyan színpad, amin most nincs előadás. A negyedik kép az ablakkal érdekes, izgalmas, én lejjebb vittem volna a kamerát, az ablak felső része nekem nem fontos, viszont magából a teregetett ruhákból többet szeretnék látni. Az ötödik kép nagyon szép, a szélben lebegő ruhákkal. A felső részből azt a kéményt már lehet, hogy lehagynám, valahol ott a tetőablak felső részénél megvágnám és akkor még erősebben tudnék fókuszálni erre a dologra, de nagyon szép. A hatodik kép is nagyon érdekes, ami ezzel nagyon kis visszafogott teregetőeszközzel létrejön, én ezt is nagyon szeretem. Itt is megint a képhatárral vagyunk bizonytalanok. Vagy többet kellene hagyni abból a falrészből, ami elindul, vagy le kellene vágni, mert így most egy csonka helyzet, ráadásul elviszi a tekintetemet. (hegyi)

tél

tél

Tulajdonképpen vicces is lehet, fájdalmas is, megrázó vagy meditatív szemlélni azt a világot, ami az évszakváltásokkal létre jön, főleg télen a legerősebb ez, a kertben hagyott locsoló vagy a nyári kalap a fa ágain, a kerti szék, a labda, a játék vagy, mint itt a teregetésre szánt csipeszek. Teljesen más hangulatot kapnak csak attól, hogy funkciótlanná válnak, mint egy örök várakozás és ez a kép nekem ebből ad ízelítőt. Azért mondom, hogy ízelítőt, mert annyira szűkre vágtad, biztosan volt ennek oka, hogy pont ez az érzet válik súlytalanná vagy kezd kigyengülni attól, hogy ennyire közelről kell néznem. Az érzethez, hogy ez egy magányos teregetőeszköz, ahhoz az érzethez nem kell ennyire közelről szemlélnem a csipeszt vagy akkor azt mondom, hogy menjünk még közelebb és akkor válasszunk ki kettőt-hármat és arról készítsünk látleletet. Ismerve ezeket a formákat úgy vélem, hogy lehet, hogy kevesebbet kapnánk vagy kevesebbet sikerülne mesélned erről a helyzetről, ha nagyon belemennél. Viszont ha egy tágabb képet kapok, egy tágabb kompozíciót, akkor az egésznek a meséje rögtön és egyértelműen elindul és tudok vele együtt rezegni. Most ezt egy picit megnehezítetted. (hegyi)

Folyosón

Folyosón

Eletkep helyett "eletter"-t olvastam, de errol kesobb. A kompoziciorol szeretnek elobb beszelni. Talpukon allo haromszogeket kapunk, nyugalmat arasztanak. Az egyik ilyen haromszogben a kutya es a macska is aktiv, apro hetkoznapi, jellemzo mozgasokat muvelnek, megis Demeter nyugalma uralja a haromszoget. Azert is, mert megannyi vonal fele iranyitja a figyelmet. Kozvetlen ez a kep, mint a tobbi Demeter-es Zsolttol, egy reggel, varakozas a mosdora. Ami miatt szeretem, az eppen a mindennapok aprosagai. A macska dorgolodzik, a kutya vidaman beszagol az ajton, nezi, hogy ki tartja fel a gazdajat, es Demeter Arisztotelesz bolcsessegevel ul, var, gondolkodik. A komponalas pedig nagyon raerosit minderre. Akar reszleteiben beallitott a kep, akar egy jol elkapott pillanat, igen beszedes. Egy aprosag meg: a hatterben nyitva all az ajto. Ezt fontosnak gondolom, mert az ott latszo szoba es a vilagos ablak kinyitja a teret. Csukott ajtoval egesz mas, komorabb hangulata lenne a kepnek. Na meg meg egy: Zsolt hagyta bemozdulni a szereploket, ettol mintha nem egy pillanatot, hanem par masodpercet latnank, megindul a tortenet. (bobák csaba)

Csak egy lépés

Csak egy lépés

Nem tartozik szervesen a képhez, de miért van ennyi kábel?

Ez nekem több okból nem áll össze. Egyrészt zavaróan dől, ferde, ki lehetne korrigálni, azt hiszem nem vesztenénk semmit. A másik, hogy a képkivágat nem győz meg, hogy akár oldal irányban, akár fenn és lenn így és pont így van jó helyen, lehet, hogy nem is a képkivágatot, hanem a kamerát mozgattam volna valamerre - mivel nem ismerem a helyszínt, így nem tudom ezt bizton megmondani. (hegyi)

Idős(szép)kor

Idős(szép)kor

Vác, Eszterházy utca. Minden kornak meg van a szépsége és a nehézsége.
D80 55mm, F4,5, 1/40s.
Hdr

Kettő problémám van a képpel, miközben a kompozíció maga rendben van, és tulajdonképpen az üzenet is, amit ezzel mondani akarsz, az érthető. Az egyik problémám az, hogy túlélesítetted ezt az egészet, egyszerűen bosszantóan éles minden. Ez abszolút ellene dolgozik az üzenetednek, ebben semmi finomság, lágyság nincs, ez olyan kemény, mint a vídia, szinte grafitceruzával van belekarmolva a felületbe a kép. A másik, hogy erre még rájátszottál azzal, hogy elmentél egy ilyen HDR-es irányba. Ez elég veszélyes játék, mert könnyű beleszeretni, és nehéz róla leszokni. Minden előzetes híreszteléssel szemben nagyon ritkán lehet használni. Talán templombelsőkben, meg nagy tereken, ahol nagy tónusátfogást kellene produkálni, ott ennek lehet értelme, de külső térben nem sok. Pont azért, mert egészen szürreális, és a valóságtól elrugaszkodott grafikai helyzet fog létrejönni belőle, de te fotográfus vagy. Ha te ezt megrajzolni akarod, akkor vidd ki az állványodat, ülj le a kisszékre, és rajzolj, biztos meg tudod csinálni, de ha te fotográfusként állsz ehhez a történethez, akkor én ezt úgy akarom érezni, azt, amit a fotó tud. Ez, amit most látunk, ez nem a fotográfia terepe. Ezt azért érdemes magadban helyretenni, mert a testidegen eszközhasználat mindig a néződ és közéd fog állni. Van, akinek be fog jönni, de nagyon megosztó, hogy akinek nem, annak nagyon nem, és tartok tőle, hogy akinek bejön, annak azért jön be, mert mint fotóval nem tudna vele mit kezdeni, és megkönnyítetted neki a dolgát azzal, hogy elvitted egy olyan terület felé, ami könnyebben befogadható. (hegyi)

Tanulók egy kávéházban

Tanulók egy kávéházban

A londoni sorozat újabb tagja

Jó ez a ritmus, csak fent hagytál egy csomó részt, amire semmi szükség nincs. Ez egy ujjnyi a boltív fölött, ami simán vágható lenne, lent meg hiányzik, a cipőbe is belevágtál. Nem nagyon értem, hogy miért így van ez a kamera beállítva. Lehet, ha egy kicsit lejjebb guggolsz, tudom, hogy az ember egy bizonyos életkor után nehezebben mozog, legalábbis az utolsó emlékem szerint te még nem vagy nagyon pocakos, úgyhogy próbáljuk meg a testünket használni arra, hogy ha kell, akkor lejjebb guggolunk. Ennek a képnek a nézőpontja, horizontja most nagyon lecsúszott, miközben az összes érdekes és izgalmas dolog lent történne. A fenti rész nem érdekes, úgyhogy a meglátás jó, az ötlet is, a kivitelezés nem tökéletes. (hegyi)

Máltai horgász

Máltai horgász

Eltelt viszonylag hosszú idő az elemzés és a kép felrakása között. Ágnes, most kérdezem tőled, hogy még mindig fontosnak tartod ezt a képet? Mert szerintem ez nem fontos kép. Sem Málta nem jön ki belőle, se a horgászat, de legfőképp a férfi karaktere nem. Ez egy lesifotó, megtaláltad őt, jó messziről lefotóztad. Ez abban a tekintetben jó, hogy nem zavartad meg a halakat, de a fotó szempontjából nem jó. Ha ez egy őt bemutató sorozat része, ahol megismerjük, akkor ez lehet egy átkötő kép, de önállóan nem tudom, nekem nem áll meg. (hegyi)

Bácsi és a macska

Bácsi és a macska

Vallettában. Egyikük sem akart rám nézni, direkt elfordították/lehunyták szemüket.

Azt hiszem, hogy arra kell tréningezd magad, hogy szabad fotóznod, vagy hogy hogyan szabad fotóznod közterületen, hogy mi ennek a trükkje. Kérdezz meg itt is embereket, kérjél segítséget, beszélgess erről, hogy ki hogyan csinálja, vagy hogyan veszi a bátorságot, mert ez nagyon fontos, és e nélkül nem fogsz tovább lépni. Ugyanis itt is egy lesifotót látunk. A képkivágás baromi szűk, ettől az egész zsúfolttá válik, nem tud ütni a poén. A bácsi elfordult, a cica jó, meg aranyos lenne. De nem döntöttük el, hogy most a bácsi, vagy a cica szempontjából nézzük, és a rendszám az, ami szemmagasságban van. Azt írod, hogy egyikük sem akart rád nézni. Nem véletlen az, hogy ha valaki nem akar a fotón kommunikálni veled, mert nem akar ezzel foglalkozni, nem akar rajta lenni a képen. Nem tudtad magadat érdekessé tenni, vagy nem tudtad felhívni magadra a figyelmet mondjuk úgy, hogy bolondozol, és akkor a bácsi azt mondja, hogy na, rámosolygok már erre a bolond lányra. Valaminek kell történni, érted? Ha direkt elfordítja a fejét, akkor az a kép nem lesz jó. Akkor azt nem kell megcsinálni. (hegyi)

Kislány és a koporsók

Kislány és a koporsók

Vallettában, egy ház alsó részén láttam meg. Nagyon nagy fény volt kint, alig láttam be az ajtón, először nem is jöttem rá, hogy mik azok ott fent a polcokon, aztán tudatosult, így mentem közelebb, majdnem be az ajtón.

Van egy leirat a képhez, hogy ez egy talált helyzet a kiránduláson. A problémám az ezzel, hogy nem hoztad helyzetbe a kislányt. Túl szűkre van vágva. Magában ez a primér poén azért nem tud eléggé érvényesülni, vagyis azért marad primér, mert a környezetből keveset kapunk. Lehet akármennyire kicsi ez a bolt, annyira kicsi nem lehet, ha ennyi koporsó elfér benne, valami még biztos, hogy van benne a kislányon, és ezen a négy és fél koporsón kívül. Ha az enteriőrből még kapok, annak lehet egy hangulata. Ez így most rosszul van vágva, rossz helyről van exponálva. A másik, hogy fontos lenne az, hogy kezdj valamit a modelleddel. Vetesd magad észre! Előtte meg kell beszélned vele, hogy le fogod fotózni, és hát valamilyen közödnek kell legyen hozzá, mert nekünk rajtad keresztül lesz hozzá közünk. Most semmi közünk hozzá, mert ez egyszerűen egy lesifotó. (hegyi)