Szia Viki, segíts abban a következő képeidnél már, hogy a file nevét úgy adod meg, ahogy az a feltöltés oldalon le van írva és hogy ha leckébe sorolod a képed, akkor megadod a lecke számát, hogy ne kelljen guberálnom. Köszi.
Tulajdonképpen vicces is lehet, fájdalmas is, megrázó vagy meditatív szemlélni azt a világot, ami az évszakváltásokkal létre jön, főleg télen a legerősebb ez, a kertben hagyott locsoló vagy a nyári kalap a fa ágain, a kerti szék, a labda, a játék vagy, mint itt a teregetésre szánt csipeszek. Teljesen más hangulatot kapnak csak attól, hogy funkciótlanná válnak, mint egy örök várakozás és ez a kép nekem ebből ad ízelítőt. Azért mondom, hogy ízelítőt, mert annyira szűkre vágtad, biztosan volt ennek oka, hogy pont ez az érzet válik súlytalanná vagy kezd kigyengülni attól, hogy ennyire közelről kell néznem. Az érzethez, hogy ez egy magányos teregetőeszköz, ahhoz az érzethez nem kell ennyire közelről szemlélnem a csipeszt vagy akkor azt mondom, hogy menjünk még közelebb és akkor válasszunk ki kettőt-hármat és arról készítsünk látleletet. Ismerve ezeket a formákat úgy vélem, hogy lehet, hogy kevesebbet kapnánk vagy kevesebbet sikerülne mesélned erről a helyzetről, ha nagyon belemennél. Viszont ha egy tágabb képet kapok, egy tágabb kompozíciót, akkor az egésznek a meséje rögtön és egyértelműen elindul és tudok vele együtt rezegni. Most ezt egy picit megnehezítetted. (hegyi)
Azt a legfelső ruhacsipeszt én levettem volna, egy picit zavar, hogy nem látszik teljesen. Ha nem lenne belevágva, akkor meg nem vettem volna le, mert bontana a harmónián, amit szeretek. Na, de hagyjuk, hogy én mit csináltam volna, mert mindenki máshogy képez, és ezt leszámítva nagyon tetszik, jó hangulata van! :)